Fontos megérteni, hogy a felelős magatartás nem a madarak bármi áron való megmentése, hiszen ezzel sokszor éppen a természet ellen teszünk.
Tavasszal a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is szinte naponta kapnak bejelentést megmentendő, vagy már „megmentett” madarakról. Ezekről a fiókákról azonban tudni kell, hogy többségük nem árvult el, így a legnagyobb segítség számukra, ha be sem fogjuk, vagy ha ezt már megtettük, akkor a megtalálás helyén mielőbb szabadon engedjük őket – olvasható a nemzeti park cikkében.
Számos oka lehet, miért hagyja el egy fióka a fészket
Biztosan kiesett a fészekből, segítenünk kell rajta – ezek az első gondolataink, amikor fiókára lelünk a kertünkben vagy egy kirándulás során. Ennél azonban jóval összetettebb a dolog, és ha tényleg segíteni akarunk, valószínűleg jobb békén hagyni őket. Természetesen nem arról van szó, hogy semmilyen esetben sem jó, ha beavatkozunk, de ehhez tisztában kell lennünk egy-két dologgal:
- a fiókák csak ritkán, erős, vihar szél esetén esnek ki a fészekből
- gyakran a szülők távolítják el őket a fészekből (pl: táplálékhiány, betegség, születési rendellenesség miatt)
- a legtöbb röpképtelen fióka a túlélésért hagyja el a fészket
Ez utóbbinál esetnél arról van szó, hogy a fiókák szándékosan eltávoldodnak egymástól, hiszen egy hangos fészek könnyen magára vonja a ragadozók figyelmét. Így csökken az esélye a teljes fészekalj pusztulásának. Ezeket a fészekelhagyókat ugyanakkor tovább táplálják a szüleik, a sűrű növényzetben hanggal tartják a kapcsolatot. Az ilyen fiókákat, ha vissza is helyezzük a fészekbe, ösztönüktől hajtva újra kiugrálnak.
A fészket elhagyó röpképtelen énekesmadarak már fejlett tollazattal rendelkeznek, a bagolyfiókák még pelyhesek lehetnek. Az ágakon jól kapaszkodnak, az énekesek jól szaladnak, élénken menekülnek, esetleg részben már röpkések. A ludak, illetve réce- és tyúkfélék fiókái kikelésüktől fogva önellátóak, a testvérek, szülők közelségére a ragadozók elleni védelem és a viselkedési minták megtanulása miatt van szükségük.
A madárfiókák jelentős hányadának elhullása a ragadozók, betegségek vagy épp a tapasztalatlanságuk okán természetes folyamat. Ez a szelekció hozzájárul a természetes egyensúly fenntartásához.
Mikor segítsünk?
Fészekhagyó vagy részlegesen fészekhagyó fiókák mentésére alapvetően ezekben az esetekben lehet szükség;
- a fióka csupasz, vagy teljesen pelyhes (kivétel a baglyok!)
- az állat láthatóan sérült
- a fióka bágyadt, átázott, szárnyát vagy lábát lógatja
Ilyenkor érdemes beavatkozni, értesíteni a legközelebbi nemzeti parkot, vagy eljuttathatjuk a madarat egy engedéllyel rendelkező természetvédelmi mentőhelyre. A fiókák mentésére többnyire a lassan szaporodó, fészeklakó (jellemzően nagy testű) és végveszélyben lévő madarak esetében van szükség, azonban az ő esetükben is sokkal nagyobb jelentőségű a megfelelő élőhelyek megóvása, helyreállítása. Ezek a madarak csak a teljes röpképesség elérésekor válnak önállóvá, így, ha ilyen madarat találnak, mindenképp segíteni kell neki visszajutni a fészekbe - hívja fel a figyelmet a nemzeti park.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
