Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület első alkalommal 1994-ben tartotta meg a Méhek napját, hogy felhívja a figyelmet szorgos segítőink fontosságára. 30 év alatt a világ sokat változott, a méhek és más beporzók pedig sajnos évről évre egyre nehezebb helyzetben vannak, ezért egyre fontosabb, hogy vigyázzunk rájuk és segítsük őket.
Európában és világszerte tapasztalható tendencia a vadonélő rovarok, többek között a beporzók számának csökkenése. Pedig jelenlétük a természetben nélkülözhetetlen.
„A globális élelmiszertermelés 76%-a, az Európában vadon élő növényfajok 84%-a függ a házi- és vadméh és más beporzó fajoktól. A világ szántóföldjeinek 1/3-án termesztett növények beporzásfüggők. A beporzók hiánya már kézzel fogható jelenség egyes területeken: az USA mezőgazdasága évente 2 milliárd eurót költ a mesterséges megporzás támogatására” – olvashatjuk az Országos Magyar Méhészeti Egyesület oldalán.
Magyarországon 20 ezren foglalkoznak méhészkedéssel, akiknek összesen 1,2 millió méhcsaládjuk van. Az Európai Unióban hazánkban a legmagasabb a méhsűrűség, 12 méhcsalád jut egy négyzetkilométerre. Átlagos években 25-28 ezer tonna mézet termelünk, amely 10%-a az EU méztermésének. A mézfogyasztásban már nem állunk ilyen jól, az egy főre jutó mézfogyasztás az uniós átlag alatti, évente fejenként alig 1 kg. Fő mézfajtáink az akácméz és a vegyes virágméz, kisebb mennyiségben egyéb mézfajták is jellemzőek, mint a repceméz, a napraforgóméz, a hársméz, a selyemkóróméz, a gesztenyeméz vagy a mézharmat.
A magyar méhészek a világon elsőként hívták fel a beporzók, azon belül a mézelő méhek védelmére a figyelmet egy róluk szóló nap létrehozásával. Azóta, a világ minden országában elterjedt a beporzók védelmének hangsúlyozása, az Egyesült Nemzetek Szövetsége pedig május 20-át a Méhek Világnapjának nyilvánította 2017-ben.
Hogy hogyan segíthetjük a beporzókat, arról ebben a cikkben írtunk.
