Megnéztük a Gellért-hegy titokzatos víztárolóját

Egy csoporttal most mi is megnézhettük a főváros egyik különleges létesítményét, ahol egyszerre akár 80 ezer köbméter vizet is tudnak tárolni. Átlagos napokon mindebből kívülről nem sok látszik, csak egy hegyoldalba süllyesztett fura betonépület árulkodik arról, hogy valami rejtőzik a föld alatt. Most azonban pár napig a Fővárosi Vízművek munkatársai várják az előzetesen regisztrált érdeklődőket, akik jó sokan vannak, naponta több csoportot is végigvezetnek a létesítmény látogatható részein.

A szigetekről a belvárosba

Ahogy belépünk a hegyoldalban nyíló nagy vaskapun, Varga Zoltán, a Fővárosi Vízművek Budai Üzemmérnökségének szakági üzemeltetési csoportvezetője a kis kiállítótérben máris mesélni kezd a főváros vízellátásáról. Egy térkép előtt állunk, amelyen apró lámpák jelölik a Duna-menti kutakat és a vízellátással kapcsolatos egyéb infrastruktúrát.

Ezeket nagyjából egyenletesen kell járatni, hogy gazdaságosan lehessen működtetni a rendszert. A fogyasztás viszont korántsem egyenletes, az éjszakai és a hajnali időszakban, amikor kisebb a vízfogyasztás, a fölösleget víztározókban és víztornyokban tárolják. Ezért született meg a 70-es években az a gondolat, hogy a pesti és a budai alapzóna találkozásánál építeni kellene egy nagy víztárolót, amely az alapzónai nyomáskilengéseket is ki tudja egyenlíteni.

A kiállítótérben látható térképről kiderül az is, hogy bár Pest területe nagyobb, mint Budáé, ez utóbbin mégis jóval több vízellátással kapcsolatos létesítmény van. Az ellentmondást Zoltán oldja fel: „Sík terepen kevesebb vízátemelésre van szükség, itt száz méter sincs, amit az alapzónai gépháztól le kell küzdeni. Budán viszont 450 méternyi szintkülönbség is van, és ahhoz, hogy 2-6 Bar víznyomást tudjunk tartani, egyéb infrastruktúrára is szükség van, például nyomásfokozó gépházakra és átemelő medencékre.”

8 év, 80 ezer köbméter víz

A Gruber József víztároló nyolc évig, 1972-től 1980-ig épült. Azért épp itt, mert a Gellért-hegy a belvárosban, az ellátott terület központjában van, és ott a medencék magasra kerülhetnek, illetve könnyen összekapcsolhatók a már meglévő vízellátási rendszerrel, a Gellért-hegy gyomrában korábban, 1902-ben és 1950-ben is épült két kisebb víztárolóval.

Amikor elkészült a víztároló, a hegynek ez a része magasabb lett, mint a kiinduló állapot volt, ugyanis a kitermelt földet először lerakták a városhatár mellett, majd amikor elkészült a víztároló, visszahordták azt a medence tetejére. Az egyik legnehezebb feladat a labdarúgópálya-méretű fenéklemez elkészítése volt. Ehhez megszakítás nélkül 41 órán keresztül szállították ide a betont. A város nagy útvonalai a cementgyárakig le voltak zárva, mert folyamatosan ingáztak azokon a keverőautók.

Mielőtt magát a medencét megnéznénk, Zoltán még egy kis makett előtt elmagyarázza a víztároló működését. A medencék legfeltűnőbb elemei a kétszájú tölcsérre emlékeztető, 10 méteres betonoszlopok, amelyekből 106-106 darab van medencénként. Ezeknek a tartófunkció mellett az is a szerepe, hogy mozgásban tartsák a vizet, de magának a medencének is ezért van szokatlan, zongorára emlékeztető formája. A víznek azért kell mozognia, hogy megakadályozzák a pangó vizek kialakulását, amely nemcsak a víz élvezeti értékének romlásához vezethetne, de a mikroorganizmusok is könnyebben megtelepedhetnének benne.

A medence falait és az oszlopokat is egy speciális anyaggal vonták be, amely összegyűjti és levezeti a kezdődő páracseppeket, ezáltal pedig ily módon is csökkentik a szennyeződések kialakulásának lehetőségét és a biológiai kockázatot.

A budapesti csapvizet egyébként a város három alapzónai gépházában tisztítják, ezek közül csak a csepelinél van fizikai vízkezelés, a másik kettőnél csak fertőtlenítés. A város déli részén ugyanis a Duna lejtése nem olyan meredek, mint a szentendrei részen, és valamivel több vas, mangán tud diffundálni a vízadó rétegbe. A város északi részén nincs szükség ilyen jellegű tisztításra.

A medencéket évente egyszer tisztítják, egyszerre csak az egyik felében engedik le a vizet, akkor a másik medence „dolgozik”, aztán fordítanak. A medencék mosása egy hétig tart, és a munkát tavasszal, ősszel vagy télen végzik, mert nyáron akkora a vízigény, hogy mindkét medencére szükség van.

Mint egy föld alatti templom

A látogatás végén aztán következik maga a lényeg, az egyik medence, amit a betekintő ablakokon keresztül tudunk megnézni. A látogatók nem mehetnek be a medencetérbe, részben a fertőzésveszély elkerülése érdekében van ez így, de most azért sem tehetnénk ezt meg, mert a medence félig van vízzel.

A betekintő ablakból azonban jól be lehet látni a medencét, ami olyan, mintha egy föld alatti templom lenne, vagy egy távoli jövőben játszódó film titkos helyszíne, de hasonlították már a Gyűrűk ura törpéinek városához, Móriához is. Az biztos, hogy még így, ablakon keresztül is nagyon látványos, akkor meg különösen, amikor a reflektorok csak alulról világítják meg az oszlopokat.

Ahogy írtam korábban, egy medencébe 40 ezer köbméter víz fér, most ennek nagyjából a fele van benne. A 40 ezer köbméter soknak tűnik, de annyira nem is sok. Ahogy Zoltántól megtudjuk, Budapest napi vízfogyasztása a téli időszakban 360 ezer köbméter, ami nyáron 600 ezer felett is lehet. Szóval ez a 40 ezres medence nem igazán víztartalék, nyáron 1-2 óra alatt kifogy, ennek tényleg csak nyomáskiegyenlítő szerepe van.

Bár a víztárolóba ritkán lehet bejutni, mégis érdemes erre kanyarodni, ha a Gellért-hegyen sétálunk, ugyanis a víztároló tetejéről gyönyörű kilátás, ráadásul itt találjuk a város egyik legkedvesebb szobrát, a Kilátókő-szobrot. Buda királyfi és Pest királykisasszony a Duna két partján állnak, egymás felé nyújtott kezük a két városrész egyesítését szimbolizálja.

A víztároló látogatásával kapcsolatban a Fővárosi Vízművek Facebook-oldalán tudtok tájékozódni.

A cikk 2023 márciusában jelent meg.