Megsebzett táj – Filmajánló

Újpesti panelek, káposztásmegyeri társasházak, a forgalmas M0-ás. Mellettük viszont ott van az Újpesti-láp, a Farkas-erdő és az egyetlen hazai őshonos homoktövis-állomány. Észak-Pesten járunk, ahol a város mostanra kétségkívül háttérbe szorította a természetet, de még így is maradtak értékek. Ezeknek azonban nagy szüksége van a védelemre.

Szöveg:
2024. február 27.

Újpesti panelek, káposztásmegyeri társasházak, a forgalmas M0-ás. Mellettük viszont ott van az Újpesti-láp, a Farkas-erdő és az egyetlen hazai őshonos homoktövis-állomány. Észak-Pesten járunk, ahol a város mostanra kétségkívül háttérbe szorította a természetet, de még így is maradtak értékek. Ezeknek azonban nagy szüksége van a védelemre.

A Megsebzett táj- Észak – Pest és környékének természeti értékei, veszteségei című film ötletgazdája, egyik írója és rendezője dr. Kriska György az ELTE Biológiai Intézetének docense, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Őt legtöbben a dunavirágok kutatójaként és szószólójaként ismerik, de lelkes lokálpatriótaként és természetvédőként évtizedek óta kutatja és védi Észak-Pest és a környék megmaradt természeti értékeit.

Ahogy azt a filmben is láthatjuk, ő már 1998-ban ott volt az M0-ás körgyűrű építésekor, és szót emelt a természeti pusztítások miatt, de 25 évvel később ugyanúgy ott van a helyi erdő megvédéséért rendezett tüntetésen.

2007 és 2013 között a Dunakeszi-láp megmentéséért küzdő civil összefogás szakmai vezetője volt, munkájuk eredménye, hogy nem épült többezres áruházi parkoló az értékes láp helyén. A film másik készítője az ismert természetfilmes Szendőfi Balázs, és operatőrként részt vett a filmben Kriska György fia, Kriska Ferenc is, aki édesapja több filmjében is közreműködött már.

A homoktövis, Újpest emblematikus növénye

Egykor Pest északi része és annak környéke a Gödöllői-dombság peremvidékétől egészen a Duna vonaláig buckákkal tarkított homokvidék volt, gyepekkel, mocsarakkal, lápokkal, láprétekkel, patakokkal, erdőkkel. Aztán a 90-es években megindult nagyarányú építkezések, például az M0-ás körgyűrű építése, mély sebeket ejtettek a tájban.

A lápokat lecsapolták, az erdőket kivágták, a gyepeket beszántották. Az értékes élőhelyek egy része teljesen eltűnt, más részét apró darabokra szabdalták.

Így járt például a fokozottan védett homoktövis nevű cserje élőhelye is. Az ország egyetlen őshonos állománya itt, a Dunakeszi felé vezető régi 2-es út menti homokpuszta-gyepeken él. A homoktövisnek ezt az élőhelyét 1850 óta ismerik, és ma a több egymástól elszigetelt mozaikból álló 40 hektárnyi Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Területen közel ezer cserje található. A homoktövis ma már a 4. kerület emblematikus növényfaja, amelyről nemcsak utcát, de bölcsődét, óvodát, iskolát, lakóparkot is elneveztek, sőt még egy emlékparkot is kapott.

De nem a homoktövis az egyetlen érték a homokpusztagyepeken, hisz azok tele vannak védett növény-és állatfajokkal, mint például a homoki kikerics, a báránypirosító vagy a kunkorgó árvalányhaj. Ezt tudva pedig különösen fájó látni azt a filmben, hogy ennek az eltűnőfélben lévő élőhelynek a szisztematikus pusztítása van, ahol ma is tart. Például a fokozottan védett (!) Erdőkertesi Homokpusztán, ahol a terepmotorosok és a quadosok – némi adrenalinfröccsöt remélve – rendszeresen köröznek, egyre mélyülő sebeket okozva a tájban.

A Csömöri-patak nyomában

A filmben nagy hangsúlyt kapnak a vízi gerinctelenek, aminek én különösen örültem, hisz a vízi parányok világa tele van izgalmas és kevésbé ismert lényekkel. Kriska György a vízi gerinctelenek szakértője, így a bolharákoktól kezdve a tegzeseken át a búvárpókig, számos fajról láthatunk remek felvételeket. Ez utóbbi faj mesebeli megfelelője egyébként a vízipók, amelyről korábban egy díjnyertes filmet is készített.

Számos patakról is szó esik, amelyeknek a medre szinte a teljes budapesti szakaszukon ki van betonozva. De miért? – teszem fel ezt a kérdést minden egyes alkalommal, amikor ezzel a jelenséggel találkozom.

Miért kellett ezeket az élő vízfolyásokat betonteknőbe kényszerített csatornává változtatni, és miért kell ezt még ma is megtenni?

Szegény Csömöri-patak még ennél is rosszabbul járt, ugyanis egy szakaszon még a föld alá is kényszerítették. A film készítői követik a patakot a felszín alá, és közben egy olyan rövid szakaszra is rátalálnak, amit valami véletlen folytán meghagytak a maga természetes valójában. Bár a felette áthaladó, graffitikkel teleszórt vasúti átjáró látványa azért nem feledteti, hol is vagyunk, de döbbenetes látni azt, hogy ugyanaz a vízfolyás mennyire más arcát mutatja természetes állapotában, mint betonmederbe kényszerített csatornaként.

A filmben feltűnnek azok az emberek is, akik fáradhatatlanul küzdenek azért, hogy Észak-Pest és a környék természeti értékei fennmaradjanak. Láthatjuk itt a természetvédőket, akik nemcsak szavakkal, de tettekkel is szerepet vállalnak ebben, például önkéntes munkával segítik a homokpusztagyepek fennmaradását, vagy épp a jövő generációinak mutatják meg, milyen csodák is rejtőznek a közvetlen környezetükben.

Cikkajánló