Az Év Vadvirága kezdeményezés azzal a céllal indult, hogy a ritka hazai növényfajokat megismertesse a nagyközönséggel. Erre a háromra szavazhatsz idén.
Most a szántók gyomfajai, mezsgyéje és vizes élőhelyfoltjai vannak terítéken, amelyek fontos szerepet játszanak az agrártájak élővilágának megőrzése szempontjából. Idén a bíborfekete hagymára, a vetési konkolyra és a pici egérfarkfűre lehet szavazni, ide kattintva. A három virág közül január 6-ig választhatod ki a neked szimpatikusat.
A bíborfekete hagyma (Allium atropurpureum) főként a szántószegélyeken és a mezsgyéken nő, de van, hogy nyílt területek helyére telepített erdőkben fedezhetjük fel. Feltűnő, nagy virágzatú, évelő hagymafaj, májusban és júniusban virágzik. A fajt hazánk kiemelkedő természettudósa, Kitaibel Pál írta le 1800-ban. A vegyszerhasználat és a mezsgyék beszántása miatt Magyarországon megritkult az állománya, a Dél-Tiszántúlon nagyobb számban van jelen.
Bíborfekete hagyma
A vetési konkoly (Agrostemma githago) – ahogy a neve is mutatja – a vetések és kalászosok növényfaja. Mára szintén megfogyatkozott az állománya, annyira, hogy 1993-ban védett lett (természetvédelmi értéke 5000 Ft). Vesztét a fokozódó vegyszerhasználat okozta. Eredetileg a Fölközi-tenger mellékéről származik. Felálló szárú, egyéves növény, virága lila színű. Ha véletlenül bedarálták a lisztbe – magja ugyanis annyira hasonlított a búzáéra, hogy a hagyományos magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani –, akkor előfordult, hogy kékre festette a kenyeret.
A pici egérfarkfű (Myosurus minimus) a boglárkák rokona. Nehezen észrevehető, virágzata zöld és elég apró. Szikesek, szikár helyek, sekély termőrétegű nedves szántók növénye. A nevét a hosszú, farokszerűen megnyúló terméses vacokról kapta. Az alföldi szikeseken még viszonylag gyakran találkozhatunk vele. Ezt a növény is a vegyszerhasználat, illetve a szántók felhagyása tizedelte meg.
