Már behúzódtak a települések fáira telelni az erdei fülesbaglyok

Hihetetlen, hogy repül az idő, alig egy éve annak, hogy erdei fülesbaglyok után eredtünk hazánk két legfontosabb bagolytelelőhelyére, Kisújszállásra és Túrkevére, ahol Kovács Ágnessel, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület téli bagolyszámlálásért felelős koordinátorával látogattuk meg a tollas gombócok legkedveltebb fáit. Könnyű dolgunk volt, hiszen Ági minden baglyos fát ismer ezekben a városokban, de ha valaki még sosem próbálta meglesni ezeket a közelünkben, csendben éldegélő madarakat, akkor most adunk néhány tippet, hol keressétek őket.

Az erdei fülesbaglyok éjszaka aktívak, ekkor vadásznak főként apró rágcsálókból, mezei pockokból és egerekből álló táplálékukra, amelyekből a nagy mezőgazdasági területeken, szántókon, mezőkön találhatnak a legtöbbet. Tehát ha bagolylesre indulunk, jó ha olyan városokat választunk, ahol a közelben vannak ilyenek. Logikus lenne, hogy ezeknek a területeknek a szélén található fákon töltsék nappali pihenőjüket, mégis sokuk inkább beköltözött a városokba, településekre, aminek az oka az lehet, hogy ide nem jönnek utánuk a rájuk vadászó parlagi sasok vagy kerecsensólmyok. Sokszor csoportosan tanyáznak a fákon, mégis nehéz őket észrevenni, mert olyan fákat választanak, amelyeken rejtve maradhatnak.

Milyen fákon keresd őket?

Azt gondolhatnánk, hogy kizárólag nyugodt, eldugott helyen rejtőznek, de nagyon sokszor forgalmas utcák, parkok, iskolaudvarok, templomudvarok fáin is pihennek.

De lombhullató fákon is előfordulhatnak, ilyenkor olyan fajokat választanak, amelyek levelek nélkül is megfelelő takarást biztosítanak számukra, mint például a platán, a nyír vagy épp a zöld juhar, amelyeknek fennmaradt termései között teljesen láthatatlanná tudnak válni.

De a fűzfákat is nagyon szeretik, mert annak sűrű ágrendszere is teljesen jó takarást biztosít számukra. Tavaly egyébként mi is részt vettünk a szokásos évi bagolyszámláláson, Tóth Judit kolléganőnk Budapesten, Pálvölgyi Krisztina pedig Tiszafüreden kereste az erdei fülesbaglyokat. Utóbbi helyen pedig pont egy hatalmas fűzfát választottak a baglyok telelésre, amit már idén is birtokba vettek.

Bűnjelek a talajon

Keresés közben ne csak a fák koronáit, hanem alattuk a talajt is kémleljük, mert a fehér madárürülék és bagolyköpetek jelenléte árulkodó lehet. Ha utóbbit még sose láttunk, ne aggódjunk, mert hamar rá fog állni a szemünk a gyanús szürke kis szőrgombócokra, amelyekből, ha közelebbről megnézzük, apró kis csontok is kiállnak.

Ha esetleg egy ilyen, nyomokkal teli fán se látnánk baglyot, érdemes más napon is visszatérni, mert lehet hogy épp valami nem tetszett nekik, amiért aznap nem azon a fán pihentek meg. Lehet ez akár egy extrém időjárási körülmény is, például erős, viharos erejű szél, ami miatt valami még védettebb helyen húzták meg magukat.

A helyes megfigyelés

Fontos, hogy ha már felfedeztük a baglyokat a fán, akkor ne menjünk túl közel hozzájuk, és inkább távcsővel szemléljük őket, hogy ne zavarjuk meg a pihenésüket. Ha egy esetleges zavarás miatt kénytelenek kirepülni a fáról, az felesleges energiapazarlás lenne számukra. Különösen havas, tartósan fagyos időben jönne nekik ez rosszul, amikor egyébként is nehezebben találnak táplálékot. Figyeljétek a jeleket, mert a testhelyzetük árulkodó lehet. Ha a baglyok egyre tágabbra nyitottabb szemmel figyelnek és közben a korábbi gombócszerű testtartásból egy kiegyenesedett formát fesznek fel, akkor az azt jelenti, hogy már nem örülnek a figyelmünknek.

Ilyenkor jobb minél hamarabb még távolabb menni, esetleg valami mással foglalkozni, ugyanis a baglyok hihetetlenül okosak, érzik, ha figyelik őket. Sokszor rá se hederítenek, ha mondjuk alattuk a parkot rendezik hangos gépekkel, vagy gyerekek futkároznak ott nagy zsivallyal, de ha valaki elkezdi nézni őket, azt amolyan fenyegetésnek érzik.

Ha szeretnétek még többet megtudni a telelő erdei fülesbaglyokról, akkor olvassátok el bagolyleső korábbi cikkeinket itt és itt.