Az ökoszisztémákban megjelenő mikroműanyag-terhelések az utóbbi évtizedben egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, ráadásul ezek felületéhez akár gyógyszermaradványok, növényvédőszerek is hozzákötődhetnek.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) közleménye szerint a Balaton történetében először bizonyosodott be, hogy a tóban jelen vannak különféle mikroműanyagok. Ezek a parányi polimerek akut és krónikus hatásokat okozhatnak az algákban, illetve gerinctelen és gerinces szervezetekben is.
Azt is kimutatták, hogy a mikroműanyagok felületéhez emberi eredetű szennyező anyagok (például gyógyszermaradványok, növényvédőszerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek, és ez tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban történő feldúsulását.
Illusztráció
A MATE és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak a Science of the Total Environment szaklapban közölt tanulmánya szerint a Balatonban lévő 50-100 mikrométeres (µm) mikroműanyagok bejuthatnak a nagy vízibolha tápcsatornájába. A vizsgálatok során a szakemberek hétfajta polimertípust azonosítottak az 50-100 µm mérettartományban, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan 5,5 fordult elő belőlük, amely hasonló más európai tavakban mért értékekhez.
A kutatócsoport igazolta azt is, hogy a polisztirol és a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal együtt viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben.
