Megjelentek az első tavaszi tőzikék a Duna-Dráva Nemzeti Parkban, néhány héten belül pedig tömeges virágzás várható.
Ez az amarilliszfélék családjába tartozó kedves tavaszi növényünk a nemzeti parkban a folyó menti, mélyebb fekvésű magassásosokkal tarkított tölgy-kőris-szil ligeterdőkben él – olvasható a nemzeti park oldalán.
A tocsogók, kisebb-nagyobb vizek egyáltalán nem „zavarják” a tőzikét, ha viszont mi megyünk ilyen területre, ajánlott a gumicsizma viselete. A korai virágzás az enyhe télutónak köszönhető, tömegesen márciusban láthatjuk majd a tőzikéket.
Tavaly mi is ellátogattunk a tőzikéséről híres Csáfordjánosfai-erdőbe, ahol minden évben több millió példány nyílik belőlük.
Minden, amit a tőzikéről fontos tudni
A növényt messziről akár a hasonló termetű és élőhelyigényű kikeleti hóvirággal is összekeverhetnénk, de a tavaszi tőzikének szélesebb a bókoló virága, a lepellevelek csúcsán pedig zöld vagy sárgás foltok találhatók. Ez utóbbi a legszembetűnőbb különbség a két faj között. (A kikeleti hóvirág külső lepellevelei fehérek, a kicsípett csúcsú belsők pedig zöld rajzolatot viselnek.) A növény 10-30 cm magasra nő meg (kisebb, mint a nyári tőzike), hagymás, évelő. Az egyszikűek osztályába, a spárgavirágúak rendjébe és az amarilliszfélék családjába tartozik. Gyertyános-tölgyesekben, ligeterdőkben, bükkösökben, nedves réteken találkozhatunk vele. Ami az előfordulását illeti, a Pireneusoktól Belgiumig, keleten egészen Ukrajnáig elterjedt, Közép-Európában is őshonos, kivétel ez alól a Magas-Alpok. Délen Olaszország középső részéig nő.
Magyarországon számos helyen találkozhatunk vele: a Bakonyban, a Bakonyalján, a Keszthelyi- és a Kőszegi-hegységben, a Kemenesháton, a Vend-vidéken, a Hetés és a Göcsej területén, a Zalai-dombvidéken, Belső- és Külső-Somogyban, a Kis-Alföldön, a Mezőföldön, a Bodrogközben és a Szatmár-Beregi-síkon.
A tavaszi tőzike február végén, márciusban virágzik. Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 5000 Ft. A tömeges gyűjtés és kitaposás mellett azért is veszélyeztetett, mert élőhelyei megszűntek, átalakultak. A folyószabályozások korában a folyók menti erdők letermelése okozott nagy károkat az állományban.
Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság / Mezei Ervin
