Szlovákia és Lengyelország határán vad szirtekkel és élénk idegenforgalommal büszkélkedő nemzeti parkot találunk. A Pieninek nem csak emlékezetes mészkőormaival és különleges sziklaösvényeivel, hanem ügyesen felépített turisztikai kínálatával is a természetszeretők széles skáláját szólítja meg.
A Pieninek sziklavilága
A Pieninek neve a túrázók és a geológia iránt érdeklődők körében ugyanazon okból ismert: a mészkő lenyűgöző méretű, éles formakincsű, fűrészfogszerű szirtekkel emelkedik a Dunajec mélyen bevágódott szurdoka fölé.
Panoráma a Pieninek szlovák oldalára a Sokolicáról
A ma látványos tornyokban álló mészkő az óceánaljon gyűlt fel sok millió éve. A Kárpátok felgyűrődése során a kőzettömeg apróbb foszlányokra nyíródott, elmozdult, majd ki is emelkedett. A válogató erózió kiemelte környezetéből a viszonylag ellenálló, kemény mészkövet, mivel a szomszédos, puhább kőzeteket lepusztította. A magányosan magasodó, fehéren égbeszökő sziklabástyák foltszerűen jelennek meg a Kárpátok északi ívében.
A Sokolica alulról
A kőzet e szigetszerű, tornyos megjelenése annyira szembetűnő és jellegzetes a Pieninek középső részén, hogy a Kárpát-koszorú északnyugati és -keleti részén végigvonuló mészkőszirtöv is innen kapta a nevét (Pienini-mészkőszirtöv). Amikor a Dunajec-áttörés vízpartján sétálva föltekintünk a fenyegetően zord, függőleges sziklafalakra, a térképen látott alacsony magasságok ellenére is valóban páratlan látványban van részünk.
A nemzeti park
A határon fekvő nemzeti parknak elsősorban a lengyel oldala frekventált: itt találhatók a látványosabb magaslatok, a Sokolica félelmetes sziklaszirtje és a Trzy Korony (Három Korona) hegy valóban koronára emlékeztető, sziklafogas homloka. A csúcsok alatt pedig a szűk szurdokba vágódott Dunajec rohan végig. A folyó arról nevezetes, hogy vízrendszere (mely a Poprád folyót is magába gyűjti) a Kárpátokon belül ered, de átjut azon, majd a Balti-tengerbe szállítja vizét - a hegykoszorúból egyedülálló módon.
A Trzy Korony
Már a hegység határára vezető útnak is megvan a maga ritmusa: Ólublótól (Stara Lubovná) észak felé tartva egyre rendezettebb falvak váltják egymást, majd egy kis gerincre érve egyik pillanatról a másikra nagyot változik a táj. Hirtelen üdezöld, tágas kaszálórétek hullámoznak mindenfelé, szemben pedig megjelennek az összetéveszthetetlen sziklafogak, a pienini szirtek. Egyszerre kellemes és vad a látvány, hiszen nincsenek nagy magasságok, de a tömegesen sorakozó ormok a sötétlő fenyvesekkel már távolról is szédítőek.
A Pieninek szlovákiai oldala
A hegység legismertebb túrája a két kiépített sziklabástyát keresi fel, majd a Dunajec-áttörés végigjárásával zárja be a kört. Ez több mint 20 kilométerünk és jelentős szintkülönbség leküzdésébe kerül, de a fárasztó menetelést lélegzetelállító látvány ellentételezi, ráadásul már maga az ösvény is kifejezetten változatos, egy pillanatig sem enged unatkozni. (Persze külön etapokra is bonthatjuk a 3 nevezetesség felkeresését.)
A Sokolica
Az Orlica menedékháztól startoló kék jelzés egyből sajátosan indít: percek után levezet a sziklaszorosából éppen kilépő Dunajec hídmentes partjára. Itt a nyári félévben közlekedő „kompra” kell várnunk, hogy gorál tutaj-taxisunk a túlpartra irányítsa a turistákkal tömött bárkát mindössze egy hosszú bottal szegülve szembe a folyó lendületesen sodró akaratával. (A pár perces „attrakciót” csak a 2 településsel odébb lévő híd igénybevételével lehet kiváltani.) A folyón számtalan tutaj úszik lefelé hasonló módszerrel, mindegyiken kék mellényes, népviseletbe öltözött férfiak kormányoznak: a gorál népcsoport neve a lengyel „hegy” szóból származik, és életvitelük is szorosan összefügg környezetükkel, ami ma leginkább az idegenforgalom pénzre váltását jelenti.
Gorál tutajosok szállítják a turistákat Szcawnica felé
A folyóátkelést azonnali hegymenet követi: kíméletlenül meredek hegyoldalnak indulunk neki, hogy megcélozzuk a Sokolicát. Az őserdőre hajazó erdőben kanyargó ösvényt lépcsők és korlátok biztosítják, melyekre leginkább esős idő vagy hótakaró esetén lehet szükségünk. A fárasztó kapaszkodás végén elfogy a csapás alól a talaj, és csupasz, barázdált kőzeten taposunk. Egy apró bódéban árusítják a nemzeti parki belépőt és számtalan szuvenírt. A viskó mögött már tényleg karnyújtásnyira van a Sokolica. Itt már száraz időben is szükségünk lehet a fogódzkodókra, mert a csúcs oldalában hatalmas kőlépcsőket kell átlépnünk.
Út a Sokolicára
Érkezés a Sokolica csúcsára
Kiérve az orom tetejére mellbevágó magasságélmény fogad: a Sokolica függőleges falának (korláttal lezárt) peremén gyakorlatilag a Dunajec partján állunk, csak éppen több száz méterrel fölötte. Az alig tagolt szikla majdhogynem nyílegyenesen szökik föl a folyókanyartól, és ezáltal döbbenetes panorámát nyit a mélyen befűrészelődött vízfolyásra és tág környezetére. A csupasz sziklaormok, éles formák és a tajtékzó Dunajec szűk ívei mögött jóval szelídebb táj hullámzik, bár a Beszkidek alacsony, erdős hegyei mellett a Tátra is megmutatkozik. A természetes kilátóterasz könnyen zsúfolttá válik, ráadásul mindenki ugyanazt az egy szál, furcsán a semmi fölé csavarodó, csenevész fenyőt igyekszik fotóra komponálni, mely a képeslapok sztárja, ezért nem mindig egyszerű a korlát közelébe férkőzni.
Alattunk a Dunajec-áttörés
A Sokolica híres fenyőfája
A Három korona
A Trzy Korony felé vezető hosszú, hullámzó ösvényszakasz nem kevésbé kalandos, mint a Sokolica. Helyenként kapaszkodókorlátok is segítik lépteinket, mivel olykor pengeéles, de erdős mészkőgerincen lépdelünk. Többször el is fogynak a fák körülöttünk és szűk panorámákban gyönyörködhetünk. Kissé megszelídül a táj, amikor már a Trzy Korony mögé kerülünk, meseszép rétek láncolatát keressük fel, közben pedig az útvonal egyetlen víznyerési lehetőségével is találkozunk. A kék jelzés visszakanyarodik a mészkőszirtek világa felé, és rövidesen ismét technikás, biztosított útvonallá változik.
Kalandos gerincút
Tisztás a Pieninek északi, lankás oldalán
A hegyre egy erődítmény is épült, ezt azonban nemrégiben (ismeretlen időre) lezárták, a turisták kénytelenek előtte továbbgyalogolni. A Pieninek sziklafalai délies tájolásúak, észak felől lankásabb domborzat „támasztja meg” őket. Ezért aztán a Trzy Korony sziklafogsora mögött is aprócska fennsík terül szét. Ennek vendéglátását pedig ezúttal kellemetlenül hosszan élvezhettük: a hétvége és a jó idő örömére akkora tömegek voltak kíváncsiak a híres kilátóhelyre, hogy legalább száz méteres sor alakult ki.
A bezárt várrom kapujában
Sorbanállás a Trzy Korony járdája előtt
Az Okraglica nevű sziklatoronyra, mely 981 méteres magasságával a legkiemelkedőbb a korona csúcsai közül, egy kettéosztott fémjárda és lépcsősor vezet ki. Az adrenalinszint-növelő építmény egy szűkös kilátóteraszban ér véget, melyről értelemszerűen senkinek sem akaródzik hamar lejönni, ezért a sor szinte beragadt. Bár a hegység pereméről nézelődve a domborzat nyugodtabb, a Magas-Tátra viszonylag közeli sziklavilágára talán ez az egyik legnagyszerűbb kilátópont, ráadásul a magasságélmény is innen a legintenzívebb a Pieninekben. Megunva a végtelen ideig tartó sorban állást, végül elindultunk lefelé. Valamivel odébb, egy vadvirágos rétről a Tátra panorámája és a hegylábhoz utat nyitó, szép szurdokvölgy vigasztalt.
A Trzy Korony legmagasabb szirtje, az Okraglica
A Magas-Tátra a Pieninekből
A Dunajec-áttörés
Lentről, a Dunajec partjáról is büszke képet fest a Trzy Korony szabdalt sziklakoronája, és nem kevésbé mozgalmas látvány a Dunajec-áttörés sem. Valamelyest csillapítja ugyan az élményt a parton végig kiépített aszfaltcsík, de a szurdok két végén bringát kölcsönözve kényelmesen végigsuhanhatunk a gyalog kb. 2,5-3 óráig tartó úton. Ráadásul választhatjuk a lengyel oldalról induló tutajokat is, melyek végigszállítanak a folyón.
Trzy Korony és Dunajec
Bicikliút a Dunajec-áttörésben
A sebesen rohanó, zúgó folyó partján egymást váltják az impozáns mészkőfalak, a Sokolica csúcsa pedig tűhegynyi pontnak tűnik csupán. Ha akad rá időnk, érdemes a szlovák oldal szerteágazóbb turistaútjaira is szánni egy napot: ezt a részt elkerülik a tömegek, ezért nagyragadozók lakta, háborítatlan erdők sűrűjében túrázhatunk, a kisebb-nagyobb tisztásokról pedig pazar kilátások nyílnak a vidéket uraló mészkőkiszögellésekre. Több helyről a Magas-Tátra és a Liptói-havasok egész vonulata is feltárul teljes hosszában.
A Bélai-Tátra mögött a Magas-Tátra a Pieninekből
A környező települések szálláslehetőségein kívül 3 menedékház közül is válogathatunk (mindegyik elérhető autóval). A szlovákiai, nemrégiben felújított Chata Pieniny az ország egyéb turistaházaihoz mérten megdöbbentően magas árakkal, de fantasztikus környezetben, a Dunajec egyik mellékszurdokának kapujában fogad. A Szcawnicához közeli Schronisko Orlica erdőaljon fekszik ugyan, de inkább panziószerű étterem, mint igazi turistaház. A hangulatos, fatornyos épületet választottuk egyébként, és nem bántuk meg: a teraszról nyíló hegyvidéki panoráma és a kulturált szálláshely ideális bázis a hegységben. Áll egy idilli fekvésű ház a Trzy Korony alatt is, közvetlenül a hegy lábánál. Ez két másik társánál kicsit szegényesebb berendezésű, de forgalma jóval nagyobb. Elhelyezkedése okán mindegyik ház tökéletesen alkalmas a Dunajec-áttörés környezetének maradéktalan felfedezésére.
Schronisko Orlica a Dunajec-áttörés végén
Lengyelország kevés hegyvidéki területe közül a Pieninek formakincse és nemzeti parki státusza miatt kiemelt figyelmet élvez, ami kiépítettségén, szolgáltatásainak sokszínűségén és látogatószámán is érezhető. A hegység legfontosabb attrakciói egyetlen hétvégébe is beleférnek, de ha a tágabb környezet is felkelti kíváncsiságunkat, egy hosszabb utazást is könnyen tartalmassá tehetünk a térségben.
