Magyarország lakosságának nagy része még ma sincs tisztában azzal, hogy hazánkban élnek farkasok. Aki hallott erről - hiába lakik az állatok közvetlen közelében -, az is jobbára csak annyit tud, hogy időnként átkóborol hozzánk egy-egy példány Szlovákiából. Az Aggteleki-karszton jártunk, ahol bizony már évekkel ezelőtt megtelepedett a nagyragadozó.
Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) farkasspecialistája, azaz zoológiai szakreferense kalauzolt el bennünket Jósvafőről a farkasok lakta terepre, miközben az állatokat övező tévhitekről és tényekről beszélgettünk. A szakember elmondta, hogy oda-vissza közlekednek az Aggteleki- és a Szlovák-karszton.
Szabó Ádám az egyik kameracsapdát ellenőrzi
Szinte lehetetlen őket megpillantani
Bár farkasok a Zempléni-hegységben és a Bükkben is vannak, az ANP azért különleges, mert területén mindhárom európai nagyragadozó, a medve, a hiúz és a farkas is megfordul, utóbbi kettő pedig szaporodik is. Ez a rendkívül gazdag vadállomány miatt van, ami pedig a vadászok által elhelyezett bőséges eledelnek köszönhető. A Szlovák-karszt Nemzeti Park Igazgatósággal kötött egyezményben leírt összehangolt természetvédelmi tevékenység szintén szerepet játszik abban, hogy a nagyragadozó visszatelepült hazánkba: ugyan Szlovákiában november 1-től január 15-ig lehet farkasra vadászni, a magyar (és a cseh) határ közelében ilyenkor is tilos kilőni az állatot.
Nem kergettünk hiú ábrándokat, már indulás előtt tisztában voltunk azzal, hogy valószínűleg nem fogunk farkast látni, csak arra számítottunk, hogy felfedezhetünk egy-két nyomot. Szabó Ádám viszont azon szerencsések közé tartozik, aki már lencsevégre kapott néhány „magyar farkast”, de hiába minden igyekezet és gyorsaság, legtöbbször neki is csupán fák között bóklászó, így itt-ott takarásban lévő egyedeket sikerül lefotózni. Ebből is látszik: a közvélekedéssel ellentétben az állat igencsak óvatos, kerüli az emberrel való találkozást. Mindenkinek fontos lenne tudnia, hogy egészséges farkas sem itthon, sem a környező országokban nem támadt még emberre, míg a háziállatok egyszerűen megvédhetők kerítés vagy őrzőkutyák segítségével. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy a farkasok meghatározó szerepet töltenek be az erdei életközösségben, selejtezik és kordában tartják a vadpopulációt.
Ritka pillanat: egy aggteleki példánnyal nézhetünk farkasszemet
Az ANPI működési területén már az 1990-es években elkezdődött az adatgyűjtés. Lábnyomokat, prédamaradékokat elemeznek ki, kotorékokat, szőrcsomókat, ürüléket keresnek. Míg 5-6 évvel ezelőtt annak is örültek, ha egy-egy állat nyomait megtalálták, ma a kameracsapdáknak köszönhetően napról napra betekintést nyerhetnek az aggteleki farkasok életébe. Persze adja magát a kérdés: mégis hányan vannak? Szabó Ádám viszont nem szeret számokba bocsátkozni. „Teljesen mindegy, hogy öten élnek itt, vagy kilencen, annyit szoktam mondani, hogy van egy család, és pont” - hangsúlyozza, majd elmagyarázza: amellett, hogy nagyjából lehetetlen megadni a pontos számot, az adat esetleg csak némelyik vadász számára lehet érdekes, egyes körökben ugyanis máig él a teljesen alaptalan ősi ellenszenv és negatív sztereotípia ezekkel a nagyragadozókkal szemben. Gyűlöletből vagy trófeaszerzési céllal pedig még ma is előfordulnak illegális kilövések, annak dacára, hogy Magyarországon a fokozottan védett szürke farkas elejtése bűncselekmény, amiért akár 8 év szabadságvesztés is kiszabható.
Csak kameracsapdával lehet ilyen közeli képeket készíteni az aggteleki farkasokról
A legközelebbi vagy a legfigyelmetlenebb lesz az áldozat
Megtudjuk, hogy a farkas lábnyomát a kutyáéval lehet legkönnyebben összekeverni; a fő különbség az ujjak elhelyezkedésében keresendő. Míg a farkasnál a szélső két ujj a talppárna mellett, oldalt található, a kutyák ujjai egy sorban vannak, így lábnyomuk kerekded, a farkasoké pedig inkább elliptikus, hosszúkásabb, és a karmaik is jól látszanak. Prédamaradékot ugyan nem találunk, de ezzel kapcsolatban is alaposan kifaggatjuk a szakembert. Miután a farkas elejti a zsákmányt, az oldalán fekvő állatot U alakban rágja ki, és gyakorlatilag mindent felfal a gerincoszlopig, beleértve a beleket, a bordákat és a combcsontot. Ezzel szemben egy kóbor kutya a hátsó lábat, a nyakrészt, a lapockát eszi, a belekhez nem nagyon nyúl, és a bordákat is otthagyja.
A farkasok akár egyedül is képesek elejteni egy kifejlett szarvast, ellenben egy vaddisznóval inkább nem állnak neki acsarkodni, hiszen túl nagy a sérülésveszély. Hacsak nem járnak ínséges idők, a farkasok elsősorban inkább kisebb állatokat kapnak el, például szarvasborjút vagy elcsellengett vadmalacot. A közvélekedés szerint a beteg, sérült, öreg példányokat szemelik ki, ám ez nem teljesen igaz, hiszen ezekből nincs olyan sok. Inkább azt az egyedet fogják meg, ami a legközelebb van vagy a legfigyelmetlenebb - fejti ki Szabó Ádám.
Kameracsapdás felvétel
Nem minden farkas szereti, ha filmezik
Húsz kamera található a nemzeti park erdeiben, különböző helyszíneken, más-más magasságban és pozícióban elhelyezve. Érdekes módon a farkasok egy része egyáltalán nem foglalkozik velük, másokat zavarja a fény - az egyik egyed például annyira nem komálta a szerkezetet, hogy alaposan meg is rágcsálta azt (szerencsére nem tette teljesen tönkre). Kérdésünkre, hogy a kamerák nem szoktak-e „eltünedezni” a helyükről, nemleges választ kapunk, de megtudjuk: olyan már előfordult, hogy valaki letöltötte és később letörölte a memóriakártyán található képeket, videókat. Az esetre úgy derült fény, hogy az illető a kamerában hagyta a saját SD-kártyáját, ami más gyártótól származott, mint amit a nemzetipark-igazgatóság használ - meséli Szabó Ádám.
A videókon kívül a jeladós követés adná a legtöbb információt a farkasokkal kapcsolatban, ezzel azonban akad egy kis probléma. Bár az ANPI pályázati forrásból már évekkel ezelőtt beszerezte a szükséges eszközöket, a felszerelésükhöz első körben meg kellene fogni a farkasokat, ami nem egyszerű feladat. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a csalival ellátott ketrec ebben az esetben nem működne, mert a farkas rendkívül óvatos állat; csak úgy lehetne elkapni, ha ő ejt el valamit, amihez aztán később visszatér még falatozni. A manőver mindenképpen jelentős idő- és energiabefektetést igényelne, amire jelenleg nincs kapacitás. Hogy miként folytatódik a farkasok tanulmányozása és a velük kapcsolatos szemléletformálás, még a jövő zenéje. Most az lenne a legfontosabb, hogy az emberek tisztában legyenek vele: farkasok, mint az erdei ökoszisztéma kulcsszereplői, ma is élnek Magyarországon.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. dec. - 2017. januári számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Most kiderül, mennyit tudsz a farkasokról - kvíz
Szürke farkas - Csúcsragadozó hazánkban
