Lubics Szilvia – szinte végig vezetve – első helyen végzett a nők versenyében az Antarktiszon megrendezett ultramaratonon. A másik magyar résztvevő Roskovics Miklós szintén remekül futott, és az összetett verseny ötödik helyén zárt.
A hat szakaszból álló verseny során a résztvevőknek az Antarktisz különböző területein kijelölt pályákon kellett adott idő alatt minél több kilométert teljesíteni. A napi szakaszok közül a legrövidebb négy, a leghosszabb pedig hét órán át tartott.
Lubics Szilvia a második napon vette át a vezetést, és végül 197,3 kilométert teljesített összesen. A másik magyar versenyző, Roskovics Miklós szintén kiválóan futott, ő 200,5 km-es eredménnyel az 5. helyezést érte el.
A versenyről a magyar futó férje Lubics György számolt be rendszeresen, aki így összegezte az elmúlt hat napot: „Szilvi leírása szerint talán élete legnehezebb versenye volt ez, a futóknak meg kellett küzdeniük a fagypont alatti hőmérséklettel, a viharos erejű széllel, a mély hóval és jelentős szintemelkedéssel is, miközben a hátukon lévő zsákban kellett cipelniük minden kötelező felszerelésüket. (A pingvinekről már ne is beszéljünk...).” Ez utóbbi félmondat arra a meglepő esetre utal, amikor a futót egy pingvin támadta meg.
A Racing the Planet elnevezésű sorozat „The Last Desert – Antarctica” versenyén 23 ország 43 versenyzője (köztük 18 nő) indult, és kizárólag olyan tapasztalt ultrafutók vehettek részt rajta, akik már legalább két 250 kilométeres sivatagi versenyt teljesítettek. Szilvi az Atacama-sivatagban és Namíbiában futott le sikeresen két ilyen versenyt, ezekkel szerzett jogot az indulásra.
Az Antarktiszon természetesen csak szigorú szabályok betartása mellett lehet ilyen versenyt rendezni. A versenyzők és a szervezők szállása egy hajón volt, és megszabták azt is, hogy mit vihetnek magukkal a futók az egyes szakaszokra. Például csomagolt élelmiszer nem lehetett náluk, hogy még véletlenül se hagyjanak maguk után szemetet, és minden egyes alkalommal, mielőtt a szárazföldre léptek, fertőtlenítették a felszerelésüket.
