Bár két fa összenövése, „ölelkezése" nem ritka jelenség, a Bükkben álló, egymást tartó bükkök esete mégis egyedi. Mutatjuk, miért.
A bükki „kapaszkodó fákra" szeptember elején a 38 ezer követővel rendelkező David Attenborough Fans Facebook-oldal irányította rá a figyelmet egy fotó megosztásával, de a furcsa bükkduó egyébként már évekkel ezelőtt feltűnt a magyar sajtóban és közösségi médiában.
A két, látszólag eltérő korú, napjainkra egyesült bükk közvetlenül a kis-fennsíki autóút mellett, a farkas-nyaki elágazás közelében áll, és attól különleges, hogy a többi összenőtt fával ellentétben nem természetes folyamatok gondoskodtak meglepő alakjáról: a fiatalabb egyed törzsének alsó részét egyszerűen kivágták, míg a felső két „karral" kapaszkodik a szomszéd fába.
Az út felől nézve olyan a látvány, mintha a nagyobb a levegőbe emelné a kisebbet.
Nem meglepő, hogy a fára rácsodálkozó Facebook-posztok és kommentek a törődést és egymásról való gondoskodást látják meg a nem mindennapi fakompozícióban, de aligha valószínű, hogy az idősebb bükk zuhanás közben kapta el a törzse alsó szegmensétől megfosztott szomszédját, vagy előre készült annak megtartására.
Két fa összenövése természetes és nem is ritka jelenség: például e bükk közelében, a Látó-kövek mellett is áll egy hatalmas, öreg, dupla törzsű fa fonódó gyökérzettel.
Ezt a példányt azonban valami ritka ötlet alakította olyanná, ahogyan ma ismerjük:
mintha valaki meglátta volna a lehetőséget a két fa kapcsolódásában, és a kompozíció kedvéért vágta volna ki (éppen fejmagasság fölött) a fiatalabb példány alsó részét.
Hogy praktikus ok, művészeti koncepció vagy klasszikus „fogd meg a söröm!" helyzet vezérelte, arra valószínűleg már sosem derül fény.
Megkérdeztük a területet kezelő Északerdő Zrt-t, de sajnos ők sem tudják, mi történhetett. Mindenesetre az egyesült bükkfa él és virul, tavasszal mindkét lombkoronája kizöldül, tehát az ép példány táplálja, élteti „csimpaszkodó" társát.
Ilyen kapcsolat általában (de nem kizárólag) azonos fafajok között alakul ki, és két szomszédos fa kell hozzá, amelyek növekedésük során összeérnek, és miközben a szél mozgatja őket, kérgük lekopik a súrlódástól.
Ezután, ahogy növekednek, fokozatosan „egyesülnek". Beszédes érdekesség, hogy a jelenség angol neve inosculation, magyarul inokuláció, azaz oltás, és a latin ōsculārī származéka, ami csókot jelent.
Ha valaki meglátogatná a fát, az alábbi dobozra kattintva, a Természetjárón megtalálja a pontos helyszínt.
A tippet köszönjük volt kollégánknak, Szigeti Ferencnek!
