A Mátrában található tó eredetileg egy lefolyástalan medencében kialakult, természeti értékekben gazdag mocsár volt. A 60-as évek elején azonban jelentősen átalakították, ma pedig már a hegység egyik legismertebb kirándulóhelye. Vajon hol járunk?
Természetesen a Gyöngyös melletti Sás-tónál, amelynek tengerszint feletti magassága 507 méter, és ezzel az ország legmagasabban fekvő tava. Ma itt minden egy rendezett kirándulóhely képét mutatja, a kezdet kezdetén azonban egész más volt a táj.
A tó egy természeti értékekben gazdag mocsár volt, amely a csapadékból és a talajvízből kapta vízutánpótlását.
Fontos pihenőhelye volt a vonuló madaraknak, de a mocsár bővelkedett egyéb természeti értékekben is.
Kovács Margit az ötvenes években kezdett itt botanikai kutatásokba, és igen értékes, egyedülálló növényzetet talált. „A Sástó botanikai felfedezésekor, 1959-ben, az akkori leírás alapján csodálatos állapotot mutatott: nyíltvízű és zsombékos-semlyékes részekkel egyaránt jellemezhető mocsár volt, melyben a hideg-kori reliktum lápi békabuzogány is előfordult” – olvashatjuk a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Bombina. Kétéltűek és Hüllők védelme a Mátrában című kötetétben.
A nagy tájátalakítás
Az 1950-es években először a horgászok fedezték fel a tavat, majd a 60-as években nagyobb volumenű turisztikai tervek születtek. Ennek érdekében lecsapolták a mocsarat, eltávolították a növényzetet, és egy mesterséges tavat hoztak létre, benne szigetekkel. A tó vízutánpótlását a közeli Farkas-kúti forrásból oldották meg. A 60-as évek elejére a Sás-tó különleges élővilágát elvesztette, és elindult a népszerű kirándulóhellyé válás útján.
1975. Kempingezők a Sás-tó partján
A munkát leginkább Gyöngyösről érkezett önkéntesek végezték, a szigetek közötti fahidakat pedig a honvédség szolnoki műszaki alakulata építette.
A tó mellett felépült egy 10 méteres fakilátó is, és kialakították az ország első hegyi kempingjét.
Minderről a Népszava 1962 júliusában így írt a Gazdag kirándulási lehetőségek várják a víkendezőket című összeállításában: „Azt hiszem, Egerre nem kell külön felhívnom a figyelmet, de arra már igen, hogy a Mátrában, Mátraháza és Mátrafüred között néhány napja megnyitottuk a korszerű sástói campinget. Itt festői környezetben 100 személyes sátortábor működik, a tavon még csónakázni is lehet. Igaz, Sástónál étterem nincs, csak egy büfékocsi szolgálja ki a vendégeket, de nincs túl messze Mátraháza vagy Mátrafüred.”
A tó téli arca is gyönyörű
Olajfúró toronyból kilátó, bányából kalandpark
A fakilátót 1973-ban cserélték le a ma is látható 53 méteres fémszerkezetre, amit eredetileg a Szeged melletti Algyőre szántak olajfúró toronynak. Ilyen célra azonban soha nem használták, mert nem felelt meg a magyarországi szabványoknak.
Fúrótoronyból kilátó
A tó szomszédságában található kalandpark helyén hajdan egy andezitbánya működött. A bányát a II. világháború előtt nyitották meg, 1980-ban azonban – az üdülőövezet létrejötte miatt – leállították a bányászatot. A közel 5 hektáros bányaudvar hasznosítására több ötlet is felmerült. Rendeztek itt például koncertet, terveztek vadasparkot, szabadtéri színházat, lovaspályát, szoborparkot, szállodakomplexumot, tudományos Disneylandet és skanzent is. Végül egyik terv sem valósult meg, és a 2000-es évek elején egy kalandparkot alakítottak ki, bobpályával és libegővel.
Téli alkonyat Sástón
Tavasszal a barna varangyok a Sás-tóhoz jönnek
Ma a Sás-tó jelentősen átalakított állapotában, egy átlagos vízi élőhelynek számít, de így is több védett fajnak ad még otthont. Sok más hazai állóvizünkhöz hasonlóan ez a tó is megszenvedte a tavalyi aszályos nyarat, vízszintje kritikusan alacsonyra, 60 centi alá csökkent, és félő volt, hogy kiszárad. Felmerült a mesterséges vízutánpótlás lehetősége is, de erre szerencsére nem volt szükség. Az idei januári esők a tó vízszintjét is megemelték, így tavasszal az ide érkező kétéltűeket már újra megfelelő víz fogadja majd.
A tó a környék kétéltűi, elsősorban a barna varangy számára kulcsfontosságú szaporodóhely.
A tó mellett elhaladó 24-es főút – különösen hétvégéken – azonban nagyon forgalmas, és korábban, a szaporodási időszakban előfordult, hogy több ezer varangy, kisebb számban egyéb kétéltű és hüllő is elpusztult. 2015-16-ban a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a főút mellett 1,5 km hosszan terelőárkot és békaátjárókkal megszakított terelőfalat létesített, amelynek köszönhetően a vándorló állatok pusztulása minimálisra csökkent.
Illusztráció
Többek között a barna varanggyal is megismerkedhetünk a 15 állomásos Béka tanösvényen, amely a tótól a Farkas-kútig vezet.
A cikk 2023 februárjában jelent meg először.
Forrás:
A Mátrai Tájvédelmi Körzet (A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság monográfiái 4.)
Harmos Krisztián-Magos Gábor: Bombina. Kétéltűek és Hüllők a Mátrában (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, 2021.)
Arcanum korabeli forrásai
