A világon egyedülálló összefogás eredményként létrejött az Ötoldalú Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum, mely Magyarországot is érinti.
A most elismert, öt országon (Szlovénia, Ausztria, Magyarország, Horvátország és Szerbia) átívelő bioszféra-rezervátum mintegy 930 000 hektár kiterjedésű, ami összességében akkora, mint Magyarország területének 10%-a. A Mura, a Dráva és a Duna 700 km-es szakaszát érinti, és ezzel Európa egyik legjelentősebb folyókat és vizes élőhelyeket felölelő területeként tarthatjuk számon – olvasható a WWF közleményében.
Mint írják, a Duna, a Dráva és a Mura három lenyűgöző folyó, amelyek az emberi beavatkozások ellenére bámulatos biológiai sokféleségnek és olyan ritka, természetes élőhelyeknek nyújtanak otthont, mint az ártéri erdők, szigetek, kavics- és homokzátonyok, mellékágak és holtágak. Európában itt található a legnagyobb, fészkelő rétisas-populáció, gyakori az érintetlen erdőket kedvelő fekete gólya, és máshol elképzelhetetlen számú partifecske fészkel a folyópartokon. Évente 250 000 vándormadár vonul és pihen meg a három folyó mentén. Az emberek számára sem elhanyagolható a terület, ugyanis a bioszféra-rezervátum területén 900 000 ember él.
A természeti értékek és a változatos folyóvízi környezet jelentőségét bizonyítja, hogy összesen 13 természetvédelmi terület található az Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot, Magyarországot és Szerbiát is magában foglaló térségben. A magyar oldalon a bioszféra-rezervátum legnagyobb része a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik, a Mura menti övezet pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területe.
Létrehozásának célja a természetes élőhelyek és ökoszisztémák közös megőrzése, helyreállítása, a biológiai sokszínűség megóvása, valamint széles körű ökoszisztéma-szolgáltatások kialakítása.
A bioszféra-rezervátumban a három érintett folyó mind más adottságokkal rendelkezik, abban viszont a Mura, a Dráva és a Duna is hasonló, hogy szabályozott státuszuk ellenére nagy lehetőségek rejlenek a vízparti területek, a folyóágak, az élőhelyek helyreállításában és megújításában. Az elmúlt években erre már akadtak jó példák, de a lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. A helyreállítás a természeti környezet fennmaradását és megújulását segíti elő, melyből a társadalom is több szinten profitál.
A természetes folyamatokra épülő megoldások alkalmazása, a természeti környezet és a biológiai sokféleség fennmaradása kulcsfontosságú a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. A jó állapotú folyók és a hozzájuk kapcsolódó árterek elősegítik a felkészülést a vízhiányra, az árhullámok befogadására, javítják a talajvízellátást és a vízminőséget. Összességében létfontosságúak a biológiai sokféleség szempontjából, és rekreációs célokat is szolgálnak.
