A szitakötőfajok közül a mocsári kezdi a szezont. Ha az időjárás kedvező, akkor már áprilisban megjelennek az első repülő példányok.
A Duna–Dráva Nemzeti Park oldalán számoltak be arról, hogy a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Területen már beindult a mocsári szitakötők rajzása. Ez a faj viszonylag könnyen azonosítható: közepes termetű, testhossza 42–45 mm. A vízhez kötött életmódú mocsári szitakötő mintázata jellegzetes, a fiatal egyedek élénk vörösbarnák, a potrohon sötét ék alakú foltok sorakoznak, az idősebb hímek világoskékek.
Nem sokkal a kibújás után mindkét ivarnál, de főleg a nőstényeknél látható a szárnyak végén kisebb-nagyobb kiterjedésű szürkés folt – egyedenként változó méretű, és olykor hiányzik is. Ez a bélyeg más hazai szitakötőfajnál azonban nem fordul elő.
A dús növényzetű, hűvösebb vizű, lassú folyású patakok, kisebb-nagyobb csatornák adják elsősorban az élő, illetve szaporodóhelyét. Hasonló körülményeket biztosító állóvizeknél is megtaláljuk, akár átöblítődő mesterséges horgász- és halastavakban is megél. A hímek kis területeket, territóriumokat őriznek, a vetélytársakat elkergetik. Párzást követően a nőstény petéit magánosan, röptében, potrohának végét a vízbe mártogatva rakja le. A peték az üledékben bújnak meg a lárva kikeléséig, ami két telelés után következik be, csak ezt követően elhagyják el a vízi élőhelyüket. A lárvák vérmes ragadozók, apró vízi gerinctelenekkel táplálkoznak. A kifejlet példányok lesből támadnak, és még röptében elfogyasztják zsákmányukat.
Hazánkban nem gyakori faj a mocsári szitakötő, a Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület Koppány-patak menti zavartalanabb szakaszain kis állománya él. 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
