Ahogy a szikrázó napsütésben sétálunk a 16. kerületi villák, társasházak, platánok és lilaakáccal befuttatott kerítések mellett, kicsit olyan, mintha egy balatonparti településen járnánk. A párhuzam nem véletlen. Feltérképeztük a gazdag fővárosi polgárság hajdani nyaralónegyedét Budapest alig ismert, keleti szegletében.
Mátyásföld hajdanán a nyulak-szigeti apácarend birtokában állt, majd évszázadokig vadaskert húzódott itt. A 19. század végén épült ki a szóban forgó nyaralótelep, 56 után pedig a szovjetek bázisául szolgált a terület. Ezek alapján talán nem is gondolnák, de elég egy rövid séta ahhoz, hogy hosszú és regényes történetének szinte minden mementójára rábukkanjunk. Mi most a régi víztoronytól a Szamóca cukrászdáig jártuk be keresztül-kasul a villatelepet.
Víztoronyból lett lakás
Ha tömegközlekedéssel mennénk Mátyásföldre, készüljünk arra, hogy az Örs vezér tértől még jócskán kell buszoznunk vagy HÉV-eznünk, amíg Budapest nem kifejezetten vonzó részein átzötyögve megérkezünk a 16. kerület villanegyedébe. Ott azonban hirtelen egy másik világban találjuk magunkat.
A mátyásföldi víztorony ma rendhagyó módon lakóépületként funkcionál. A tetejére 130 lépcsőfok vezet fel. Ha szerencsénk van, a tulaj beenged minket
A Jókai Mór utcai buszmegállótól nem messze, a lakótelepi panelházakkal szemben, kerítések és fák takarításában egy víztorony rejtőzik, ami kétségkívül a főváros egyik legérdekesebbje a maga nemében. Az építmény eleinte valóban mezei víztoronyként funkcionált. 1914-ben emelték, hogy kiszolgálja a nyaralótulajdonosokat, ám a hetvenes években feleslegessé vált. Hasznosítására pályázatot írtak ki, amit Répai Éva építész nyert meg, aki rövidesen lakást és irodát alakított ki a toronyban. Ha jól értesültünk, azóta is itt él, és ha éppen otthon van, szívesen felengedi az érdeklődőket a torony tetejére.
Ezután a Pilóta utcába érdemes bevennünk magunkat, ahol egymást érik a díszes vagy éppen kissé ütött-kopott villák.
Az Antoinette-nyaralót Paulheim József a feleségének tervezte
Az egyik sarkon áll az Antoinette-nyaraló (Mészáros József u. 15.), ami a legutolsó részletekig gyönyörűen karbantartott homlokzatával és gondozott kertjével mindenképpen az előbbiek közé tartozik. Mint a mátyásföldi villák legtöbbjét, ezt is Paulheim József építész tervezte. Az épület a nevét felesége, Piringer Antónia után kapta. Falai sokat tudnának mesélni: 1897-ben emelték, 1926-ban egy zsidó üzletasszonyé, Feld Olgáé lett, később, 1943-tól apácák működtettek benne óvodát, 1952-től tanácsi bérlakásoknak adott otthont, 2021-ben pedig Dr. Jamal Alddin Amir vette meg és újíttatta fel felesége, Kefah számára – olvashatjuk a kapun elhelyezett táblán. A szír üzletemberről nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy néhány éve majdnem megvette a kapuvári húsüzemet, illetve, hogy egy épületépítési projekteket szervező cég tulajdonosa. A nyaraló most is lakottnak tűnik.
Itt mulatott a pesti elit
Továbbsétálva rövidesen a Paulheim József téren találjuk magunkat, ahol az említett építőmester szobra és a (részben az ő adományából) 1903-ban megépült, neogótikus Szent József-plébániatemplom található. Paulheim neve lépten-nyomon felmerül Mátyásföld történetében, ugyanis amellett, hogy a legtöbb villát ő tervezte, a nyaralónegyed fő mecénása is volt.
Paulheim József 1903-ban megalapította a Templomépítő Bizottságot, amely jelentős összeget gyűjtött a templom megépítéséhez
Itt most ugorjunk kicsit vissza az időben, egészen 1887-ig, amikor Kunkel Imre, a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. alapítója Mátyásföldön vadászott Beniczky Gáborral, a cinkotai földesúrral, azaz a terület birtokosával. Ekkor már tudni lehetett, hogy hamarosan HÉV-vonal is épül erre, így Kunkelben felmerült a nyaralótelep létrehozásának ötlete. Megalapította a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét, ahová csak tagdíj fejében lehetett belépni. Az egyesülettel megszervezték a telekeladásokat, a településszerkezetet, fásítást hajtottak végre, és
hamarosan szaporodni kezdtek a fényűző villák, melyeket vagyonos gyárosok, orvosok, arisztokraták, színészek birtokoltak.
1898-ra a negyednek 271 állandó lakosa lett. Bár a hangzatos „Mátyásföld” név akár történelmi vonatkozású is lehetne, valószínűbb, hogy csak marketingfogás, ugyanis nem tudni biztosan, hogy Mátyás király vadászott-e erre.
A villaövezetben a szecessziós és eklektikus nyaralók mellett ilyenk kis svájci stílusú házakat is találunk
Az azonban biztos, hogy a századfordulón a pesit elit ide járt mulatni. Volt szálloda, étterem, pihenőpark, boltok, esténként cigányzene, májusban majális, júniusban juniális. Voltak teniszpályák, tekepályák, és 1902-ben strandfürdő is nyílt. Nem sokkal később itt jött létre az ország első repülőtere, így 1918. július 4-én innen szállt fel a legelső nemzetközi utasszállító járat, ami Bécsbe tartott. Mátyásföld 1933-tól önálló nagyközségnek számított, majd 1950-ben Cinkotával, Sashalommal, Rákosszentmihállyal és Árpádfölddel együtt a fővároshoz csatolták. Az 50-es évektől itt állomásozott a szovjet hadsereg déli hadseregcsoportja, egészen 91-ig. Lassan megérkezünk napjainkhoz, amikorra számos villát felújítottak, néhány azonban sajnos üresen és lerobbantan áll. Mindent összevetve Mátyásföld ma mégis az egyik legkellemesebb (és legkevésbé fővárosias jellegű) szeglete Budapestnek.
Mátyásföld védjegye: a Dozzi-villa
Miután végigsétáltunk a 130 éves platánfák árnyékában a Pilóta utcán, folytassuk az érdekes épületek felkutatását a Májusfa és Koronafürt utcák sarkán, a Dozzi-villánál. Ha a neve alapján olasz tulajdonosra tippeltél, nyertél, az építtető ugyanis Guiseppe Dozzi volt, a gazdag szalámigyáros. A férfi szegény családból származott, és az 1850-es években jött Magyarországra szerencsét próbálni. Előbb kőművésként dolgozott, majd gondolt egy nagyot, és hagyományos családi recept alapján szalámigyártásba fogott. Terméke még a Pickkel és a Herz-cel is simán felvette a versenyt. Gyára Rákospalotán volt, így adta magát, hogy nyaralót is a közelben építtet, amit ki mással terveztetett volna meg, mint Paulheim Józseffel?
A Dozzi-villa talán a kerület legjellegzetesebb háza. Ahogy sok más épületet a környéken, ezt is Paulheim József tervezte. 1905-ben épült meg. Eredetileg egy olasz szalámigyárosé volt
1905-ben kész is lett a gazdagon díszített, szecessziós stílusú villa, ami – túlzás nélkül mondhatjuk – az egyik legfeltűnőbb épület Mátyásföldön.
Érdemes közelről is szemügyre venni a Dozzi-villa díszítéseit
Ugyan némileg rontja az összképet, hogy a kerítésre belülről fekete ponyvát terítettek, a tulajdonos vélhetően a fürkész tekintetek elől szeretné védeni a birtokát. Az Urbanista blog 2015-ös cikke azt írja, hogy a villát aprólékosan felújították, majd valamilyen okból kifolyólag mégis eladósorba került. Előbb 700, majd 620, végül 550 millió forintos áron hirdették, és a hirdetésből az is kiderült, hogy az épület 569 négyzetméteres, tízszobás, 2028 négyzetméteres telekkel. A villa 2021-ben kelt el, és az új tulaj rögtön bővítgetni kezdte, például kerti tetőt és melléképületet épített, amiket – mivel létesítésük a védett épület esetében jogszabályba ütközött – azóta el is bontott. Nem tudni, hogy azóta a villa cserélt-e gazdát, mindenesetre az Antoinette-nyaralóhoz hasonlóan szintén használatban áll.
Villa a Diósy Lajos utcán
A Májusfa utcán továbbsétálva kilyukadunk a Diósy Lajos utcán, ahol szintén egy Paulheim-villát találunk, szemben pedig az Erzsébet-liget terül el, ahol többek között a Budapesti Gazdasági Egyetem külkereskedelmi karának épülete, teniszklub, sportpálya, uszoda található. Mi innen a Mátyás király tér felé vettük az irányt, átvágtunk a rendezett parkon, majd befordultunk a Táncsics utcába, ahol elhaladtunk a villa mellett, ahol állítólag Johnny Depp megszállt tavaly ősszel, amíg Budapesten forgatott, végül kilyukadtunk a messzeföldön híres magnóliafák előtt. Persze, mostanra nemcsak Depp ment haza, hanem a liliomfák is elhullajtották az utolsó virágszirmaikat. Mindenesetre ilyenkor is érdemes megcsodálni őket, és ha mostanra elpillendtünk volna, a szomszédos cukrászdában pótolhatjuk az elégetett kalóriákat.
A híres mátyásföldi liliomfák virágzás után
