Az élénk kék szárnytolláról könnyen felismerhető madárfajjal sok helyen találkozhatsz, mostanában leggyakrabban makkal a csőrében láthatod. Cikkünkben összegyűjtöttünk minden érdekességet a szajkóról.
Az említett „raktározó viselkedés” természetesen arra való, hogy növelje a faj túlélési esélyeit, de nem csak azért jó: hozzájárul az erdők természetes felújulásához is a makk terjesztése – hívja fel rá a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportja a Facebook-oldalán.
A szajkó, más néven mátyásmadár nem ritka faj, viszont annál érdekesebb. Azt tudtad például, hogy a varjúfélék családjába tartozik? Ezek között pedig a legszínesebb: alapszíne barnás, a farka fekete fehér farkcsíkkal, és ott van a feketével és türkízkékkel csíkozott szárnytükör, amiről messziről felismerhető. A testhossza 34–37 cm, szárnyfesztávolsága 52–58 cm, testtömege 140–190 gramm, a hímek kicsit nagyobbak a tojónál. A szajkó egyik legérdekesebb tulajdonsága a hangutánzó képessége,
bármilyen másik madarat, de még a kutyaugatást vagy a szekérnyikorgást is képes lemásolni.
Éneke nagyon változatos.
A szajkó Európában, Ázsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel, lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban fordul elő. Nálunk országszerte megtalálható az erdőkben, állománya növekedést mutat, nem védett faj, sőt, vadászható július elseje és február utolsó napja között. A madár májusban rakja le a tojásait, általában 5-6 darabot, és 16-17 napig kotlik rajtuk. A fiókák 19-21 napot töltenek a fészekben.
Ami a táplálékot illeti, nem válogatós: nyáron legtöbbet a rovarok közül szemezget vagy fészket rabol, de az apró rágcsálókat, a gyíkokat és a békákat sem veti meg. Ősszel főként növényi eredetű anyagokkal táplálkozik, és így van ez télen is: akkor azt fogyasztja, amit előzőleg bespájzolt, leginkább makkot. Ezeket fatuskókba, avar alá rejti, és nem mindig találja meg.
