A Pest megyében található Csévharaszt környéke nem tartozik a legismertebb kirándulóhelyek közé, pedig számos érdekes látnivalót találhatunk itt, mint amilyen például a pótharaszti templomrom.
Homokbuckák, végtelenbe tartó földutak, telepített akácosok, tölgyesek, itt-ott fenyves, és köztük egyszer csak ott áll ez a kőfal. Egyes egyedül, egy akácligettel szegélyezett dombtetőn, mintha időtlen idők óta őrizné a múltat.
A Pest megyei Csévharaszt Budapesttől délre, nagyjából félúton fekszik Inárcs és Monor között. Az M5-ös autópálya nem messze halad innen, de itt, a pusztatemplom fala előtt állva olyan, mintha fényévekre lennénk a 21. századi valóságtól, mintha visszarepültünk volna valahová a középkorba.
A mai Csévharaszt területén hajdan két település volt, Csév és Pótharaszt, ez utóbbit 1280 körül említik először egy oklevélben. A falu a 14. században jómódú település lehetett, erre vitt ugyanis a Pestről Kőrös, vagyis a mai Nagykőrös felé vezető hadi és marhahajtó út. Lehet, hogy Petőfi Sándor is ezen tarthatott Pestre 1848 telén, amikor megírta A puszta, télen című versét.
Pótharaszt templomát a 15. században, a hagyomány szerint husziták építették, ezt azonban az 1997-ben itt zajló ásatások megcáfolták. A feltárások során egy Árpád-kori templom maradványai is előkerültek. A templom körül a 20. században temetkeztek, de egy középkori temető nyomait is megtalálták itt. A templom valószínűleg a török időkben pusztulhatott el. Az egykori épületből csupán a nyugati fal maradt meg, tetején egy téglával keretezett ablakkal.
A templom fő építőköve a tavi vagy réti mészkő volt, ami bár nem volt olyan tartós, mint a hegyekből származó kőzet, cserébe azonban olcsóbb volt, hisz helyben kitermelhették. A réti mészkő úgy keletkezett, hogy a buckavidék mélyedéseiben a csapadékvíz és a lúgos kémhatású talajvíz kioldotta a talajban lévő karbonátokat, amelyek kiváltak és kővé cementálódtak.
A réti mészkövet az Árpád-kortól kezdve a 70-es évekig folyamatosan használták építőanyagként, lyukacsos szerkezete miatt darázskőnek is hívták, de más népi elnevezések is ismertek, mint a sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő, cupák.
A pótharaszti templomrom Csévharaszttól 4 km-re található, és a piros rom jelzésen közelíthető meg. A közelben található a Pótharaszti Sétaerdő, ahol különböző hosszúságú sétaköröket alakítottak ki, amelyeken bejárható a terület.
A szintén Csévharaszt határában elhaladó sárga és a piros turistajelzés érinti a Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Terület szegélyét, ami a Duna-Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája, ráadásul az egyik első országos jelentőségű védett terület, amit 1940-ben nyilvánítottak védetté. A buckákon nyarak, borókák váltakoznak homoksztyeppekkel, amelyek olyan értékes növényeknek adnak otthon, mint a fokozottan védett tartós szegfű vagy a védett báránypirosító és homoki árvalányhaj.
További információ a Pótharaszti Sétaerdőről: ITT
A cikk először 2021 októberében jelent meg.
