Alapesetben kicsit furán hatna ez a kérdés, pláne most, járvány idején, amikor egyáltalán nem tanácsos mások konyhájában mászkálni. De ha mindez egy hawaii, új-zélandi vagy egy tahiti konyhára vonatkozik, akkor mindjárt sokkal érdekesebbnek tűnik az egész.
Egy hónapja ülünk önkéntes karanténba zárva, faltól falig közlekedünk a lakásban, jobb esetben fától fáig a kertben, a heti egyszeri boltba járásra pedig lassan már úgy készülünk fel, mintha egy expedícióra indulnánk. Ha a valóságban még egy jó darabig nélkülöznünk is kell az utazásokat és a túrákat, a virtuális térben izgalmas világok nyílhatnak meg előttünk.
Az elmúlt időszak egyik legklasszabb közösségi kezdeményezése a View from my window Facebook-csoport, melynek lényege, hogy a tagok lefotózzák, amit otthonuk ablakából látnak, és néhány mondat kíséretében megosztják azt a csoportban. Az alapkoncepció egyszerű, az eredmény mégis irtó izgalmas. Ezt bizonyítja az is, hogy a csoportnak, mikor ezt a cikket írom, már közel egymillió tagja van.
Hisz otthon ülve a világ távoli pontjaira is elutazhatunk, de nemcsak egy átlagos fotót kapunk, hanem egy személyes nézőpontot, egy apró villanást valaki másnak az életéből, valahol a bolygó túlfelén. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha ezeken a képeken keresztül távol élő ismerőseinél tenne egy villámlátogatást. Miközben a konyhák vagy a nappalik ablakából készített fotókat nézzük, az is még inkább tudatosul bennünk, hogy nemcsak mi ülünk otthon ebben a szorongatott, nehéz helyzetben, de mások ugyanezt teszik, Új-Zélandtól, Dél-Afrikán át Hawaiig.
A képeket nézegetve sok esetben elképesztően gyönyörű tájakat látunk. Vannak akik reggelente olyan látványra ébrednek, mint mondjuk a Fuji, a riói Cukorsüveg hegy vagy az arizonai vörös sziklatornyok. Van, aki pár napja alaszkai ablakából csodálta a sarki fényt, egy svájci csoporttag kertjének a végében egy hatalmas hegy magasodik, gleccserrel az oldalában, egy ecuadori ház könyvtárszobájából pedig egyenesen az amazóniai esőerdőbe lehet kilépni. Az elmúlt napok képeiből az is kiderült, hogy április közepén az Egyesült Államok több államában és Skandináviában is visszatért a tél, és sokfelé jó nagy hó esett. Persze nem mindenkinek adatik meg háttérképnek beillő pazar panoráma, de egy kolozsvári gangos ház, egy zsebkendőnyi zöld gyep Londonban vagy a brüsszeli háztetők, a maguk történetével épp oly érdekesek lehetnek.
De nemcsak a tájképek, az ablakokból lekapott meglepő jeleneteket is izgalmasak, amelyek a helyi állatvilág életébe is bepillantást engednek. Egy alaszkai fotón például egy jávorszarvas nyalja a sót a behavazott bejárón, egy másik Minnesotában készült fotón, a konyhaablak túlfelén egy mogorva szakállas bagoly ül, két ággal feljebb pedig egy mókus próbál észrevétlen maradni. Több ausztrál képen is kenguruk eszegetnek a kertben, egy dubaji erkélyen pedig két búbosbanka ücsörög, szabálykövetően, tisztes távolságban egymástól. A feltöltött képekből egyébként készül majd egy válogatás, amelyből a szervezők vándorkiállítást és egy könyvet is terveznek.
Szóval, amíg máshogy nem tehetjük, helyezkedjünk el kényelmesen a fotelben és fedezzük fel az országot, a világot virtuálisan. Például április 17-én este 18 órakor a Bükk hegység kincsei 1. - a Kelet-Bükk című előadáson.
