Megszületett az idei első hucul csikó

Bár az időjárás kicsit visszatáncolt a tél felé, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság hucul ménesének életébe beköszöntött a tavasz. A napokban megszületett az első hucul csikó.

2020. március 31.

Bár az időjárás kicsit visszatáncolt a tél felé, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság hucul ménesének életébe beköszöntött a tavasz. A napokban megszületett az első hucul csikó.

A közel kétszáz példányt számláló hucul ménes a Jósvafő felett található, gyönyörű fennsíkon a Gergés-lápán él. A hucul ló jól bírja a ridegtartást, a több száz hektáros legelőterületen a lovak szabadon járnak-kelnek. Az idei első csikó megszületéséről az igazgatóság Facebook-oldalán számolt be.

A hucul ló a Kárpátokban kialakult fajta, genetikailag igen közel áll az ősi vadlovakhoz és a honfoglaló magyarok lovához. A fajta az Északkeleti-Kárpátokban élő ruszin népcsoportról, a huculokról kapta a nevét. A 2. világháború előtt Magyarországon jelentős hucul állomány élt, a lovakat főleg katonai célra tenyésztették, a háború után viszont a fajta közel állt ahhoz, hogy eltűnjön az országból, tenyésztésével akkor Magyarországon senki sem foglalkozott.

A hetvenes évektől Dr. Anghy Csaba, a Fővárosi Állat-és Növénykert igazgatója gyűjtötte össze a még megtalálható tisztavérű hucul lovakat. Ez a tíz kancából álló gyűjtemény került 1986-ban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz. Erre az összegyűjtött állományra és több külföldről vásárolt tisztavérű egyedre támaszkodva indult el újra a fajta hazai tenyésztése, mely napjainkban is eredményesen folyik.

A hucul lovakkal a Jósvafő környékén túrázók is találkozhatnak. A lovak meglehetősen kíváncsiak, ezt nemrégiben mi magunk is megtapasztalhattuk márciusi aggteleki anyagunk készítésekor. Az állatok, ahogy megláttak bennünket, már jöttek is hozzánk, egy perc alatt a figyelem középpontjába kerültünk. A lovak barátságosan nézegettek, szagolgattak bennünket, kóstolgatták táskánkat és nadrágszárunkat, és alaposan megnehezítették fotós kolléganőnk dolgát, aki persze mindezt – tekintve, hogy rendkívül nagy állatbarát – egyáltalán nem bánta.

Cikkajánló