Pár hete írtunk arról, hogy valaki a Mátrában elterelt egy patakot. Akkor úgy tűnt, hogy a természetvédelmi szakemberek pontot tettek a történet végére. Az ismeretlen elterelő azonban újra akcióba lépett. A helyszínen jártunk utána a rejtélyes ügy újabb fejleményeinek.
A Mátrafüred közelében található Ördög-forrás kedvelt kirándulóhely. Van itt egy hangulatos pihenőhely, padokkal, asztalokkal, mellette pedig a Csatorna-patak kanyarog. A főmeder mellett itt ágazik ki az az övcsatorna, amibe valaki vagy valakik időről-időre módszeresen átterelik a víz egy részét.
Itt ágazik ki az övcsatorna a főmederből
Küzdelem a patak partján
Ahogy azt mi is megírtuk korábban, Magos Gábor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai és Tarna-Lázbérci Tájegységének vezetője először három éve szembesült azzal, hogy a főág elgátolásával a Csatorna-patak vizének egy részét elterelték a mellette futó övcsatornába.
A kép bal oldalán a főmeder, jobb oldalán az egykori malomárok
Visszaállították az eredeti állapotot, remélve, hogy csak gyerekek játszottak, de kis idő múlva újra elgátolta valaki a főágat. Miután ez többször megismétlődött, kitettek egy táblát is, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a patak élővilágának rosszat tesz az elterelés.
Egy idő után látszott, a kövek ide-oda rakosgatása és a tábla kihelyezése nem vezet tartós eredményre, komolyabb beavatkozásra van szükség.
Logikus lenne egy vadkamera kihelyezése, ez azonban költséges, és ezen a helyszínen elrejteni sem könnyű azt, emiatt pedig nagy az esélye annak, hogy eltulajdonítja valaki a készüléket.
Következő lépésként a terület vagyonkezelőjének, az Egererdő Zrt-nek a hozzájárulásával, betonba ágyazott kövekkel zárták el a mellékágat, remélve, hogy ezzel végre megoldódik a probléma. Meglepetésükre azonban nem így történt, a betont ugyanis valaki vésővel feltörte, és a vizet újra kiterelte a mederből, és itt már bizonyossá vált, hogy nem gyerekek játszóteréről van szó.
Jól látszanak az egymásra rakott kövek. Ezekkel zárták el a mellékágat, de valaki ismét csak eltávolította azokat
Ismét új terv kellett. A patakmederben még régről ott volt egy beton fenékküszöb, ami lelassította és visszaduzzasztotta a patakot, és ez hozzájárult az elterelés sikeréhez. Gáborék ezt kiemelték, az innen kinyert anyagot a lecsapoló ágba helyezték, kövekkel befedték. Úgy érezték, most végre tényleg vége lehet az ügynek. Egy hete azonban kiderült, az ismeretlen elterelő nem adta fel.
Folyami rákok zsákutcában
Október első napjaiban szembesültek azzal, hogy az övcsatorna elzárására szolgáló kövek egymásra rakva hevernek a parton, és a víz egy része megint a mellékágba tart.
Itt még van víz a jobb oldalon futó övcsatornában, de száz méter múlva már csak iszap marad benne
De miért is olyan nagy baj ez? Miért szánnak időt és energiát a természetvédelmi szakemberek arra, hogy megakadályozzák az elterelést?
Ha most megnézzük, van víz a patakban, de egyharmada a mellékágba folyik. Idén nyáron a víz mintegy 70%-a nem az eredeti mederben, hanem az övcsatornán haladt keresztül. Sajnos teljesen céltalanul
– magyarázza Gábor.
Végigsétálunk a mellékág mentén, és tényleg azt látjuk, hogy száz méter múlva a keskeny csatornában már nincs víz, a patak itt vakon végződik. Ez nagy probléma, ugyanis azok a vízi állatok, amelyek az elágazásban a mellékág felé indulnak, előbb-utóbb zsákutcába jutnak. Esős őszi napokon utóbb, száraz nyári napokon előbb.
Gábor néhány nagyobb kővel újra elzárta a mellékágat, hogy a víz a főágban maradhasson. Az övcsatornából alig tíz perc alatt eltűnt a víz
Közben van két átvágás, ahol az övcsatornából a víz egy része meredek tereplépcsőkön le tud csorogni a patakba, keresztezve még az itt haladó turistautat is, de azért a folyami rákok nem hegymászók, nagy kihívás számukra itt visszajutni a főágba. A bolharákok és más hasonló kis parányok számára meg egyenesen lehetetlen küldetés.
Ezen a turistautat is keresztező átvágáson visszafolyik a víz egy része a patakba. Nem tudni, hogy keletkezett az átvágás
Ha már itt vagyunk, végzünk gyorsan egy kis ellenőrzést, az újabb elterelés után nem ragadtak-e folyami rákok a csatornában. Több szem többet lát alapon fürkésszük a százméteres csatornaszakaszt. Találunk is két kis folyami rákot a sekély vízzel borított iszapban, ami messze nem ideális élőhely egy tiszta vizet kedvelő faj számára. Gyorsan visszavisszük a rákokat a patakba, ahol pillanatok alatt eltűnnek a kövek alatt.
Kis folyami rák, úton a vakon végződő csatornából a patakba
A múlt emléke, a jelen értékei
A patak mellett futó csatornának régen valóban volt szerepe, többletvizet vitt innen a másik patak mellett működő kallómalomhoz.
Régen több ilyen malom működött ezen a környéken, a szomszédos Somor-patak mentén egykor húsz is volt, ennek emlékét őrzi az itteni Kalló-völgy neve és a patak partján állított Kalló-kereszt, ami időközben már ledőlt, helyén 2006-ban állítottak új fakeresztet.
A kallómalmok a posztóipar fontos munkafázisát végezték. A víz energiájával meghajtott malomkerekek hatalmas kalapácsokat működtettek, amelyek a kallókád vizébe fektetett gyapjúszövetet tömörítették. Az ütések, a döngölés hatására a gyapjúszálak összezsugorodtak, a szövet összement, vastagabbá, tömöttebbé vált.
A Csatorna-patak melletti övcsatornára tekinthetünk úgy, mint ipartörténeti emlék, de aki abba most vizet terel, az a patak élővilágát veszélyezteti. A víznek a patakban van a helye, és nem azon kívül
– mondja Magos Gábor. „Az elmúlt évtizedben azt látjuk, hogy fokozatosan száradnak ki a kisvízfolyásaink. Vannak olyan évek, amikor nemcsak nyáron, de már télen is szárazság van. Ez pedig komoly stresszt jelent a patak élőlényei számára. A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a kisvízfolyások élővilága elég jól helyre tud állni egy-egy nyári kiszáradás után, de ha túl sokszor ismétlődnek ezek az időszakok, akkor az már túl nagy sokkot jelent, és az élővilág nem tud regenerálódni.
Ilyenkor minden csepp víz számít, és ha valaki mindezek mellett még el is tereli a patakot, azzal komoly veszélybe sodorja annak élővilágát" – összegezte a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője, aki e történet apropóján is azt kéri, hogy úgy töltsünk időt a természetben, hogy a lehető legkisebb nyomot hagyjuk magunk után.
Hogy a Csatorna-patak elterelésének ügye meddig húzódik még, azt egyelőre nem tudni, de a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél hamarabb és végre véglegesen pontot lehessen tenni a történet végére.
Az Ördög-forrás környéke kedvelt kirándulóhely
