Erdőbe zárt csend és sziklaszirtes panoráma, csörgedező vizek és menedéket adó kulcsosház keretezte elmélyülést kereső tájjárásunk koraőszi hangulatát. Kimozdulásunk egyszerre szólt túráról és elvonulásról, melynek színhelyét a Nyugat-Mecsek látnivalókban gazdag közege adta.
Aki keres, az talál – tartja a közmondás. Esetünkben azonban célzott volt a dolog, így tudtuk, hogy jó helyen fürkésszük a természetjáró élményt. Nem is csalódtunk, mert a Mecsek számunkra ismételt bebizonyította, hogy varázslatos miliőjében könnyen magunk mögött hagyhatjuk a hétköznapok forgatagát, még akkor is, ha csupán egy napra, illetve éjszakár érkeztünk. A térképet pásztázó ujjunk Orfű közelében állt meg: a Gubacsos kulcsosházra mutatva konstatáltuk: itt korábban még nem jártunk, és megfelelőnek tűnik az erdei elvonuláshoz.
Szakadó esőben érkeztünk meg délelőtt az Orfűtől légvonalban alig egy kilométerre, az Abaligetre vezető országúthoz közel fekvő erdei házhoz.
Menedéket adó komfortja a zivatarban egyből felértékelődött, ugyanakkor nem volt bennünk kétség, ha esik, ha fúj, valami túrát akkor is le fogunk járni aznap. Szerencsére az előrejelzés is bizakodásra adott okot: a nap második felére még napsütést is ígértek az időjósok. Kis várakozás és térképnézegetés követően neki is indultunk, és olyan útvonalat választottunk, ami számos látnivalóval kecsegtetett.
A Vásáros út széles ösvényén indultunk útnak
A kulcsosháztól felkapaszkodunk a Körtvélyes felett húzódó hegyhát zöld kereszt jelzésű széles ösvényére, amit Vásáros útnak is neveznek. A már őszi árnyalatokkal is díszített gyertyános-tölgyesben kényelmesen emelkedtünk a Jakab-hegy irányába, a pazar panorámát ígérő magaslat sziklateraszához, de a várva várt piknikezős megállónkig még számos látnivaló tartogatott az út. Ezt az útvonalat korábbról még nem ismertük, így a lombsátor alatt megbújó mély töbrökkel, horpákkal rajzolt térszín látványos vonalait szemlélő figyelemmel vizslattuk.
A kulcsosház, ami megihletett minket egy téli kintléthez
Már a szemerkélő eső is elállt, amikor a hegynyeregben rácsatlakoztunk a Dél-dunántúli Kéktúra nyomvonalára. A kék jelzéstől alig pár méterre szemrevételeztünk egy térképen is jelzett kis erdei lakot. A csupán „kulcsosházként” aposztrofált épület kívülről a klasszikus, önellátásról szóló menedékek egyik kiváló példája. Sajnos információ hiányában nem sikerült megtudnunk, hogy az egyszerű, földi halandó miképpen élheti át benne az erdei lét puritán idilljét, amit mi szinte azonnal belehelyeztünk egy havas téli vágyképbe.
A háztól alig egy kőhajításnyira nyílt terepre érkeztünk, ahol cserjésben megbújva leltünk rá a hajdani uránbányászat egyik mementóját.
Hazánkban az uránércbányászat 1957-ben indult a Mecsekben, Kővágószőlős település határában a Pécsi Uránércbánya Vállalat irányítása alatt. Az értékes ércvagyon a bányászatot nagyobb mélységekbe kényszerítette, a bányamező két szélére telepítették IV. bányaüzem két aknáját 1000 m-t meghaladó mélységig mélyítették. Számos új műszaki megoldásra volt szükség, hiszen nem csupán a távolság, hanem a lent uralkodó hőség is nehezítette a munkát. A külszíntől számított 1300 m-es mélységben már 51 Celsius-fokos hőmérséklet uralkodott: szükségessé vált a bányalevegő hűtése.
A termelés az 1980-as évek végén indult hanyatlásnak, majd 1996-ban a gazdaságtalansága miatt leállta a termelés. A bányaüzemeket 1997-ben zárták be végleg, majd megkezdték a rekultivációs és helyreállítási munkákat. A bányászatnak ma Kővágószőlősön a Mecseki Bányászati Múzeum Uránérc Bányászati Kiállítása állít emléket.
Ennyi látszik ma a IV-es akna egykori bányaüzeméből, ami több mint 1000 méteres mélységet rejt
Az ipartörténeti felfedezésünk után a kéken folytattuk az utat. Egy darabon a hegység nyugati vonulatára kilátást engedő aszfaltot koptattuk, majd a befordultunk a bükkösbe. Kis időre megálltunk a Pálos-kút padokkal szerelt pihenőjénél, amiről megállapítottuk, ha esőbeállóval is bírna, kiváló kint alvós táborhely lenne.
A Pálos-kút pihenőhelye a Jakab-hegy oldalában
Kényelmes menetelésben közeledtünk a Jakab-hegy tetejéhez, miközben hangulatos ösvényünket érdekes halmok szegélyezték. Nem kellett találgatásba kezdenünk, mik lehetnek ezek: az információs tábla szerint vaskori halomsírok (térképen is jelzett) sorát látjuk itt. Egyik-másik bucka 3-4 méter magas is megvan, helyenként pedig a régészeti feltárások nyomait is felfedezhetjük. A kutatók szerint az urnasírokat rejtő halmokat anno kövekből rakták, földel fedték be, és kőgyűrű övezte.
Ma is látszó vaskori halomsírok a Jakab-hegyen
Feltöltődés a Zsongor-kő sziklateraszán
A Jakab-hegy gerincén elértük a kéktúra bélyegzőhelyét. Erről a pontról csupán néhány méteres leágazást kel tenni a Mecsek egyik legvarázslatosabb kilátópontjához, amit semmiképpen sem szabad kihagyni az erre járónak! Ez ahíres Zsongor-kő, melynek természetes páholyát a homokkő szemet gyönyörködtető rétegformái alkotják. Indulás előtt ezt a helyszínt neveztük ki túránk „tetőpontjának”, ahol huzamosabb ideig élvezzük a madártávlat elragadó szépségét, és a természet varázsát.
A Zsongor-kőről nyíló széles panorámában legfőképp a Dráva mentén elterülő síkvidékre látunk rá, de tiszta időben a horvátországi Papuk középhegységi lánca is jól megfigyelhető.
A megunhatatlan Zsongor-kő sziklateraszán
A vöröshomokkő-terasz festői környezetében legalább fél órán át időztünk. Meguzsonnáztunk, közben a hatalmas tér távlatában elmerengve élveztük a lágy szellő és a napsütés lélekfrissítő harmóniáját. Nem ez volt az első, és valószínűleg nem is az utolsó alkalom, hogy a Zsongor-kő bűvöletében töltődtünk. Megunhatatlan légköre mindig visszavár.
A sziklateraszra kivezető ösvény mellett találjuk a Remete-barlang egykori bejáratát, amit 2006-ban omlás zárt el. Több forrás szerint egykor valóban remeték lakták ezt a feltehetően mesterségesen tágított sziklaüreget, amit napjainkban egy bedőlt fa is betakar.
A Jakab-hegy platóján
Mondhatni átszellemülten folytattuk a kék sáv követését, ami a Jakab-hegy hatalmas, 55 hektáros területét magába foglaló háromezer éves sáncgyűrűjébe vezetett. Ezen az ókori földváron belül találjuk a pálos rend eredetileg 13. században emelt, később továbbépített, mára csupán romként álló kolostorát, illetve a mellette épült zarándok-, avagy turistaszállást, ahol korábban már mi is eltöltöttünk egy emlékezetes éjszakát.
Pálos romok a Jakab-hegy tetején
A földvárat a hallstatti kultúra népe emelte az i. e. 8. században, a kora vaskorban, de a feltárt leletek szerint a kelták is lakták. Mérete alapján fontos, központi jelentőségű erődítés lehetett az i. e. 8. és 4. század között. A nyugati sánc szomszédságában több száz halomsírt lehet felfedezni, ez az itt élt ókori lakosság temetője.
A római hódítást követően a hegy elnéptelenedett, majd a 12. században egy falu épült rá, román stílusú templommal. Később ez is lakatlanná vált, ezért Bertalan pécsi püspök ide költöztette a Mecsek erdeiben szétszórtan élő remetéket valamikor a 13. század első felében. Ez a közösség később csatlakozott a pálosokhoz, és több száz éven keresztül fokozatosan bővítették a templomot és környezetét. A török hódoltságot követően az országba visszatérő pálosok a romos kolostor helyett Pécsen telepedtek le.
A terület a pécsi székeskáptalan birtokába került, majd 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost a romokra új templomot és sekrestyét, később zárt kerengőudvaros kolostort építtetett, amelyet ekkor már világi remeték használtak. A külső udvarban egy – talán korábbi eredetű – mesterséges tó biztosította a kolostor vízellátását, a belső udvar közepén pedig egy kút állt; mindkettő helyét ma is láthatjuk. A ma látszó kolostorromok is elsősorban ebből a 18. századi időszakból származnak.
A Jakab-hegyi kolostort 1786 után hagyták el a pálosok, amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. A 19. század elejére az épület lakhatatlanná, majd romossá vált, köveit szép lassan elhordták. A II. világháború után a pálosok ismét visszatértek a hegyre: egy kisebb rendházat és zarándokkápolnát terveztek ide építeni, de 1950-ben a szerzetesrendet a kommunisták újra feloszlatták. A kolostor régészeti feltárása csak 1976-ban kezdődött meg, majd 2007-ben, egy újabb feltárás után helyreállították és látogathatóvá tették a rom környékét.
Szupernomád szállás
Az általunk korábban már letesztelt építmény a pálosok 1947-ben elkezdett, majd félbehagyott kápolna-, illetve kolostorépülete volt, amit a közelmúltban turistaszállásnak építettek újjá. A festői tisztáson álló tekintélyes épület már az első pillantásra lenyűgöző, főként azoknak, akik szeretnek a szabadban éjszakázni. Megkapó formájával, kényelmes méreteivel, átgondolt kialakításával hazánk egyik legjobb bivakszállásáról beszélhetünk, ahol a turisták három szinten hajthatják álomra a fejüket, egy igazán csodás környezetben.
A Jakab-hegy egyedülálló erdei menedéke
Most csupán röpke pillanatra álltunk meg a pihenőnél, amit ez alkalommal is ugyan olyan rendben találtunk, mint múltkor. Továbbra is a kéken folytattuk az utat a Szuadó-nyereg irányába, keresztezve a vaskori sáncvár markáns földművét, melynek ma látható tekintélyes méretei elgondolkodtatják az embert: vajon mekkora lehetet ez annak idején, és hányan élhettek a körgyűrűn belül?
Ma is jól látszik a hajdani földvár sánca
Ilyen dolgokról értekeztünk az elegyes erdőben vezető széles földúton, ahol a fák lombozata helyenként kilátást is engedett a tőlünk keletre magasodó Misina jellegzetes tornyára. Elértük a Blokkházat, ami szintén takaros menedéknek látszott, innen pedig a kék kereszten ereszkedtünk be a mesés Szuadó-völgy vadont idéző katlanjába.
A kéktúra útvonala mellett áll a Blokkház a Szuadó-nyeregben
Kisvártatva a vadregényes völgy mélyén találtuk magunkat, ahol a kígyózó Orfűi-patakot kísérő ösvény mellett nem is olyan régen még egy kiváló – hazai viszonylatban ez egyik legjobb – erdei menedék állt. A Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület által 2012-ben épített bivaktáborhelyet anno bárki igénybe vehette, most a helyén nagy üresség tátong. Alig több mint egy éve még kiváló állapotban találtuk a számunkra oly kedves menedéket. Állítólag az erdészet bontotta el, mert balesetveszélyessé vált. Szomorúan nyugtáztuk a tényt, hogy ez a hely már nincs többé.
Ösvényünk eleinte a patakot kísérve a völgy aljában vezetett. A Szaudó-barlangot követően felkapaszkodtuk a meredek partfalba, ahol őserdei hangulatot árasztó bükkösben, később elegyesben kanyarogtunk. Ez az elzárt völgy minden évszakban varázslatos, de számomra tavasszal a leghangulatosabb, amikor a völgyfalakat végtelen medvehagymatenger lepi el.
Változatos geológiai felépítés játszott szerepet eme zárt vadon kialakulásában. A Jakab-hegyet alkotó homokkőtömb oldalán egymásra települt, egyre fiatalodó agyagkő-, homokkő-, dolomit- és mészkőrétegek sorakoznak, melyek észak felé a lapisi mészkő jól oldódó rétegeiben végződnek. A Jakab-hegy fő tömegét adó homokkőből fakadó források vize Orfűi-patakként egyesül, ami a Szuadó-völgy tágas, felső részén széles mederben kanyarog. A keményebb mészkőrétegeket elérve a vízfolyás a meredek lejtők közé fűrészeli magát, és a karsztvidékekre jellemző búvópatakká átlényegülve a felszín alá szivárog.
Az Orfűi-patak medrében három víznyelőbarlang nyílik, melyeket a helyi barlangászegyesület eredményesen kutat. A Szuadó- és a Trió-barlang is többszáz méteres feltárt hosszal és 50 méter körüli mélységgel rendelkezik, a föld alatti sziklavilágba pedig overálos „kalandtúrákat” is vezetnek. Itt találták meg a mecseki karszt legnagyobb ismert cseppkőképződményét, a „búbos kemence” névre keresztelt cseppkőkiválást is.
A völgy mélyén találjuk a Szaudó-barlang lerácsozott bejáratát
Végül a csendbe zárt völgyből kiértünk az Orfűre vezető országútra, aminek forgalmas aszfaltján trappoltunk vissza a kiindulópontunkat és éjszakázóhelyünket jelentő Gubacsos kulcsosházhoz. Természetben elcsendesedett szellemünknek nem esett jól a szűk flaszter zajos forgataga, de úgy voltunk vele, hogy az út végén ránk váró turistaházas élményért megéri ez az áldozathozatal.
Egykor itt egy kiváló bivakszállás állt
A Gubacsos menedékben
Csupán 12 km-et gyalogoltunk, de már igencsak benne voltunk a délutánban, amikor a házhoz vezető hosszú pallóösvényen felkapaszkodtunk a házhoz. Alig vártuk, hogy lecuccoljunk, és esti kényelembe helyezzük magunkat, azaz a tábortűznél sörözve lazítsunk, beszélgessünk. Ez az állapot gyorsan eljött.
Kisvártatva az éjjeli égbolt élénken ragyogó csillaglepellel takarta be a tájat, tüzünk pedig meghitt tábori idillel töltötte meg az erdő eme rendezett szegletét. Korábbi mecseki kulcsosházas élményeinkhez hasonlóan a Gubacsos kiruccanásunk is hangulatosra sikeredett, csupán időből volt kevés, ami hamar elhozta a reggeli kelés kijózanító valóságát: nem tarthat örökké a természetben kapott varázs, újból és újból keresni kell az alkalmat az átéléséhez.
Tüzünk meghitt tábori idillel töltötte meg az erdő csendjét
A Mecsekerdő Zrt. által közelmúltban felújított és üzemeltetett Gubacsos kulcsosház a kor elvárt színvonalán fogadja a vendégeket. Három két ágyas (pótágyazható) szobával, konyhával, ebédlővel, tágas fürdőszobával, két wc-vel bír a tiszta és jó elosztású épület. A melléképületben további két ember számára biztosított a fekhely, illetve a kényelem. A szállás díja tartalmazza az ágyneműt. Ha lakott terület közelében, mégis a természet ölelésében szeretnénk kikapcsolódni, ez a helyszín tökéletes választás.
