Madarat gyűrűjéről - Szárnyra kelt titkok

Biztosan te is találkoztál már olyan madárral, amelynek lábán apró karika díszelgett, és valószínűleg nagyjából azt is tudod, hogy mi céllal került rá a gyűrű.

Szerző:
Hidvégi Brigitta
Fotó:
Orbán Zoltán
Szász Péter
2015. július 22.

Biztosan te is találkoztál már olyan madárral, amelynek lábán apró karika díszelgett, és valószínűleg nagyjából azt is tudod, hogy mi céllal került rá a gyűrű.

De gondolkodtál-e már azon, hogy kik jelölik meg a madarakat, pontosan hogyan zajlik a művelet és később milyen módon követik nyomon a gyűrűzött állatokat? Cikkünkből most mindent megtudhatsz erről a különleges tevékenységről.

 

Már tudjuk, hol telel a fecske
 

Mintegy 800 évet kell visszautaznunk az időben, ha tetten akarjuk érni az első dokumentált „madárgyűrűzési” kísérletet: Caesarius von Heisterbach német cisztercita egyházi író ekkor jegyezte le az esetet, amely szerint egy madár lábán „Ó fecske, hol töltöd a telet?” feliratot viselő papiruszdarabra leltek. A módszer magasabb szintű kidolgozása Hans Christian Cornelius Mortensen tanár nevéhez fűződik, az első szervezett gyűrűzések pedig 1903-ban kezdődtek el Németországban. Nem sokkal később, 5 évvel ezután már hazánk is a Rossitteni Madármegfigyelő Állomás nyomdokaiba lépett; itthon a Királyi Magyar Ornithológiai Központ - a későbbi Madártani Intézet - munkatársai folytatták az említett tevékenységet. A részletek kidolgozása Magyarország vonatkozásában Schenk Jakab nevéhez fűződik.

És hogy miért olyan hasznos a gyűrűzés? Az egyedi jelölésen alapuló technika lehetővé teszi, hogy a madarak egész Földünket átfogó vonulási hálózatát el tudjuk képzelni. Információkat nyerünk az útvonalakról, a pihenő-, a táplálkozó- és a telelőhelyekről, emellett pedig például a túlélési valószínűségekre, a teljes élettartamra vonatkozó reprodukciós sikerre is következtethetünk, amely adott esetben a populációváltozások okát segít felderíteni.

 

Így folyik a gyűrűzés

 


A gyűrűzés helyszínenként és időszakonként eltérő intenzitással egész évben folyik

 

Magyarországon ez idáig közel 5 millió madarat jelöltek meg, s ez évente 190-220 ezer egyedet, illetve 195-210 fajt jelent. A legtöbbet gyűrűzött madarak közé sorolható a füsti fecske (497 ezer pld.), a foltos nádiposzáta (340 ezer pld.), a széncinege (290 ezer pld.), a vörösbegy (216 ezer pld.) és a kék cinege (195 ezer pld.) is. A tevékenységet - amely szakvizsgához kötött - legtöbbször önkéntes madarászok, természetvédelmi szakemberek vagy kutatók végzik. A gyűrűzés helyszínenként és időszakonként eltérő intenzitással egész évben folyik. Magyarországon 10 madárgyűrűző állomás van, valamint több projekt, amelynek keretein belül folyamatos a gyűrűzési tevékenység.


A madarakat leggyakrabban függönyhálóval fogják meg, amely egy 300 éves japán találmány. Ezután a becserkészett példányok vászonzsákba kerülnek - ez egyáltalán nem veszélyezteti a madarat, megnyugszik, és a tollai sem sérülnek meg. Majd következik maga a gyűrűzés, amikor egy megfelelő átmérőjű (általában alumínium, ritkábban acél) fémgyűrűt erősítenek az állatok lábára egy speciális fogó segítségével. Ezen az országkód - Magyarország esetén „BUDAPEST” felirat - és a gyűrű sorszáma szerepel. Visszafogáskor ez alapján jegyzik fel az adott egyed adatait, a madár így máris nyomon követhető. Nagyobb egyedeknél használnak műanyag, színes gyűrűket is, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a példány messziről is azonosítható legyen.

 

Felhasználásra előkészített gyűrűk az MME madárgyűrűzési központjában


A gyűrű felhelyezése után következik a biometriai adatok (szárnyhossz, tömeg) lejegyzése, végül szabadon engedik az állatot. A paramétereket elküldik a Madárgyűrűzési Központba, ahol bekerülnek az átfogó, országos adatbázisba. A gyűrűzésre szakmai és etikai szabályok vonatkoznak. A leglényegesebb irányelv a madár testi épségének szem előtt tartása, valamint a procedúra idejének rövidre fogása. A tévhittel ellentétben a gyűrűzés csak a legritkább esetben veszélyezteti a madarakat. A több mint 100 év (és több millió meggyűrűzött, valamint visszafogott példány) tapasztalatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a gyűrűk nem jelentenek veszélyforrást a madarak számára.

Az alumínium karikák még a legkisebb madárfajokat is csak a testtömegük kevesebb, mint 1%-ával terhelik. Nem akadályozzák a természetes életvitelt, a vándorlást, nem rontják a túlélési esélyeket. A legtöbb probléma javarészt kikerülhető a megfelelő gyűrű kiválasztásával: átmérője csak 1-2 mm-rel lehet nagyobb a csüdvastagságnál. Ebben az esetben a karika nem szorul, szabadon elfordul a lábon, és viszonylag kevés az esély arra, hogy beleakadjon vagy alászoruljon valami.

Madárbarátok örömére

 


 

A hatalmas digitális adatbázis (Tringa) tartalmazza az azonosítási információkat, mint a gyűrűszám és más jelölések; a legfontosabb alapadatokat (faj, kor, ivar, helyszín koordinátákkal, dátum, a megkerülés körülményei); valamint a madár lényeges biometriai adatait (például szárnyhossz, testtömeg). A webes jelleg lehetővé teszi, hogy az adatbázis mindenhonnan elérhető legyen. A több mint 300 hazai gyűrűző akármikor rögzíthet új információkat, vagy módosíthatja a korábban felvitt adatokat, ám bárki regisztrálhat adatközlőként, amennyiben sikerül egy gyűrűs madár jelöléseit leolvasni. Az adatok jóváhagyása után hozzáférhetővé válik az adott madár életútja. Ha például egy balatoni nyaralás során összebarátkozunk a tóparton egy hattyúval, és sikerül leolvasnunk az azonosítóját, később láthatjuk a pontos adatait, a gyűrűzési és a korábbi észlelés helyszíneit, időpontjait. Az adatok praktikusan bármikor és bármilyen felületről, okostelefonról és tabletről is hozzáférhetők. A Madárgyűrűzési Központ szakemberei azt remélik, ennek köszönhetően a jelenlegi adatbázis évente 200 ezer gyűrűzési, 30 ezer visszafogási, valamint több ezer megfigyelési és kézre kerülési adattal gyarapszik majd.

Ha kedvet érzel hozzá, akár te is részt vehetsz a madárgyűrűzési tevékenységben. Vizsgát egy évben kétszer lehet tenni - írásbeli és szóbeli részből, valamint gyakorlatból (fajfelismerés) áll. A legtöbben gyűrűző állomásokon, illetve táborokban ismerkednek meg a madarakkal és az eszközökkel, sokan gyerekkoruktól fogva tanulják az ehhez kapcsolódó alapvető ismereteket, de ha elég elszánt vagy, és komolyan érdeklődsz a téma iránt, sosem késő elkezdeni.

 

Megjelent a Turista Magazin 2015. májusi lapszámában.

Kapcsolódó cikkeink:

Még tart a madármentés

Így készíts profi madáritatót a kánikulára
 

Cikkajánló