Már csak a mai napot kell kibírni, és holnaptól minden nap egyre hosszabb ideig lesz világos.
Igaz, csupán egy-két perccel nő a nappali világosság, de másfél hónap múlva már 17 óra körül megy le csak a nap. Míg az éjszaki féltekén a téli napfordulót ünnepeljük, a délin pont fordítva, hiszen ott most kezdenek majd rövidülni a nappalok. A téli napforduló idén december 21-ére esik, de előfordulnak olyan évek, amikor ez 20-ára vagy 22-ére esik.
Érdekesség, hogy a leghosszabb éjszaka után indul a csillagászati tél is, és bár azt hihetnénk, hogy ilyenkor kel fel legkésőbb a nap, és ezen a napon nyugszik le legkorábban, valójában ezek az események más időpontokra esnek.
Idén a legkorábban december 11-én ment le a Nap: Budapesten 15 óra 53 perckor volt napnyugta. A legkésőbbi napkelte pedig az újév első napján, azaz január 1-jén lesz, amikor a fővárosban 7 óra 32 perckor fog felbukkanni a nap a horizonton.
A téli napfordulóhoz számos népszokás is kötődik, egykor ezen a napon az asztalokra gyümölcsökkel teli tányérokat raktak, hogy a következő évben is sok gyümölcs teremjen. De ehhez az időszakhoz kötődik a zsidó hanuka, az afroamerikai kwanzaa, vagy maga a karácsony, melyet valószínűleg Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás.
Az ókori Róma lakói ebben az időszakban tartották a szaturnália ünnepet, amit Szaturnusz Isten tiszteletére ültek meg, a hagyomány szerint az uralkodása alatti boldog aranykornak az emlékezetét erősítette ez. A sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, ezért nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével igyekeztek elűzni a sötét gondolatokat. A szaturnália idővel egyhetes ünneppé duzzadt, és ebben az időszakban egyes munkák végzése is tilos volt. A házakat feldíszítették örökzöld borostyánnal, hiszen a lombhullató fák eddigre már elvesztették leveleiket. Örökzöld ágakat hordtak be a házaikba is, hogy varázslattal biztosítsák az évelő növényeik védelmét tavaszig.
Az egykori germánoknál és más pogány népeknél tartották a téli napfordulón a Yule elnevezésű ünnepet. Egyes európai pogány népek ez alkalommal három napon át áldozatokat hoztak, hogy az új év számára békét és termékenységet kérjenek. A keltáknál az ünnep a fény visszatérését jelentette, és az újjászületést állították a középpontba. Ilyenkor a fák körül énekeltek, fatuskókat égettek, hogy a tűzzel növeljék a Nap erejét. Úgy hitték, hogy a Nap a tél közepén tizenkét napig áll, ezért farönköket gyújtottak meg, hogy meghódítsák a sötétséget, a gonosz szellemeket elűzzék, és hogy szerencsét hozzanak az elkövetkező évre.
