A Kis-Sárrét északnyugati határán fekvő területen ilyenkor is pezseg az élet, főleg a madárvilág gazdag: vörös vércsék, egerészölyvek, kékes rétihéják lesnek zsákmányra a levegőből.
A védett terület, hiába nem túl nagy (947 hektár), nagyon értékes élővilágnak ad otthont: itt olyan ragadozó madarak költenek, mint a rétisas, a parlagi sas és a kerecsensólyom. Ezekkel a madarakkal télen is találkozhatunk.
A rétisasok már a fészek közelében tartózkodnak, és hamarosan megkezdik annak tatarozását, mivel ők az egyik legkorábban költő madárfajunk
– írja a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság.
A vörös vércsék közül is több példány maradt itt a télre, és egyre több egerészölyv, illetve kékes rétihéja csatlakozik a csapathoz. Nemrég feltűnt az első gatyás ölyv is. Természetesen azért vannak ennyien, mert bőven van mit enni: jó sok a mezei pocok.
Gatyás ölyv
Mágor-puszta a mai arcát a folyószabályozásnak köszönheti, a Sebes-Körös ősi árterén fekszik. Jellegét tekintve úgynevezett másodlagos szikes puszta, melyen értékes mocsármaradványok is találhatók, tudjuk meg a nemzeti parki honlapról. Él itt túzok is, de ilyenkor inkább a közeli Földház-zugon tartózkodik. A populáció növekszik, most mintegy 50 példányra rúg. A hideg időben a fenyőrigók csapata is bővül. Ha a kirándulóknak szerencséje van, elcsíphetnek egy-egy vidrát a Holt-Sebes-Körös környékén, amiben rengeteg hal él.
