Javában készülődnek fecskéink a nagy útra. Hatalmas csapatokban gyülekeznek, közben pedig folyamatosan táplálkoznak, hogy elég energiájuk legyen eljutni Afrikába, a Szaharán túlra.
Nemrég Gömörszőlősön jártunk, ahol csak ámultunk a villanyvezetékeken fürtökben lógó fecskéken. Folyamatosan jöttek-mentek, csiviteltek, mi meg azon gondolkoztunk, vajon honnan jöttek ezek a helyes madarak, pontosan mit is csinálnak, és hová tartanak.
Sok száz molnárfecske gyülekezik Gömörszőlős villanyvezetékein
Ennek jártunk most utána, de mielőtt belemerülnénk a fecskék izgalmas világába, ajánlunk egy programot, ahol ti is megleshetitek a fecskék nyüzsgését.
A Velencei-tó mellett található Dinnyési-fertő nádasainál egy esti vezetett túra során figyelhetitek meg több ezer fecske gyülekezését, és azt, ahogyan a levegőben kavargás után leszállnak éjszakázni a nádasba. A Fecskebúcsú elnevezésű programon, amely szeptember 10-én, szombaton lesz, a fecskéket egészen közelről is megnézhetitek majd, ugyanis a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei ilyenkor madárgyűrűzést is tartanak, sőt, egy különleges csapatelengedést is terveznek. Természetesen a fecskék mellett sok más madarat is meg lehet majd figyelni, amelyek szintén a Dinnyési-fertőre érkeznek megpihenni, így vadludakban, sirályokban és gémfélékben is gyönyörködhettek a csodás természeti tájban.
A programról részletes információkat ide kattintva találtok.
Fecskék gyülekeznek a Dinnyési-fertő nádasai felett
Még csak gyülekeznek és habzsolnak
A hazai fecskeállomány szeptember 20-a környékén vonul, amikor szinte egyik napról a másikra tűnnek el, ekkor kezdik meg több ezer kilométeres útjukat Afrikába. Most még csupán a gyülekezés, felkészülés zajlik, sőt, valahol még csak a második, vagy akár a harmadik pótköltésben vannak, hiszen előfordul, hogy szeptember végéig is etetnek a szülők, ha a körülmények megfelelőek.
Molnárfecske eteti fiókáját
A hazai állomány fecskéi mellett már megjelentek nálunk az északabbról érkező átvonulók is, de most még ők is csak készülnek a nagy útra.
A felkészülés leginkább az evésről szól, hiszen a fecskék hosszú távú vonulók, amelyhez rengeteg energia kell, így hetekig falják a rovarokat, hogy megfelelő mennyiségű zsírt halmozzanak fel. Ezt a folyamatot „hiperevésnek” nevezik, amelynek köszönhetően egy-két hét alatt akár meg is duplázhatják testtömegüket.
Az ideális gyülekező- és éjszakázóhely a fecskék számára az, ahol elegendő rovartáplálékot találnak és ahol kellő biztonságban érezhetik magukat. Ez utóbbi miatt verődnek hatalmas csapatokba is, hiszen ez a legjobb technika a ragadozók ellen. „Minél nagyobb a csapat, a fecske annál inkább biztonságban fogja magát érezni, mert nagy tömegben kisebb az esély arra, hogy pont őt fogja meg mondjuk egy kabasólyom. Valószínűleg ezeket a fecskékre vadászó ragadozókat is látni fogjuk a Fecskebúcsú estéjén” – mondja Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa.
Partifecskék gyülekeznek a nádasban
Érdekesség, hogy míg a füsti fecskék és partifecskék hatalmas nádasokba térnek be éjszakázni, addig a molnárfecskék inkább fákon, sziklafalakon, vagy magas épületek oldalán éjszakáznak, a legújabb kutatások szerint pedig afrikai telelési időszakban akár üregeket, odvakat is használnak éjszakázásra.
„A legjelentősebb gyülekező- és táplálkozóhelyeink a Balaton és a Velencei-tó nagy nádasainál vannak, itt füsti fecskékkel és partifecskékkel találkozhatunk, de a Baranya megyei Sumonyban van mostanában a legnagyobb fecskegyülekezőhely, az ottani tavaknál akár 400 ezer fecske is szokott lenni” – mondja Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
A fecskék vonulási útvonaláról, telelőhelyeikről nagyon kevés az információ, ugyanis rettentően nagy a pusztulási arány ezeknél a kis madaraknál, és hiába gyűrűznek meg több százezret vagy milliót Európa-szerte, sajnos nagyon kevés a visszafogás, amelyből adatokhoz juthatnának. Annak ellenére, hogy a molnárfecske a leginkább urbanizálódott fecskefajunk, amire még a latin neve is utal (Delichon urbicum), mégis ezeket a fecskéket lehet a legnehezebben gyűrűzni, szinte csak a fészkeknél, ugyanis rengeteget vannak fent a levegőben, és még az is előfordul, hogy repülés közben alszanak, akárcsak a sarlósfecskék.
Molnárfecskék pihennek és tollászkodnak a villanyvezetéken
Már nem fogynak, de sokan pusztulnak
Köztudott, hogy a fecskék száma napjainkra drasztikusan megfogyatkozott, sajnos hazánkban is.
Az utóbbi évekre szerencsére sikerült megállítani a csökkenést, az állományt visszaerősíteni viszont már nem
– tudtuk meg Orbán Zoltántól.
A fecskéknek sok dologgal kell egyszerre megküzdeni a túlélésért, és ezek közül csak egy a klímaváltozás. Rettentően érzékenyek a civilizációból érkező negatív hatásokra, amely olyan sok fronton éri őket, hogy emiatt nem nagyon van esély arra, hogy visszaerősödjön az állomány. De mik is ezek a hatások?
A füsti fecskék esetén az az érdekes, hogy amit az ember adott, azt most úgy tűnik el is veszi tőlük. Ugyanis ezek a madarak egykor barlangokban és sziklafalakon költöttek, azonban az állattartásnak köszönhetően az ember olyan táplálékparadicsomot teremtett számukra – hiszen a jószágok közelében rengeteg a repülő rovar, főleg a légy -, amit bolondok lettek volna nem kihasználni, így ma már kizárólag ilyen helyek közelében, istállókban és tanyaépületeken fészkelnek. Sajnos az agrárium napjainkra összeomlani látszik, a klasszikus istállók kiürülnek, így a fecskék nem találnak kellő táplálékot ezeken a helyeken. Pedig akár az egy-másfél hetes, hideg időszakokban is túlélést jelentenek számukra az állattartó épületek, ugyanis 10-15 fok alatt a természetben eltűnnek a repülő rovarok, és emiatt éhen halnak a fecskék és a fiókák. A temperált környezetű istállókban vagy a mellettük található épületekben viszont a fészkelő fecskék továbbra is találnak repülő rovarokat a jószágok körül.
Füsti fecske eteti fiókáit egy pajtában
„Sokáig probléma volt az is, hogy leverték a fecskefészkeket. Ezt az elmúlt tíz évben jelentősen sikerült csökkenteni, de ami nagyon komoly probléma még ma is, az a nagyüzemi kemizálás. A rendelkezésre álló rovartáplálék sajnos csökken, ami meg megmaradt, az nagyrészt mérgezett” – mondja Orbán Zoltán. Ennek a hatását azért nem látjuk itthon, vagyis nem találkozhattunk még emiatt tömegesen elpusztult fecskékkel, mert nem itthon éri őket a baj. Ezek az agrár kemikáliák zsírban oldódónak, és amikor a fecskék megeszik az ezzel fertőzött rovarokat, a méreg inaktív módon raktározódik el a madár testében.
A vonulás előtti felkészülés során a „hiperevéssel” rengeteget halmoznak fel ezekből a méreganyagokból a bőrük alatt lévő zsírrétegbe, és amikor a Földközi-tenger fölött, vagy épp a Szahara fölött járnak, akkor égetik el ezt a zsírt, és ekkor mérgeződnek meg, lehullanak, és elpusztulnak.
A rosszul végzett szúnyogirtás is károsan hathat a fecskékre, hiszen ha nincs rovar, nem lesz kellő táplálék, emiatt például Fenékpusztán évekig százezrek helyett csak néhány tízezer fecske volt. A vonulás során pedig van még egy komoly veszély, ami fenyegeti a fecskéket, ugyanis a Mediterráneumban hihetetlen tömegben hálózzák, lövik le őket élelemszerzés céljából.
A vonuló fecskéknek sok nehézséggel kell megküzdeniük
Hátizsákos fecskék
Nagyon fontos lenne, hogy pontosabb információik legyenek a szakembereknek a fecskék vonulási szokásairól, hol állnak meg pihenni, táplálkozni, merre telelnek, hiszen ez is hozzájárulhat a fajok védelméhez. Ebben segíthet egy apró eszköz, az úgynevezett geolokátor, amelynek fecskékre kifejlesztett, miniatűr változatát egy magyar-svájci kutatócsoportnak köszönhetjük. A világon elsőként ezzel szereztek pontosabb információkat két hazai fecskefaj vonulási viselkedéséről és telelőhelyeiről. Az eddigi legkisebb tömegű jeladók, amit nagyobb madarakra helyeztek, 5 gramm körüliek voltak, de ez túl nagy volt a mindössze 13-17 grammos fecskékre. A kifejlesztett új eszköz pedig csupán 0,6 grammos, amit hátizsákszerűen rögzítenek az apró madarakra.
Geolokátorral felszerelt molnárfecske
A geolokátorba egy nagyon pontos óra és egy fényérzékelő dióda van elhelyezve, az eszköz pedig 2-5 percenként rögzíti az őt ért fény mennyiségét. Amikor a fecske visszatér, és sikerül befogni, az adatokat letöltik a szerkezetből, amelyből kb. 200 és 300 km pontossággal meg tudják határozni mikor hol tartózkodott a fecske.
Ennek köszönhetően kiderült, hogy a mindössze 13 grammos partifecskék, amelyeket a geolokátorral együtt fogtak vissza, tőlünk több mint 4000 km-re teleltek. Vissza egy másik útvonalon jöttek, és a hazautat mindössze 14 nap alatt tették meg. Az út alatt 5-6 alkalommal álltak meg, és összesen 6 napot töltöttek pihenéssel, így átlagosan 620 kilométert repültek egy nap alatt.
Ez a partifecske is kapott egy geolokátoros "hátizsákot"
A picit nagyobb, 17 grammos molnárfecskék közül páran, amelyek Kelet-Afrikában teleltek, az Arab-félsziget/Törökország útvonalon tértek vissza, mások pedig a partifecskéknél is megfigyelt útvonalon.
A molnárfecskék átlagosan 10 nap alatt tették meg a több mint 4800 km-re lévő telelőhelyről a visszautat, átlagosan 3-7 helyen tartottak egy napnyi pihenőt egy napot, így átlagosan összesen 4 napot töltöttek pihenéssel, ami azt jelenti, hogy a naponta megtett út elérte a 1080 km-t!
Fecskelajstrom
Hogy idén mennyire volt sikeres a hazai fecskék költése, illetve a súlyos aszálynak volt-e valamilyen negatív hatása az idei állományra, azt majd csak valamikor a jövő év elején fogjuk megtudni, mivel még most is tart a költés, az adatok pedig az ősz folyamán érkeznek majd be az MME-hez elemzésre, és csak ezután kezdődhet a feldolgozás. Természetesen az aszály hatásai az ország különböző tájain eltérőek lehetnek, mert nyilván másmilyenek a körülmények egy őrségi, nedvesebb mikroklímájú helyen, mint például a dél-alföldi Kardoskút környékén, amely sivatagra száradt idén.
Molnárfecskefiókák várják az etetést
Ami biztos, hogy az idei tavasz nem volt kedvező a fecskéknek, ahogy a tavalyi sem, ugyanis elég hűvös volt, emiatt a tavaszi vonulás heteket csúszott. A tavalyi évben rengeteg fecske akadt el a Mediterráneumban, ahol a nagy hidegben tömegesen pusztultak el, de szerencsére idén ennyire nem volt súlyos a helyzet.
Fenyvesi László szerint a tavaszi nehézség után viszont kedvezően alakultak a dolgok az idei évben, mivel nem voltak nagy hidegfrontok, így az itthoni költések valószínű sikeresek voltak.
Az általános tapasztalatuk az volt, hogy a jószágok mellett, ahol bőven volt hely a fecskék számára, és ahol eddig aránylag kevesen voltak, ott gyarapodott az állomány, ahol viszont elért már egy bizonyos létszámot, ott inkább csökkent. De olyan hely is akadt, ahol úgy csökkent a számuk, hogy nem találtak rá észszerű magyarázatot.
Még mindig nagyon sok rejtély övezi e kedves és hasznos madarakat, pedig a közelünkben élnek, és bár a nehézségek ellenére is rendkívül alkalmazkodóak, az biztos, hogy minden, amit mi emberek teszünk, az hatással van rájuk. Ezért tegyünk meg minél többet a védelmükért, mert sokkal szegényebb lenne a világ fecskék nélkül.
