Az erdei szalonkát kiváló rejtőszíne miatt nappal sem könnyű észrevenni, de éjszaka meg még úgyse. Pedig ez a rejtőzködő madár leginkább az esti időszakban aktív. Csatlakoztunk dr. Schally Gergely egyetemi oktató-kutató szalonkagyűrűző túrájához, hogy találkozhassunk az erdők titokzatos tündérmadarával. Hogy milyen hangulatú egy éjszakai becserkészős szalonkagyűrűzés, azt videónkban megmutatjuk.
Mennyi az esély, hogy találkozunk vele? – kérdezem vezetőnket, dr. Schally Gergely szalonkakutatót, miközben lassú, puha léptekkel osonunk a magas fűben, és folyamatosan lámpafénnyel pásztázzuk az éjszakai legelőt, ahol Gergely azt gondolja, hogy az erdei szalonkák kint lehetnek táplálkozni.
„Nappal kevés az esély, de napnyugta után, amikor az este leszáll, a szalonkák felélénkülnek, és kimennek a táplálkozóterületükre, ahol – remélem – nagy eséllyel találkozunk néhánnyal” – mondja mosolyogva Gergely.
A kép nem egy harmadik típusú találkozás, hanem szalonkakeresés az éjszakai legelőn, ahol méterről méterre átpásztázzuk a talajszintet
Mint megtudjuk, ez az avarhoz nagyon hasonló színezetű madár, a rejtőzködés nagymestere, és leginkább tavasszal és ősszel figyelhetők meg hazánkban átvonuló példányaik. Kizárólag a talajszinten és a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll. A faj több különlegességgel is rendelkezik.
Hosszú csőrével szondázgatja a talajt, zsákmányát így kutatja fel, majd csipeszszerűen nyíló csőrével megragadja, és ennek segítségével húzza ki a földből.
Hatalmas szemeivel, melyek oldalt és a fejtetőn helyezkednek el, nagy látószögben képes figyelni környezetét. Különféle feljegyzések szerint, ha veszélyt érzékel, fiókáit a lába közé fogva képes azokat nagyobb távolságra, biztonságos helyre elszállítani.
Dr. Schally Gergely kezében egy frissen gyűrűzött erdei szalonka pihen
A gyűrűzésük pedig egy egészen különleges hangulatú éjszakai tevékenység, amely során egy fifikás, türelmet és odafigyelést igénylő módszerrel kell a kiszemelt egyedet célzottan megfogni. Méghozzá nem is akármivel, hanem egy közel 6 méter hosszú horgászbot végére applikált lepkehálóval.
A hálót nem ejteni kell, hanem lassan, felülről leereszteni a madárra
A becserkészni vágyott szalonkák között vannak moccanás nélkül lapulók, gyalogkakukk módra szaladók, meg hirtelen felröppenők, de a legmurisabbak a rugósan lépegetők, akik mintha ritmusra táncolnának a fűben.
De nem szpojlerezünk tovább, mert a Turista Magazin december-januári lapszámában további érdekességeket olvashattok erről a ritkán szem elé kerülő erdei madárról. Egy rövid videóban pedig megmutatjuk, milyen izgalmakat tartogat egy éjszakai szalonkagyűrűzés, és milyen élmény csillagos égbolt alatt lámpafény csóvájában erdei szalonkával találkozni.
Rejtőzködő faj, főként a szürkületi, esti órákban aktív. A 30–35 centiméter nagyságú madár barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében. Eurázsia mérsékeltövi részén fészkel, főleg hegyvidéki erdőkben költ. Fészkét a lehetőségekhez képest rejtetten alakítja ki, egy talajmélyedést kapar, amit avarral bélel. Négy tojást rak, a kotlási idő 22-24 nap, csak a tojó kotlik, a fiókákat is egyedül neveli. A fiatalok egy hónapos korukban már röpképesek és önállóak, de a család az őszi vonulásig többnyire összetart. Hosszú csőrükkel a puha földből vagy az avar alól szerzik meg a földben élő lágyabb testű rovarokból, lárvákból, gilisztákból álló táplálékukat.
