A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint 2001-ben nálunk, a Brit Királyi Madárvédelmi Társaság szerint 1995-ben Marokkóban tűnt fel utoljára a vékonycsőrű póling, egy azonban egészen valószínű: többet sehol sem fogjuk látni.
A természetvédő szervezetek szerint minden jel arra mutat, hogy a vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) kihalt. A madár egyébként Szibériában élt, tőzeglápokban, sásos-nyíres területeken, talajmélyedésekben fészkelt, és sáskákat, szöcskéket fogyasztott. A telet a Földközi-tenger partvidékén, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten töltötte. Nálunk az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal figyelték meg vonuló példányait.
A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság, a BirdLife International és a holland Naturalis Biodiversity Centre természetvédelmi szervezetek egy most megjelent közös elemzésben azt írják, utoljára 1995 februárjában, Marokkóban láttak egy példányt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján azt olvashatjuk, hogy 2001-ben hazánkban tűnt fel egy példány, ami az utolsó bizonyított világmegfigyelésnek számít.
Bármelyik is volt az utolsó észlelés, sajnos mostanra a szakemberek szerint a faj 99,6 százalékos bizonyossággal kihalt.
A Természetvédelmi Világszövetség egyelőre még nem nyilvánította kihaltnak a fajt, náluk még súlyosan veszélyeztetettként szerepel. Az alábbi videó első részében látható a vékonycsőrű póling, a felvétel 1994-ben készült Marokkóban.
A költőhelyük lecsapolása és a mezőgazdaság, a tengerparti vizenyős területek eltűnése játszhatott szerepet az állománycsökkenésben, de a szennyezés, a klímaváltozás, a betegségek és az illegális vadászat is hozzájárulhattak a faj kihalásához.
Nicola Crockford, a Brit Királyi Madárvédelmi Társaság egyik vezetője szerint elkeserítő a vékonycsőrű póling története, ami egyben arra hívja fel a figyelmet, hogy még nagyobb erőkkel kell dolgozni azért, hogy megóvjuk a kihalástól a többi veszélyeztetett európai madárfajt. „Hogyan is várhatjuk el az Európán kívüli országoktól, hogy fokozottan védjék a saját állatfajaikat, amikor a mi, viszonylag tehetősebb társadalmaink is kudarcot vallanak ebben?”
