Egy lepke és egy szellem találkozása a győztes magyar fotón

Pár hete már megtudhattuk, hogy 2022-ben melyek lettek a világ legjobb vadvilágról készült fotói, azaz kik lettek a természetfotózás Oscarjának számító Wildlife Photography of the Year (WPY) pályázat győztesei, ezen a héten pedig arra is fény derül majd, hogy kik lettek Magyarország legjobb természetfotósai idén, a naturArt (Magyar Természetfotósok Szövetsége) által szervezett Saubermacher - Az Év Természetfotósa 2022 pályázat díjátadóját ugyanis november 9-én tartják. De még mielőtt erre sor kerülne, lássuk Európa legnívósabb természetfotós pályázatának eredményeit. A német szervezésű GDT European Wildlife Photographer of the Year pályázat két év kihagyás után végre ismét élő díjátadót tarthatott október végén, amelyen egy magyar résztvevő is díjat vehetett át.

A GDT-ről tudni kell, hogy amíg nagy testvére, a WPY a különleges fajokat, és történeteket helyezi előtérbe, addig a német pályázat a szép művészi megoldásokat, a vizuális esztétikumot értékeli leginkább. Ez látszik is a döntős képek felhozatalán, amelyek között rengeteg a merész kompozíció, és többségüknél elsőre inkább a hangulat fogja meg a nézőt, és csak ezután tudatosodik a látott faj, vagy annak viselkedése, és hogy mindezt mennyire zseniálisan sikerült a fotósoknak megvalósítaniuk. Bár más megközelítéssel, de mégis, mindkét pályázatnak az a legfőbb célja, hogy a fotók segítségével érzékenyítsék az embereket a természet és a fajok védelmére.

Az idei pályázat abszolút győztes képe abban mindenképp hozza a GDT szellemiségét, hogy egy kvázi hétköznapi fajt láthatunk rajta egy nagyon szép és harmonikus hangulatú képen, és ez utóbbi az, ami végülis szemet szúrhat.

A fotón a vízilovak hihetetlenül nyugodtak és békések, pedig ezek a több tonnás állatok nagyon is harciasak tudnak lenni, nem igazán szeretik, ha zargatják őket. Vajon hogyan tudta a fotós így megközelíteni őket a vízben? Igazából sehogy, de egy kis segítséggel mégis. A kép készítéséhez ugyanis az orosz Mike Korostelev egy víz alatti drónt használt. Mike Dél-Afrikában fedezett fel egy tiszta vízű sós tavat, ahol több vízilócsalád is élt. Elhatározta, hogy szeretné ezeket az állatokat minél közelebbről megfigyelni és lefotózni.

Kiválasztott egy kilenctagú családot és először elkezdte őket hozzászoktatni a drónhoz. Bár a szerkezet igen halk, mégis nagy körültekintéssel igyekezett használni a közelükben, hogy ne zavarja őket. Néhány nap alatt a vízilovak teljesen hozzászoktak az új „lakóhoz”, így egészen közelről tudta tanulmányozni a viselkedésüket. Az elkészült kép pedig egy szomorú kontrasztot sugall ezzel a fajjal kapcsolatban.

Ma a nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) populációja már csak 125 000–147 000 egyed körül lehet, nem véletlen, hogy a Természetvédelmi Világszövetség listáján a sebezhető kategóriába sorolták. Mike Korostelev szemet gyönyörködtető fotójának köszönhetően most jobban fókuszba kerülhetnek a vízilovak, és ez segíthet a faj védelmében.

A vízilovak után pedig most lássuk a magyar sikereket. Idén a Más állatok kategória győztese Litauszki Tibor lett ezzel a varázslatos fotójával, amelyen egy téli araszolót láthatunk, és még valamit.

Tibor már számos nemzetközi pályázaton ért el sikereket, de saját bevallása szerint ez az eredménye idáig a legkiemelkedőbb. Kedvelt témája az esti erdő, és annak lakóinak megörökítése, tavaly pedig elhatározta, hogy szeretne különleges képeket készíteni a téli araszolókról (Operophtera brumata). Úgy tűnik, ez sikerült is neki, ráadásul a lepke mellett mintha az erdő szelleme is megjelent volna, amely ámulva nézi az araszoló táncát. De hogy hogyan sikerült megörökítenie ezt a megismételhetetlen pillanatot, azt mesélje el ő maga:

„Ezek a rovarok október végétől december elejéig repülnek, és az alkonyattal kezdik meg párkeresésüket. Ahogy beesteledett elindultam a hűvös decemberi éjszakában. A fényképezőgépemre rászereltem egy LED panelt, és egy vakut, közben az araszolók is elkezdték éjszakai táncukat, én pedig próbáltam követni őket. A vakut a második redőnyre állítottam, a LED lámpával pedig világítottam, így a hosszú záridő segítségével különös szárnycsapásos képeket tudtam készíteni róluk.

Az idei versenyben egy második helyezést is sikerült egy magyar fotósnak elhoznia, mégpedig a Madarak kategóriájában. Novák László fotóján egy helyes kis vörösbegy látható hangulatos, gőzölgő környezetben, mintha csak egy szaunában ejtőzne az apró madár.

Még két magyar fotós képe került be a legjobbak közé, mindketten hölgyek, és mindketten a Tájképek kategóriájában remekeltek. Szakolczai Krisztina először pályázott a GDT versenyére és máris sikerült fotójával a kiemeltek közé kerülnie. Sejtelmes fotóját a Somogy Természetvédelmi Szervezet egyik rétjén készítette, ahol az érintetlen területen pókok százai, ezrei építettek hálókat, amelyek a hajnali párában ilyen misztikus módon váltak láthatóvá.

A másik hölgy Urbán Helga, aki ezzel az izgalmas formavilágú, jeges tájképével került be a legjobbak közé, és így a GDT vándorkiállítására is, az idei győztes és döntős fotók ugyanis Németországban és Európában is több helyen láthatóak lesznek majd a falon is a következő egy évben.

És most nézzünk még pár döntős fotót, amelyek nem véletlenül nyerték el a zsűri tetszését. Több alkotásnál is találkozhatunk azzal a megoldással, ahol a fotós a hatalmas tér és az aprócska fotóalany viszonyával játszik, a végső kompozíciók mégsem lesznek unalmasak, sőt! A megörökített környezetek önmagukban is rendkívül izgalmasak, de a képek tökéletességét a rajtuk finoman megjelenő állatok adják. Ilyen például a Madarak kategóriában döntősként bejutott fotó, amely a német Hermann Hirsch és Jan Lessman közös munkája.

Az Emlősök kategória győztes fotója is hasonlóan minimál, csak épp pepitában. Az olasz Milo Angelo Ramella játékos sarki rókákat ábrázoló képén azt is látványosan érzékelteti, milyen magával ragadó környezetben élnek ezek az állatok.

Ebben a stílusban az egyik legmókásabb alkotás pedig a német Dominik Janoschka fotója lett, amelyen egy "banditaképű" mosómedve kukucskál a kép alján, szinte észrevétlenül.

Nagyon izgalmasra sikeredett idén az Ember és természet kategória is, amelyben sok elgondolkodtató, de több vizuális geget tartalmazó kép is a döntőbe került. Második helyen végzet egy igazából roppant hétköznapi, de végeredményében nagyon ötletes fotó. Kinek jutna eszébe egy lakásban éldegélő kaszáspókkal pályázni? Hát az angol William Burrard-Lucasnak! De azért lássuk be, egy elég megnyerő megvalósítás született.

Jóval szívfacsaróbb lett a spanyol Joan de la Malla fotója, aki egy majmokat szállító autóban készítette ezt a felvételt.

De itt egy játékos kép is a spanyol Eduardo Blanco Mendizabaltól, amelyről szinte alig lehet megállapítani, melyik az élő és melyik a rajzolt élőlény.

A pályázatnak két fiataloknak szóló kategóriája van. A 14 év alattiak versenyét idén a spanyol Adria Mas Escandel nyerte meg ezzel a varázslatos gombás fotójával

A 14 és 17 év közöttiek korcsoportjában pedig a német Anton Trexler örülhetett az első helyezésnek, amit ezzel a városban portyázó seregélyekről készült képével érdemelt ki.

Idén is kiosztották a Fritz Pölking-emlékdíjat, amit ezúttal két fotós is megkapott (egy felnőtt és egy junior) a vadvilág fotózásában tett munkájuk elismeréseképp. A felnőttek közül Jan Lessmann vehette át ezt az elismerést, egy szürke gémről készült sorozatáért, amelynek címe: Lockdown heron.

A fiatal fotósok közül pedig a David Hup és Michiel van Noppen kapták meg a különdíjat romániai barna medvékről szóló riportjukért.

Még nagyon sok izgalmas fotót emelhetnénk ki az idei pályázatból, de ebbe a cikkbe most ennyi fért be. Az alábbi képre kattintva azért még megmutatunk pár kedvenc fotót galériánkban, de ha az összes díjazott és döntős képre kíváncsiak vagytok, akkor látogassatok el a pályázat oldalára ide kattintva.