A háború árnyékában mutatkozott be egy sok évtizedes problémát feldolgozó film. A folyómentő teherautó című dokumentumfilm a Tiszát elöntő szemétáradatra hívja fel a figyelmet, egy nagyon szerethető kárpátaljai fiatalember történetén keresztül.
Március 9-én tartották a premierjét A folyómentő teherautó című dokumentumfilmnek, amelyet a Természetfilm.hu Egyesület készített. Ez az az egyesület, amely életre keltette a PET Kupát, és immár 10 éve dolgoznak egy tisztább Tiszáért rengeteg önkéntessel karöltve. A probléma azonban több határon is átnyúlik, és a szennyezés szempontjából a legkritikusabb szakasz Kárpátalján van.
Ukrajnában a szervezett hulladékfeldolgozás gyerekcipőben jár, Kárpátalján pedig több településen nem is létezik. A lakosság tehetetlen, nincs hova tenni a ház körül halmozódó hulladékot. Így válik a festői szépségű kárpátaljai hegyi folyókból szeméttelep és ezért érkezik annyi hulladék a Tiszán és a Bodrogon Magyarországra.
A PET Kupások régóta keresik azokat az embereket, akik segíthetnek a probléma forrásánál is. Így találtak rá filmjük főszereplőjére, Francz Bélára, jobban mondva ő a PET Kupára, de a filmből ez is pontosan kiderül. A hulladékprobléma mellett a film bemutatja Kárpátalja szépségeit, felvillant néhányat természeti értékeiből, megismerhetjük az ottani embereket, sőt, még a hucul nép szokásaiba is bepillanthatunk.
A sors csúnya fintora, hogy már maga a film készülésekor is sok akadály gördült az alkotók elé, hiszen amikor 2020 elején elkezdték forgatni, akkor robbant be a COVID19-járvány, így az első képkockák felvétele után nagyon sokáig nem tudtak kijutni Kárpátaljára az ukrán határok lezárása miatt.
Most pedig, amikor végre elkészült, és kitűzték a bemutató napját, kitört a háború Ukrajnában.
Nem könnyű a most kialakult élethelyzetben egy olyan, sok éve tartó súlyos problémára felhívni a figyelmet, mint a Tisza magyarországi szakaszát is érintő kárpátaljai szeméthelyzet.
De ahogy a film egyik fontos üzenete is az, hogy ha nem sikerül elsőre, akkor meg kell próbálni még egyszer, és ha akkor sem, akkor újra és újra, a film készítői se adták fel, a filmbemutatót megtartották. Szerencsére, mert szegényebbek lennénk egy olyan történettel, amely olyan gondolatokat, motivációkat ad, amik az élet minden területén hasznunkra lehetnek.
A filmben egy remek kárpátaljai fiatalemberrel ismerkedhetünk meg, Francz Bélával, aki fejébe vette, hogy felveszi a harcot azzal a töménytelen mennyiségű szeméttel, amely oly régóta csúfítja el azt a gyönyörű környezetet, ahol családjával él.
Ez a település Kőrösmező, amelynek természeti szépségeivel minden nap találkozik Béla, ahogy a Fekete-Tiszát elborító szeméttel is. 2016-ban vetette bele magát a hatalmas feladatba, úgy gondolta, ez a sok szemét összegyűjtve, és megfelelően kezelve még értékesebb is, hiszen a folyókban landoló hulladék nagy része újrahasznosítható.
A nehéz gazdasági helyzet miatt az ukránok nagyon leleményesek, kitartóak, és amit csak lehet, újrafelhasználnak. Nem jellemző a pazarlás ezen a vidéken, ezért nehezen is fér a képbe ez a mértékű folyószennyezés, no meg az, hogy Bélát kezdetben sokan bolondnak nézték, amiért a szemétből akart megélni.
Utcai hulladékgyűjtő konténereket helyezett ki, ütött-kopott UAZ teherautójával házhoz ment, kiszállt a boltokhoz, kereskedőhöz, és mindenhonnan elszállította a hulladékot. Kőrösmező szélén egy elhagyott vágóhidat bérelt, ott válogatja szét a hulladékot, majd az üveget, műanyagot és fémet külön értékesíti.
Francz Béla hulladékválogató telephelyén a régi UAZ teherautójával
Nehezen indult a dolog, mert mindent magának kellett kitapasztalnia, és a munkájához szükséges feltételeket is magának kellett megteremtenie. És ez nagyon nem ment könnyen. Volt egy pont, amikor már majdnem feladta. Ekkor talált rá a PET Kupásokra, akik újabb reményt adtak neki. Készítettek egy kisfilmet, amelyben egy gyűjtést szerveztek számára, hogy egy másik teherautót tudjon venni, mert ez volt az egyik gyenge pontja Béla vállalkozásának.
Az adományozók pár óra alatt összeadták egy használt teherautó vásárlásához szükséges pénzt, négy nap alatt pedig annak többszörösét, hárommillió forint feletti összeget. Így megvehette magának a Folyómentő Teherautó névre keresztelt IVECO-t, amivel azóta is nap mint nap gyűjti és szállítja a hulladékot.
Az adományokból vásárolt Folyómentő Teherautó, amiért Béla nagyon hálás a támogatnóknak, és amit nagy becsben tart és nagyon-nagyon vigyáz rá
A most bemutatott dokumentumfilm erejét valahogy mégsem ez a sikersztori adja, hanem az, ahogyan Béla személyisége átitatja az egész történetet. Az a hihetetlen tenni akarás, életvidámság, amellyel a napi feladatait végzi, amilyen kitartással áll neki a problémák megoldásához, az mindenképpen tiszteletre méltó. Jó döntés volt az alkotók részéről, hogy a filmben végig Béla meséli el saját történetét, aki nagyon aggódott, hogy érthető lesz-e tájszólása miatt, de még ha itt-ott nem is tökéletesek nyelvtanilag a mondatok, pontosan érteni, érezni azt, amit át akart adni.
Mert benne még megvan az a fajta természetes bölcsesség, amely az egyszerűségben rejlik, és amely a mai nyugati, városlakó emberekből rég kiveszett.
Élő kapcsolata van a természettel, pontosan tudja és érzi, hogy milyen nagy szükségünk van egy egészséges és tiszta természetes környezetre, és ezért tennünk is kell. És ő tesz minden nap, példát mutatva ezzel környezetének, és szerencsére most már értik a misszióját.
Béla üveghulladékot rak le egy feldolgozótelepen
De így tesz a PET Kupa is, és a film készítői a Természetfilm.hu Egyesületnél, hiszen nem adják fel, folyamatosan dolgoznak a problémán, és segítenek, amit és ahol csak tudnak, anyagiakkal, felszereléssel, tanácsokkal, önkéntes munkákkal, de legfőképp a sok éve összegyűlt tapasztalati tudással, amelynek köszönhetően mára már nagyon sok sikeres projektet tudhatnak maguk mögött.
A filmbemutatóra nagyon várták az alkotók Budapestre Francz Bélát és családját, de az ukrajnai háború miatt nem tudtak részt venni. Online kapcsolták be őt, és biztosan mindenkit az érdekel, milyen helyzetben vannak most ott. Béla és családja Kőrösmezőn maradt, nagyon szeretik az otthonukat, így nem szeretnék elhagyni. Most ők is igyekeznek segíteni az oda érkező menekülteknek, ahogy sokan mások is. Sajnos a megnövekedett emberi jelenlét miatt várhatón a szeméthelyzet romlani fog. Csak remélni tudjuk, hogy Béla tudja majd folytatni a megkezdett munkát. Addig is, aki szeretné támogatni Bélát, az most is megteheti, a film oldalán ide kattintva megtaláljátok az adományozás módját.
A filmbemutatón természetesen ott voltak a film alkotói, akik meséltek a forgatásról, és a nehézségeiről is, és jelen volt az egyik beregszászi operatőr is, Gazdag Mihály aki akkor segítette ki a magyar stábot, amikor a járvány alatt nem tudtak kiutazni.
Írta és rendezte: Molnár Attila Dávid
Operatőrök: Gazdag Mihály, Tisza Balázs, Szécsényi Dániel, Silimon Emese
Vágó: Molnár Attila Dávid, Silimon Emese
Producer: Tamás Zsolt
És természetesen még sokan mások, akiknek nevét a film végén láthatjátok.
A PET Kupások már jó ideje tervezik, hogy Kárpátaljára is kiterjesszék a folyammentő akciókat, idén februárban már volt is egy folyótisztító akció a Borzsa folyón. Több akciót szerettek volna még idén, de úgy tűnik, ezekkel egy ideig várniuk kell. Addig is folyamatosan segítik a kint lévő aktivistákat, szerencsére Bélán kívül már többen is vannak, magyarok, ukránok, civilek és vállalkozók, akik megpróbálnak hulladékkezeléssel foglalkozni. Bélának pedig a jövőben a folyómentő teherautón túl más eszközökkel is szeretnék segíteni, amely a hulladék feldolgozásához szükséges lehet, például válogató szalag, bálázó gép, darálógép, stb.
Béla szeretné, ha későbbiekben jobb körülményeket tudna biztosítani azoknak, akik a válogatásban segítenek neki
