Már lehet szavazni, hogy melyik faj legyen 2021-ben az Év Rovara Magyarországon. A kacsafarkú szender, a keleti rablópille és az ékfoltos zengőlégy versenyeznek. A Magyar Rovartani Társaság honlapján december 6-ig bárki leadhatja a voksát kedvencére.
A 2021. Év Rovarát idén is három rovarfaj közül lehet kiválasztani. Érdekességük, hogy e fajok olyan állatokra hasonlítanak, amelyekkel egyáltalán nem állnak rokonságban. December 6-án éjfélig ide kattintva lehet voksolni a Magyar Rovartani Társaság honlapján az Év Rovara szavazáson. És akkor jöjjenek a „becsapós” jelöltek.
Kolibri? Nem. Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)
Bizonyára sokan láttak már egy kolibrihez hasonló mozgású rovart: a virágok előtt egy helyben lebeg, majd hirtelen tovareppen bármely irányba, akár hátrafelé is. Ez az állat a kacsafarkú szender, amely a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, azon belül a szenderek (Sphingidae) családjába tartozik. A faj névadó kacsafarka a potroh végén található fekete-fehér farpamacs, ami repülés közben kormánylapátként is funkcionál.
A kacsafarkú szender vándorlepke, nálunk május és október között lehet vele leginkább találkozni az ország bármely vidékén, akár még nagyvárosok emeletes házainak erkélyein is. A figyelmes szemlélő észreveheti, ahogy pödörnyelvét (amely a lepkék jellegzetes szájszerve) kinyújtja, és mély torkú virágok kelyhébe mélyeszti.
Lepke? Nem. Keleti rablópille (Libelloides macaronius)
Szerencséje van annak, aki megpillanthatja ezt a különös rovart, ugyanis elég ritka Magyarországon. Neve és külseje ellenére nem a lepkék (Lepidoptera), hanem a recésszárnyúak (Neuroptera) hazánkban nem túl népes rendjébe tartozik.
Csapongó röpte és rikító mintázatú szárnyai miatt valóban van benne valami lepkeszerű, de a hasonlóság ezzel véget is ér.
Kontrasztos színét nem a lepkékre jellemző hímpor (apró pikkelyek tömege) adja, szájszervei pedig rendes rágók, tehát nincs a lepkékre szintén jellemző, feltekerhető pödörnyelve. Két bunkós csápja mintha a nyolcvanas évek partijain kedvelt csörgős hajráf lenne, de olyan hosszúak, mint a teste. Nálunk az Alpokalján, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben és a Dél-Tiszántúlon található, de mindenütt szórványosan.
A rablópille igazi kánikulai állat. Június-júliusban rajzik; csak forró napokon, szikrázó napsütésben repül, de akkor olyan gyorsan, hogy felettébb nehéz elkapni.
Kettéosztott szemének felső-elülső része csak az ultraibolya tartományban lát. Ez lehetővé teszi, hogy nagy magasságban is vadásszon, mivel a felhőtlen égen az ultraibolya fényben még egy kis rovar is nagy sötét foltként jelenik meg.
Borús időben, illetve este egyáltalán nem repül, hanem mozdulatlanul ül a növényzeten. Legtöbb előfordulási helye természetvédelmi területekre esik. Maga a faj is védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Darázs? Nem. Ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus)
Ha legyekről hallunk, akkor akarva-akaratlanul azok a kellemetlen rovarok jutnak az eszünkbe, melyek otthonunkba tévedvén zúgva keringenek a konyhában, az étel körül „legyeskednek”, majd összemászkálják a vacsoránkat, végül ügyesen kikerülik lesújtó tenyerünket, és folytatják bosszantásunkat. Ezt még tetőzi, hogy a legyeknek elég rossz a PR-juk. Vannak azonban olyan legyek, amelyek tetszetős kinézetük mellett az életmódjukkal is belophatják magukat szívünkbe. Éppen csak az a gond, hogy ezeket a legyeket általában más rovarokkal szoktuk összetéveszteni.
Magyarországon a zengőlegyeknek (Syrphidae) közel 400 faja fordul elő, ezek közül az egyik leggyakoribb az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus). A legyek között közepes méretűnek számít: 9–12 mm hosszú.
A sárgával és feketével sávozott rovar leginkább darázsra hasonlít. Ez védelmet nyújt neki a veszélyes darazsakat kerülő ragadozókkal szemben.
A felületes szemlélőt is könnyen megtéveszti, azonban közelebbről szemügyre véve könnyen elkülöníthető a darazsaktól. Ugyanis a darazsaknak két pár szárnyuk van, a legyeknek pedig csak egy. Az ékfoltos zengőlégy továbbá szeret – általában virágzó növények közelében – a levegőben szinte egy helyben lebegni. Ez a viselkedés a darazsakra egyáltalán nem jellemző. Az ékfoltos zengőlégy virágporral vagy nektárral táplálkozik, így segíti a növények beporzását is. A nőstény a virágok közelében található levéltetűtelepekbe rakja petéit.
A kikelő nyű vérmes ragadozó: egyetlen lárva a fejlődése során több száz levéltetűt is elfogyaszt.
Virágos növények ültetésével a kertünkbe is becsalogathatjuk az ékfoltos zengőlegyet, és ha már ott van, segíteni fog nekünk a levéltetvekkel vívott végeláthatatlan harcunkban.
Forrás: Magyar Rovartani Társaság honlapja
