Holnap már nem biztos, hogy megteheted… Ki más legyen a legharcosabb környezet- és természetvédő, ha nem a természet csodáira rendszeresen rácsodálkozó természetjáró? A szükség szülte, de kicsit ebben a szellemben is készült szeptemberi lapszámunk.
A szemünk előtt zajló történelmi aszály nemcsak az éghajlatváltozást üvölti az arcunkba, de azt is, hogy jó lenne végre életünk központi szervezőelvévé tenni a környezetvédelmet mind egyéni szinten, mind társadalmi-gazdasági aspektusban. Nem csoda, ha szeptemberi lapszámunk elkészítésére is hatással volt a drámai aszály, hiszen fojtogató érzés a lombjukat már nyáron hullató, szomorú fák között járni a természetet. Egyben talán kellően felerősíti ez a mostani vészhelyzet a környezetileg tudatosan gondolkodók régóta hangoztatott véleményét, miszerint az élet minden területén paradigmaváltás szükséges. Hiába, a remény hal meg utoljára.
Neszmély, Várhegy (Schlossberg)
A szerény becslések szerint is százmilliárdos károkat okozó aszály mindenesetre húsbavágóan mutatja meg a gyökeres szemléletbeli változás szükségességét, amit úton-útfélen mi, természetjárók is láthatunk az országban. Azt, hogy az elmúlt évtizedek vízlevezető vízgazdálkodása helyett vízmegtartó vízgazdálkodásra lenne szükség, táji léptékű elöntéssel, egyszerűen azért, mert a talaj a legjobb ciszterna. A műtrágyázáson és vegyszerhasználaton alapuló szántóföldek helyett bolygatás nélküli, talajmegújító mezőgazdaságra volna szükség a talaj globális szinten tapasztalható pusztulása, a szénmegkötés és az éghajlatváltozás által okozott stresszhez való alkalmazkodás miatt. És persze az ember leginkább az erdőben túrázik, ahol elég sok tarvágás üti meg az ember szemét védett területen is…
Hazám minden útját ismerem
Persze a megoldás régóta ismert, a neve: ökolokalizmus. Természetjáró lapként alapvetően ennek szellemében irányítjuk hazai célpontok felé olvasóinkat, hiszen ez az a szegmense az ökolokalizmus gondolatának, amelyre leginkább hatással vagyunk. A természetjárás az ország felfedezéséről, helytörténetről, honismeretről és természetvédelemről is szól, de saját ökológiai lábnyomunk szempontjából sem mindegy, hogy repülővel utazunk nyaralni egy távoli pontra, vagy időnket és energiánkat arra szánjuk, hogy jobban megismerjük hazánkat.
Valahogy úgy, ahogy a Nagy zűr Korzikán című vígjátékban mondta Jean Reno, aki egy korzikai szeparatista vezért játszott a filmben és az erdőben bolyongva meglehetős önérzettel azt találta mondani a vele együtt gyalogoló és az útvonalban kételkedő Christian Claviernek, hogy „korzikai vagyok és hazám minden útját ismerem”.
Noszvajon például már mi is többször jártunk, a Bükkalja tényleg az a hely, ahol egy egész nyaralást is lehet tervezni, különleges célpontokat fedezhetünk fel, van vár, őserdő, ősember-barlang, különleges sziklaalakzatok, és még fürdőzni is lehet. Most az aprócska De la Motte-kastélyt fedeztük fel (História), ahol meglepő módon római istenségek és barokk illúziók között találtuk magunkat.
A Wenckheimek örökségével lépten-nyomon találkozhatunk Békés megyében, s bizony nincs ez másképpen a Két Keréken rovatunk írása által bemutatott új, tematikus kerékpárúton sem, amely az egykori földbirtokoscsalád kastélyait járja be Békéscsaba körül.
Jelvényvadász rovatunk írása (Vártúrák a Gerecse, a Vértes és a Velencei-hegységben) pedig arra tökéletes példa, hogy egy jó túratematikával még az ismert tájakon is bőven találunk felfedeznivalót. Ez a vártúrás tematika a Dunától a Velencei-tóig, a Móri-ároktól a Dorogi-medencéig terjedő három tájegységünknek a nagyközönség számára jórészt ismeretlen helyszíneihez vezet bennünket.
Gedás-hegy (Nagysáp). A kép a Várak a Gerecsében, a Vértesben és a Velencei-hegységben jelvényszerző túramozgalomról szóló Jelvényvadász cikkhez
De még akár Budapesten, illetve annak környékén is fedezhetünk fel új dolgokat. Szeptemberi lapszámunkban némi nosztalgiával fedjük fel a sokat látott Nagy-rét történetét (Városi Séta), ugyanis a Budai-hegység ölelésében, a főváros szélén megbújó rét nem is olyan régen még illegális mozgalmaknak, cserkész- és úttörőcsapatoknak volt gyülekezési helye, de koncerteknek is otthont adott, jelenleg pedig megújult infrastruktúrával rendelkező tökéletes családi pihenőhely.
1974-ben még használták a szabadtéri színpadot egy május elsejei ünnepségen. Ma már körbe- nőtték a fák
Mindig nagy örömünkre szolgál valamelyest ellenpontozni a budai oldal – természetes - túlsúlyát a túrázás tekintetében, és bemutatni a pesti oldal egy-egy új célpontját. A közelmúltban adták át a Szent László tanösvényt Mogyoródon, amelynek bejárása során a túrázni vágyók többek között felkereshetik az ország egyik leghosszabb mezítlábas ösvényét, a Somlyó-hegy 180 fokos panorámát nyújtó, egyedi kilátóhelyét, de egy rövid, házak közötti sétával a település kulturális, építészeti emlékeit is megismerhetik (Természetjáróknak Készült).
Szent László kápolna és kilátó a Gyetyánoson (a Somlyó-hegynél) Mogyoród határában
Alkalmazkodás és aktivizmus
Kitekintő rovatunkban egy igazi, az UNESCO világörökségi listáján is szereplő kárpáti őserdőről írunk, ahol még a lapszámunkban szintén bemutatott, egyre félelmetesebbé váló hőhullám (Meteo) jelensége is enyhébb, ahogy azt a bőrünkön éreztük. Egész életre szóló tapasztalat volt az számomra, amikor a nyár első hőhulláma idején az Alföld 37 °C fokos izzásából 10 kilométer alatt 10 °C fokot csökkent a hőmérséklet egy patakvölgyben. Ahogy az is, hogy az őserdőktől övezett Vihorlát-tetőről körbenézve megláttam a döbbenetesen óriási tarvágásokat a hegyoldalban.
Sajnos nem kell a Vihorlátba utazni ahhoz, hogy lássuk, igenis vágnak fát természetvédelmi területen hazánkban is. Vágásterületek (tarvágások) sokaságát láthatjuk például a Bükk egyik legszebb kilátópontjáról, a Tar-kőről, ahonnan azt is megérthetjük, hogy ezek azért problémásak, mert bennük egy csapásra megszűnik az erdőklíma, megszűnik a vízkörforgás, amiben az erdőknek van a legnagyobb szerepük, s egyáltalán nem csak lokálisan.
Éppen ezért jogos az egyszerű természetjáró aggodalma, amikor az új jogszabály a fakivágás időbeli és a területi korlátozásának feloldásával operál. Ha rövid távon a nem természetes erdők is elégséges tűzifa tartalékot tudnak biztosítani, ahogy ez a nyilatkozatokban áll, akkor az éghajlatváltozás döbbenetes hatásait saját szemünkkel látva, miért nem a klímaadaptáció szempontjából fontos, ún. folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodást erősíti minden erejével az új szabályozás? A természetes erdők ökoszisztéma-szolgáltatásai nélkül biztosan nem lesz hatékony a klímaváltozással szembeni alkalmazkodás. Jellegzetes példája ez a hosszú távú gondolkodás hiányának (hazánk lakásállományára nagyon is jellemző energiapazarlás erőteljes csökkentésére, az energiatakarékosság és az energiahatékonyság együttes fokozására és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni alkalmazkodóképesség erősítésére volna szükség).
A budapesti Lövőház utca egy szakasza, ahol fák, kávézók és szökőkút található
Mit tehetünk hozzá ehhez mi? Ez a nyár még a legszkeptikusabbak számára is megmutatta, hogy a klímaváltozás nem a távoli jövőben érkezik majd, hanem már nagyon is itt van. A nagyvárosokban különösen érezhető mindez, épp ezért, ha szeretnénk, hogy a magunk köré emelt betondzsungelek továbbra is élhetők maradjanak, komoly változásokra van szükség. És sok-sok városi fára. Tudástár rovatunk írása többek között bemutatja, hogy a városi fákra fordított költség sokszorosan megtérül. Gondoljunk csak bele, mennyit érhetnek akkor vajon a természetes erdők jótékony áldásai azonfelül, hogy jó bennük túrázni?
Vásárold meg szeptemberi lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál, és olvasd el cikkeinket! Korábbi lapszámainkat pedig IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
