Március 10-én tartják a beporzók napját, amely remek alkalom arra, hogy átismételjük, miért is olyan fontos a beporzást végző élőlények léte és védelme.
A méheknek van már napja (április 30.) és világnapja (május 20.), de rajtuk kívül számos egyéb élő szervezet végzi a növények beporzását, amely folyamatnak a termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük. A háziméhek, és a méhalkatúak mellett rengeteg rovar, köztük lepkék, a világ más tájain pedig sok madár és denevér is kiveszi a részét ebből a fontos munkából, sőt, léteznek növények is, amelyek beporzásra képesek. Adta magát, hogy az összes beporzóra felhívják a figyelmet egy jeles nap segítségével, amely 2018-ban, magyar kezdeményezésre kelt életre.
Mire figyelmeztet minket ez a nap?
A beporzást végző szervezetek számának drasztikus csökkenése ment végbe az utóbbi évtizedekben az emberi tevékenységek kapcsán és ha nem teszünk ellene, akkor az globális katasztrófát vonhat maga után. Erre kitűnő példa Kína, ahol már több tartományban a gyümölcsösökben a „Szedd magad!” akció előtt, egy tavaszi „Porozd magad!” akciót is kellene hirdetni, ugyanis az emberek - méhek hiányában - már maguk porozzák a fák virágait. A beporzók pusztulásának legfőbb okai a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat), az emberi jelenlét terjeszkedése, amely a beépített és burkolt felületek aránya a beporzók élőhelyeként szolgáló víz- és zöldfelületek rovására egyre jobban növekszik, és a klímaváltozás.
A darázsgarázs vagy méhecske hotel egyszerű kis eszköz, de sokat segíthet a vadon élő méheken
Mit tehetünk a beporzókért?
- Városi környezetben alakítsunk ki lepkebarát kerteket és virágágyakat.
- Olyan növényeket ültessünk, amik vonzzák a rovarokat. A fűszernövények például nagyon alkalmasak erre, ilyen lehet a kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, menta, levendula, zsálya stb. Ezek akár erkélyen cserépben is könnyen megélnek.
- Ha valakinek nagy kertje van, és komolyan szeretne tenni a beporzókért, annak először érdemes egy szemléletváltáson átesnie, hogy képes legyen olyam részeket hagyni a kertjében, ahol nem vágja a füvet, hagyja felnőni a „gyomokat” és kibírja azt is, hogy elvirágzás után száraz kórók éktelenkednek az udvaron. Utóbbi azért fontos, mert számos magányos méh az ilyen elszáradt üreges növényi szárakba költözik bele és építi fészkét.
- Kerüljük a gyümölcsfák rovarölőszerekkel való permetezését, különösen virágzáskor és úgy általában is.
- Nemesített virágok esetén törekedjünk olyan fajták ültetésére, amiknek nektármirigyeik és a porzók szabadon vannak és hozzáférhetőek a méhek és a beporzók számára.
- Készítsünk méhecskehotelt, vagy darázsgarázst! Az utóbbi időben egyre népszerűbbek ezek az eszközök, de jó ha tudjuk, hogy a hazai vadméhek háromnegyede a földben fészkel, így ezek csak a fajok kis részének nyújtanak élőhelyet, elsősorban a művészméhek (Megachilidae) családjába tartozó faliméheknek (Osmia sp.). De természetesen ezeknek a fajoknak ezek a hotelek, vagy garázsok óriási segítséget jelentenek, így ha barkácsolnátok egyet, akkor adunk egy kis segítséget. A darázsgarázs készítéséről itt találtok pontos leírást. A méhecskehotel készítését pedig már tudjátok is, mivel a darázsgarázs tulajdonképpen ugyanaz, mint a méhecskehotel, csak a méhgarázs elnevezést félreérthetőnek gondolták (mélygarázs), így lett darázsgarázs. De mivel ezekbe, ahogy említettük is, főként magányos méhek költöznek, megszületett a méhecskehotel elnevezés is. Mielőtt azonban nekiállnátok a munkának, mindenképp fussátok át a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság cikkét is, amelyben felsorolják, mire figyeljetek még, ha méhecskehotelt készítenétek
