A verebek világnapjának elsődleges célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatkozó egyedszámú faj védelmének szükségességére és szűkebb környezetünk biodiverzitásának megőrzésére.
Március 20-án nemcsak a boldogságnak, hanem a verebeknek is világnapja van. A verebek világnapját először 2010-ben rendezték meg az Indiai Természettudományos Társaság kezdeményezése nyomán, erre pedig azért volt szükség, mert sajnos egyedszámuk világszerte csökkenő tendenciát mutat, így hazánkban is. A csökkenés okai között szerepelnek az agrárterületekről eltűnő bokros erdősávok, a táplálékbázis csökkenése, az intenzív mezőgazdasági termelés (monokultúrák és túlzott vegyszerhasználat) és a háztáji állattartás visszaszorulása.
Hazánkban 2 verébfaj rendszeres fészkelő: a házi, illetve a mezei. A két faj kinézete nagyon hasonló, de ha alaposan szemügyre vesszük őket, akkor egy szembetűnő jegy alapján könnyen meg lehet őket különböztetni. A mezei veréb kisebb, mint a városokból ismert házi veréb. A mezei verébnek a feje oldalán piszkosfehér alapon fekete, csepp alakú folt látható. Ilyen fülfoltja a házi verébnek nincsen.
Mi is segíthetjük a verebeket. Megtelepedésükhöz hozzájárulhatunk a téli madáretetéssel, madárodúk kihelyezésével, vegyszermentes gazdálkodással, az idős, odvas fák kímélésével. A házi verebek nevükhöz híven tavasszal épületeink zegzugaiban raknak fészket. Ne zavarjuk meg őket, ne verjük le a fészkeiket!
Mezei veréb
Az agrárterületekhez kötődő, szabad mezők, lomberdők lakóját a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2007-ben „Az év madarává” választotta. Az emberi környezetet főként a téli etetési időszakában keresi fel. Étlapján elsősorban apróbb rovarok és gyommagvakat szerepelnek, fiókáit kizárólag fehérjedús sáskákkal, szöcskékkel, hernyókkal, bogarakkal táplálja. A mezeiveréb-párok a legkülönbözőbb üregekben fészkelnek, harkályodúkban, út menti fák kikorhadt üregeiben, valamint szívesen elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A fészek építésében a pár mindkét tagja részt vesz. Fűszálakból, szalmaszálakból építik meg fészküket, melyet pehelytollakkal bélelnek puhára. A költés nagy része a tojó feladata, de a hím néha besegít, és ül egy kicsit a tojásokon. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket. Mindkét szülő szorgalmasan eteti őket. Az utógondozást is együtt közös erővel végzik. A mezei veréb hím és tojó egyede egyforma tollruhát visel, ezért a tollazat alapján a nemek nem megkülönböztethetőek.
A mezei verebek szaporodását elsősorban az ipari jellegű gazdálkodás fokozott vegyszerhasználta sodorja veszélybe. Költési időben a permetezés miatt egyre kevesebb táplálékot találnak a kikelő fiókák számára.
Házi veréb
A házi veréb kedveli az ember közelségét. Legnagyobb egyedszámban a városokban fordul elő, de vidéken is sok példányt láthatunk azokon a területeken, ahol gabonaféléket termesztenek. A házi veréb igazán társas madárfaj. Többek között csapatosan, rajban szeret táplálkozni, fürdőt venni, aludni és fészket rakni is. A pár fészkét általában az épületek különböző üregeiben, faodvakban, gólyafészkekben helyezi el. Mind a két nem részt vesz a fészeképítésben és az utódgondozásban. A háziveréb-fiókák kisebb rész növényi, nagyobb rész állati táplálékot kapnak szüleiktől. Jelenleg hazánkban állományuk stabilnak mondható, de mérsékelt csökkenést mutat.
Mindkét faj természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értékük 25 000 Ft egyedenként.
