Még alig csitult az erdő a gímszarvasok bőgésétől, a dámszarvasok is rákezdtek. Az ősszel esedékes nászukat barcogással jelzik a bikák, de előbb még barcogóteknőt kaparnak maguknak, hogy ott várják a legjobb teheneket.
A dámszarvasok minden évben türelmesen megvárják, míg a gímszarvasok kibőgik magukat. És bár ez is szarvas, az is szarvas, a két nászének és körítése nem ugyanúgy zajlik, és dámszarvasbikák nem ugyanazzal a céllal csapnak össze, mint amiért a gímszarvasok.
A legnagyobb különbség, hogy míg a gímszarvasbikák a tehenek kegyeiért feszülnek egymásnak, és folytatnak kemény csatákat, addig a dámszarvasok a legjobb nászterületekért küzdenek meg egymással, és mindezt jóval kisebb hévvel teszik.
Amikor a dámszarvas megszerezte a legjobb tehenes területet, nekiáll egy 1-2 méter hosszú és 10-30 cm széles barcogóteknőt kikaparni magának, amit ürülékével és vizelettel jelöl meg. Majd a bika befekszik a teknőbe és elkezd barcogni, ami rövid gurgulázó torokhangú röffenéseknek hangzik, és nem olyan hangos, mint a gímszarvasok bőgése. De a dámszarvastehenek ezt is nagyon imponálónak tartják, és a bikák igyekezete végül célt ér, hiszen a tehenek csakhamar kiválasztják valamelyik barcogó bikát.
Érdekesség, hogy a legjobb tehenes területeket a legjobb képességű bikák bitorolják, így biztosítják a párzással a remek dám genetika továbbadását. A tehenek többsége egyébként a domináns bikával és a rangsorban alatta álló 3-4 egyeddel párosodik. A dámszarvasok barcogása általában október közepétől november elejéig tart.
