Alföldi lányként a dunai kenutúrák kimaradtak a gyerekkoromból. A Szentendrei-sziget-kerülés, sátrazás a kisoroszi szigetcsúcson vagy nyaralás a Luppa-szigeten, ezekről ma is úgy képzelem, gyerekként szuper lehet így, ilyen helyeken tölteni a nyarat. Épp időszerű volt, hogy kiderítsem, vajon a képzeletemben élő Luppa-sziget hasonlít-e az igazira.
A sziget romantikáját elsősorban az adja, hogy csak egy kis személyszállító komppal lehet átjutni, így a terület teljesen autómentes. A komp a budakalászi Ebihal büféből indult, és a jegyet alapból oda-vissza vettük meg, mert, ahogy a révész megjegyezte, valamikor úgyis vissza akarunk majd jönni.
A szigetre komppal lehet átjutni Budakalászról
Rajtunk kívül még két turista volt a kompon, a többiek bennfentesek a szigeten, és mind ismerték egymást. Ahogy kikötöttünk, rögtön leesett az állam a sziget közepén húzódó platánsor láttán. A hatalmas fákat közel 90 éve telepítették, amikor felparcellázták a szigetet.
A sziget csúcsán néhány éve épült egy Mária-emlékhely
Luppa vagy Lupa?
Az orsó alakú sziget a budakalászi part és a Szentendrei-sziget között fekszik, 800 méter hosszú és legszélesebb pontján 200 méteres. A sziget az egykori birtokosokról, a tehetős pomázi szerb Luppa családról kapta nevét. A család legismertebb tagja Luppa Péter (1838-1904) volt, aki mérnök és országgyűlési képviselő volt, és nem mellesleg utazó, aki úti kalandjait publikálta is. A sziget nevét hol Lupaként, hol meg Luppaként írják, a helyesírás szabályai szerint az utóbbi a helyes, azonban a közbeszédben már elkopott az egyik „p”.
A szigetet az idősebbek a régi 10 forintos papírpénzről is ismerhetik, ezen ugyanis Jankó János, 19. századi festő Folyóparti táj című képe is szerepel, melyen középen a ma is létező kicsiny "Egyfás sziget", mellette pedig a Szentendrei-sziget és a Luppa-sziget látható.
A régi 10 forintos papírpénz Jankó János Folyóparti táj c. képével, amin a Luppa-sziget is feltűnik
Hogy milyen lehetett a sziget a felparcellázás előtt, arról Tersánszky Józsi Jenő így írt: „Elhagyott, buja füves foltnak zöldellett ez a kis sziget a Duna sodrában. Legföljebb a partjának egy részén magaslott néhány öreg fűz és némi rekettyés. Meg a belsejében düledezett egy-két pásztorkunyhó. Azok között sem mindig legelt a kevés számú tehéncsorda, és füttyentgetett a pász-torgyerek a hajók felé”
„A nyár szenzációja”
A 30-as évek elején a szigetet a Helvétia Ingatlan és Építő Rt. vásárolta meg azzal a céllal, hogy üdülőszigetet alakítsanak ki. A partvonalat megerősítették, a területet csatornázták, bevezették a villanyt, víztornyot építettek, és ahol lehetett, újságokban, plakátokon reklámozták a remek adottságokkal rendelkező, Budapestről könnyen elérhető nyaralóhelyet. „A nyár szenzációja, a Lupa-szigeti üdülő-és nyaralótelep” hirdették plakátjaikon. A cég egy mintavillát is építtetett, hogy ezzel is kedvet csináljanak a vásárlóknak. A szigeten 160 telket parcelláztak, 1941-ig 33 ház épült fel.
Az üdülősziget egyik első nyaralója
1934-től a sziget üzemeltetését, a lakók érdekképviseletét a Budakalász-Lupasziget Fürdőegyesület látta el, akik a szigeten folyó élet alapvető szabályait is lefektették. A szabálykönyvben számos ma már meglepő bekezdés is van, ahogy erről Ablonczy Balázs A rejtelmes sziget című tanulmányában ír. „A háziszemét eltávolításának legmegfelelőbb módját abban látta az egyesület vezetése, hogy azt ťa késő esti vagy kora reggeli órákban a vízbe kell dobniŤ, továbbá ťa cserepek, üvegdarabok, vasdarabok, konzervdobozok összegyűjtendők, azt a telepőrök fogják a mély vízbe süllyeszteni.Ť”
A Luppa-szigetet a 30-as évektől fejlesztették
Bauhaus a Duna közepén
A lupai nyaralótulajdonosok között találunk többek között gyártulajdonosokat, bankárokat, orvosokat, ügyvédeket. Volt itt háza például báró Hatvany Lajosnénak, Révai Béla nyomdatulajdonosnak, Soros Tivadar ügyvédnek és Páger Antal színésznek is.
Miközben sétáltunk, mellénk szegődött egy kutya. Próbáltunk rájönni, vajon kihez tartozhat, de nem sikerült, mert ide-oda bement a nyitott kapukon, van ahol csak körülnézett, máshol le is heveredett a teraszra egy kicsit.
A Bauhaus-építészet szép példáival találkozhatunk a szigeten
A szigeten séta különösen ajánlott a Bauhaus szerelmeseinek, hisz itt jó néhány ilyen stílusban épült villát láthatunk. A 30-as években épült nyaralók többsége ma is nagyon szép, persze újak is épültek és épülnek ma is, bár az építőanyag átszállítása nem lehet egyszerű.
A házak többsége lábakon áll, ugyanis árvíz idején itt a víz az úr, és a házak között csak csónakkal lehet közlekedni.
A sziget legérdekesebb látnivalója a modernista villákon túl, maga a sziget és annak hangulata. A sziget csúcsán néhány éve épült egy Mária-emlékhely, és hogy a helyi lakók igazi természetbarátok, azt bizonyítják az itt látható eszközök, mint a fecskehotel, a darázsgarázs és a denevérodúk is.
A sziget másik végén egy régi játszótér elemei maradtak még meg a szocializmus idejéből, melyek a Duna árhulláma miatt vízben álltak. Itt voltunk legközelebb a Megyeri-hídhoz. Kíváncsi voltam, vajon a híd forgalma mennyire hallatszik le ide. Itt a sziget déli csücskén eléggé, de ahogy távolodunk, már nem hallottam a zajt, vagy csak túlságosan lefoglalt a látvány, és erre már nem figyeltem.
A szocializmus idejéből itt maradt mérleghinta
Nemcsak a sziget közepe, de a közösségi élet központja is Sanyi bácsi büféje, amely nemcsak kocsma, de bolt is egyben, ahol a hideg italok és a meleg ételek mellett, tejet és kenyeret is lehet kapni.
Visszafelé a komp menetrendszerűen minden egész órában indul a túlpartról, majd pár perc múlva már fedélzetről néztünk vissza a szigetre. Azt kell, hogy mondjam, a „Lupa” tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem, egy elképesztően nyugalmas hely, ahol tényleg úgy érzi az ember, ha nem is állt meg az idő, de az biztos, hogy lassabban jár, mint ahogy szokott.
