A jellegzetes formájú taplógombák gasztronómiai felhasználása kevésbé jellemző, egyéb célokra azonban már sok ezer éve használják azokat.
Amikor 1991. szeptember 19-én egy német hegymászó házaspár az Ötz-völgyi Alpokban rátalált az 5300 éves, rézkori jégemberre, egy rézbaltát, egy íjat és egy kis táskát is találtak nála. A táskában tűzkőpengék és kovakövek mellett három kisebb darab taplógombát is találtak.
Két kis nyírfatapló darab egy madzagra volt felfűzve, és volt nála egy darab bükkfatapló. Ez utóbbit tűzgyújtáshoz, a nyírfataplót pedig valószínűleg gyógyításra, például fertőtlenítőszerként használta. Ezt támasztja alá, hogy halálakor Ötzi emésztőrendszerében is találtak nyírfataplót, és a kutatók szerint a jégember több bélrendszeri fertőzéstől is szenvedett.
Gyógyító gombák
A taplóalkatúak rendjébe tartozó gombák közül a legismertebb a bükkfatapló (Fomes fomentarius), amit valódi tűzitaplónak is hívnak. Ez a név is utal arra, hogy a gyufa feltalálása és elterjedése előtt sokfelé használták tűzgyújtásra. Az izzó tapló könnyen lángra lobbantja a gyújtóst, de füstje arra is jó volt, hogy távol tartsa a szúnyogokat.
A bükkfataplót gyógyászati célokra is használják.
A hagyományos indiai gyógyászatban, az ájurvédában vízhajtóként, a hagyományos kínai orvoslásban keringési rendellenességek kezelésére, a magyar népgyógyászatban pedig főként vérzéscsillapításra használták.
A nyírfataplót (Fomitopsis betulina) szintén régóta ismeri és használja az ember, vérzéscsillapításra és fertőtlenítőszerként. De nemcsak az ember számára van gyógyító hatása, egy 2018-as kutatás kiderítette, hogy a nyírfatapló kivonata hasznos a méheket megbetegítő, az ázsiai méhatka által terjesztett vírusokkal szemben.
Nyírfatapló
Kik azok a toplászok?
Ha a taplógombák felhasználásáról van szó, a legtöbbeknek talán a belőlük készült sapkák jutnak először eszébe. Régen ezek készítésével még sokan foglalkoztak, ma már nagyítóval kell keresni a mestereket. Ha valaki látni szeretné, hogy dolgoznak a taplógomba feldolgozásával foglalkozó szakemberek, a toplászok, például Erdélyben, Korondon találkozhat még néhányukkal.
A toplászok leggyakrabban a bükkfataplót gyűjtötték és gyűjtik.
A feldolgozás során először néhány hétig érlelik, szárítják a gombákat, majd levágják a kemény kérget róluk, a belső puhább állományt pedig felszeletelik.
A szeleteket kinyújtják, ha sapkát készítenek belőle, akkor egy fej alakú fára rakják, és ott alakítja ki a formáját. Ezen két-három napig rajta hagyják, amíg teljesen meg nem szárad. A sapka díszítését általában már a toplász felesége készíti, ehhez szintén taplódarabokat használnak. A taplósapkáról úgy tartják, hogy télen fűt, nyáron hűt, és még a fejfájást is megszünteti. Az esőben azonban inkább ne hordjuk, azt a taplósapka nem bírja.
Tömítőanyag, kis szék, szemüvegtörlő
A taplógombák között csupán néhány ehető faj akad, de ezeket is csak fiatalon lehet fogyasztani. Ilyen a sárga gévagomba, a pisztricgomba, a májgomba, vagy az ágas tapló. Ez utóbbit angolul „hen of the woods”-nak, vagyis az erdő tyúkjának is nevezik, és tényleg kicsit olyan, mintha egy felborzolt tollazatú tyúk gubbasztana a fa tövében.
ágas tapló
A taplógombáknak a fentieken kívül voltak még egyéb érdekes felhasználási módjai. A 18-19. században a hajódeszkák közötti réseket tömítették vele, a gyertyánfataplót, ahogy azt a Göcsejből feljegyezték, a gyerekek a palatábla törlésére használták, a nagyobb taplógombát pedig lábakkal ellátva széknek használták.
A taplógombából a taplósapka mellett még sok egyéb használati- és dísztárgyat lehet készíteni. Többek között táskát, terítőt, falvédőt, övet, nyakkendőt, szemüvegtörlőt vagy újabban hűtőmágnest.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
