Bemutatunk még nyolc olyan növényfajt, amely sehol máshol a világon nem nyílik, csak Magyarországon. Vannak köztük kicsik és nagyok, színpompásak és szinte észrevehetetlen rejtőzködők is, egyvalami azonban közös bennük: értékük felbecsülhetetlen.
1. Magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) – pannon endemizmus
Család: nősziromfélék (Iridaceae)
Státusz: fokozottan védett (100 000 Ft)
Élőhely: sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtők, sztyeppcserjések, homoki tölgyesek, homoki rétek
Hazai előfordulás: Zempléni-hegység, Cserehát, Szerencsi-dombság, Nyírség
Virágzás: áprilistól májusig
A magyar nőszirom elágazó, 20–30 cm magas szára 1–4 virágot hordoz. Rendszerint ívesen meghajló, bordázott levelei 1–3 cm szélesek, a szárral körülbelül megegyező hosszúságúak. Rövid ideig, 1-2 napig nyíló virágai sötét ibolyaszínű vagy kékeslila leplűek, a külső lepelcimpák 4–6 cm hosszúak, 2–5 cm szélesek, kifelé hajlók, „szakállasak”. Termése háromrekeszű, érdes felszínű, kihegyezett tok. A jelenleg forgalomban lévő húszforintos pénzérme hátoldalát magyar nőszirom díszíti.
2. Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) – pannon endemizmus
Család: ernyősök (Apiaceae)
Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)
Élőhely: mészkő- és dolomitsziklagyepek, karsztbokorerdők, sziklaerdők, sziklai cserjések
Hazai előfordulás: Bükk, Börzsöny, Pilis, Gerecse
Virágzás: júniustól júliusig
A magyarföldi husáng sárgás színű, hengeres keresztmetszetű, nyúlánk, sokágú szárának magassága a 2 m-t is elérheti. Többszörösen szárnyalt, akár 70 cm hosszúra is megnövő leveleinek hüvelye erősen felfújt, a levélcimpáik szálasak és finoman fűrészes szélűek. Aprócska, sárga színű virágai összetett ernyőkbe tömörülnek, az oldalernyők állása örvös vagy átellenes, tövükben a gallér- és a gallérkalevelek egyaránt hiányoznak. Termései lapos, bordázott, mintegy 1 cm hosszú ikerkaszatok. A magyarföldi husáng Európa legritkább növényfajainak egyike, amelynek csupán hat bizonyított előfordulási helye van a világban. Ezen élőhelyekből négy Magyarországon található.
3. Szent István-szegfű (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani) – pannon endemizmus
Család: szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)
Élőhely: dolomitsziklagyepek
Hazai előfordulás: Naszály, Budai-hegység, Tétényi-fennsík, Pilis, Vértes, Bakony-vidék
Virágzás: májustól júniusig
A Szent István-szegfű négyélű, 3–5 pár szárlevelet és 1–4 virágot hordozó szára 12–25 cm magas, meddő hajtásainak levelei 2–4 cm hosszúak, 0,1 cm szélesek, merevek, szúrósak, érdes élűek, leggyakrabban szürkészöldek. Magános, fehér színű, ritkán halványlila színű virágainak szirmai a hosszuk feléig rojtos-sallangosak, a csészepikkelyek szürkészöldek vagy vöröslők, rövid csúcsba keskenyedők. A csészefogak széle pillás-hártyás. A Szent István-szegfű a világon kizárólag a Dunántúli-középhegységben fordul elő.
4. Tartós szegfű (Dianthus diutinus) – pannon endemizmus
Család: szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)
Élőhely: homoki gyepek
Hazai előfordulás: Duna–Tisza köze, Gödöllői-dombság
Virágzás: júniustól szeptemberig
A tartós szegfű karcsú, 25–50 cm magas szára 2–5 cm hosszú, keresztben átellenesen álló, szálas szárleveleket visel. esetenként tőlevélrózsát alkotó tőlevelei szálasak. A hajtást hamvasszürke viaszbevonat borítja. Hajtáscsúcsi, magános vagy kis csomókba szerveződő virágainak rózsaszín sziromlevelei fogacskás szélűek, a sokszor halványlila mintázatú csészéi tompa csúcsúak. Termése tok.
5. Tornai vértő (Onosma tornensis) – pannon endemizmus
Család: érdeslevelűek (Boraginaceae)
Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)
Élőhely: sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtősztyepprétek, karsztbokorerdők
Hazai előfordulás: Aggteleki-hegység, Alsó-hegy
Virágzás: júliustól augusztusig
A tornai vértő el nem ágazó vagy csak kevés ágú, sok szárlevelet viselő, sűrűn serteszőrös szára 15–40 cm magas. A 0,5 cm széles, 2–4 cm hosszú, kihegyesedő szárlevelek színe szürkészöld a rásimuló szőrzettől. Forgóvirágzatban nyíló virágainak citromsárga színű, hengeres harang alakú, forrt pártája 1,5–2 cm hosszú. Termése makkocska. A tornai vértő a vén kontinens száz legritkább növényfajának egyike.
6. Magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) – endemikus
Család: pázsitfűfélék (Poaceae)
Státusz: védett (5000 Ft)
Élőhely: mészkő- és dolomitsziklagyepek, sziklafüves lejtősztyepprétek, sziklai bükkösök, sziklaerdők, dolomittölgyesek
Hazai előfordulás: Bükk, Upponyi-hegység
Virágzás: áprilistól májusig
A sűrűn gyepes magyar nyúlfarkfű hajtásának magassága a 70 cm-t is elérheti. Világos középerű és szegélyű tőlevelei 0,5–0,7 cm szélesek. Tömött, nem karéjos bugája acélkék vagy liláskék színű, pelyvái 0,6 cm, toklászai 0,5 cm hosszúak. A toklász középső szálkája 0,2–0,3 cm-es.
7. Bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) – endemikus
Család: kosborfélék (Orchidaceae)
Státusz: fokozottan védett (250 000 Ft)
Élőhely: homoki fehér nyárasok és telepített nyárasok
Hazai előfordulás: Duna–Tisza köze
Virágzás: júniusban
A bugaci nőszőfű alul kevésbé, felül sűrűn szőrözött, vékony szára 15–30 cm magas. Levelei 3,5–5,5 cm hosszúak és 2–2,5 cm szélesek, tojásdadok vagy lándzsásak, csúcsba kihúzottak. Az 1–2,5 cm-es murvalevelek szintén lándzsásak, a virágoknál rövidebbek. Az egy oldalon lazán csoportosulva nyíló, kissé bókoló virágainak külső leplei zöldesek, a belsők kívül fakózöldek, belül vörösek.
A cikk első részét ide kattintva találod.
