A gombák világa tele van rejtélyekkel, ahogy különleges, olykor bizarr fajokból sincs hiány. Vannak olyanok, amelyek világítanak, ragadoznak vagy épp műanyagot esznek. Cikkünkben közülük mutatunk be néhányat.
A becslések szerint a Földön ismert gombafajok száma legalább százezer körül van, de feltételezik, hogy a még ismeretlen fajok ennek többszörösét is kitehetik. Ha gombákról esik szó, a legtöbbeknek az erdőben élő kalapos gombák jutnak az eszébe. De a gombák országa ennél azért jóval sokszínűbb. Ahogy azt az alábbi képviselőik is bizonyítják.
A férgek legrosszabb rémálma
Sokan vagyunk vele úgy, hogy ha éhségünket sokáig nem tudjuk csillapítani, előbb-utóbb morcosak és idegesek leszünk. Az Arthrobotrys oligospora nevű gombafajt még ennél is érzékenyebben érinti mindez, ő ugyanis, ha nagyon-nagyon éhes, jólnevelt gombából ragadozóvá válik.
A faj elpusztult szerves anyagokon él, de ha elfogy a nitrogén, és véletlenül épp vannak kerekesférgek a közelben, a gomba átváltozik ragadozóvá, és csapdába ejti gyanútlan áldozatát. Ezután behatol a féreg testébe, gombafonalain keresztül megemészti azt, és felszívja a tápanyagokat.
Világító gombák
Ki gondolná, hogy egyes gombák még világítani is tudnak. Kb. nyolcvan olyan gombafajt ismernek, amely rendelkezik a biolumineszcencia képességével, vagyis különböző kémiai folyamatok során fényt bocsát ki.
Az emberek régóta ismerik ezeket a gombákat, már Arisztotelész is írt ilyenekről. A 19. századi angol szénbányákban is kihasználták a világító gombák fényét, de az első tengeralattjáróban is szerepet kaptak világító gombák. A Turtle nevet viselő járművet 1775-ben, a függetlenségi háború idején építették, és Benjamin Franklin javaslatára a tájoló és a mélységmérő megvilágítására egy világító gombafajt használtak, amit a szép „tündértűz” névvel illettek. És hogy miért jó a gombáknak, ha világítanak? Mert így magukhoz tudják csábítani a spóráikat terjesztő rovarokat.
Mi köze a salemi boszorkányoknak a gombákhoz?
A 17. század végén a Boston melletti Salem városában zajlott a történelem leghíresebb boszorkánypere. A boszorkányok vélt áldozatai furcsa tüneteket kezdtek el produkálni, a földön rángatóztak, hallucináltak, magánkívüli állapotba kerültek. A tünetek egyre több emberen jelentek meg, a helyiek pedig megpróbáltak magyarázatot találni és bűnbakokat keresni. A boszorkányperekben tucatjával vetették börtönbe a Sátán szolgálóit, és 19 embert végeztek ki.
Egyes vélemények szerint a salemi boszorkányperek hátterében egy gomba áll. Nevezetesen az anyarozs (Claviceps purpurea), ami a gabonát támadja meg. A gomba toxint, méreganyagot termel, ami, ha belekerül a lisztbe, mérgezést okoz, és a fent leírt tünetekkel jár. A salemi boszorkányperek előtti években nagy anyarozsjárvány volt a környéken, ami megmagyarázhatja, miért viselkedtek furcsán az emberek.
Ez a gombafaj más okból is ismert; 1938-ban Albert Hofmann svájci vegyész állította elő először az anyarozsból kivont lizerginsav-dietil-amint, vagyis az LSD-t.
A zombigomba, ami a filmeseket is megihlette
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb posztapokaliptikus filmsorozata a The Last of Us, amelynek zombigombája – ha nem is pontosan ebben a formában – de tényleg létezik. Ő az élősködő Ophiocordycpes nemzetség egyik hangyákra specializálódott faja, ami áldozatában, a „zombihangyában” öngyilkos viselkedést vált ki.
A gomba a spórák révén jut a hangyába, abban él és növekedik, majd a hangya idegrendszerén keresztül úgy alakítja annak viselkedését, hogy az neki legyen jó. Neki pedig úgy jó, ha a hangya felmászik egy fűszál csúcsába, beleharap abba, és elpusztul. Ezután testéből kinő a gomba termőteste, ami újra kiszórja spóráit a lent mászkáló hangyákra, hogy aztán kezdődjön minden elölről.
Gombák lehetnek a jövő megmentői?
A Nagy csendes-óceáni szemétszigetben idén nyáron holland kutatók műanyaglebontó gombát fedeztek fel. A Parengyodontium album nevű faj kedvelt csemegéje az UV-fény által roncsolt műanyag, különösen a polietilén, ami például a vizespalackok és bevásárlótáskák leggyakoribb műanyag típusa.
Nem ez az egyetlen műanyagot lebontó gomba, eddig négy ilyen fajt ismernek, de a baktériumok között már több százra tehető a plasztikevő fajok száma.
Az első műanyagevő baktériumot 2016-ban fedezték fel, ami a PET-palackokat bontotta, de nagyon lassan. Később lebontási sebességét hatszorosára sikerült növelni. 2017-ben tudósok a viaszmoly lárváját kapták rajta, amint polietilént eszegetett. Ezt azért tudta megtenni, mert annak szerkezete nagyon hasonlít a lárvák által kedvelt méhviasz szerkezetéhez. 2022-ben kínai kutatók találtak egy tengeri gombafajt, 2023-ban pedig ausztrál kutatók vizsgáltak két másik gombafajt, amelyek 140 nap alatt tudták laboratóriumi körülmények között lebontani a polipropilént.
Ezeknek az élőlényeknek a létezése számunkra jó hír, hisz a Földön jelenlévő és egyre szaporodó műanyaghulladékkal muszáj lenne valamit kezdenünk. Egyelőre azonban várnunk kell még a nagy áttörésre és a műanyag nagyüzemi eltüntetésre. Szóval továbbra is törekedjünk arra, hogy minél kevesebb egyszer használatos műanyag kerüljön a háztartásunkba.
