Az szinte biztos, hogy már mindenki találkozott fák törzsére, sziklára vagy oszlopra festett, színes sávokkal és alakzatokkal, ugyanakkor bizonyos, hogy csak kevesen vannak, akik pontosan tudják is, hogy a különböző színek és formák mit jelölnek. Most minden kiderül.
Kevesen tudják, de hazánkban több mint 22 000 kilométernyi jelzett turistaút található, és ezzel dobogósok vagyunk a világ legsűrűbb turistaút-hálózatú országainak sorában. A mai Magyarországon a Mátrában jelentek meg az első turistajelzések 1888-ban, de ez a „hőskor” még meglehetősen zavaros volt, ugyanis az akkori turistaegyesületek saját színekkel, formákkal, néha számokkal jelölték ki a turistautakat.
A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1930-ban született meg az egységesített, az egész országban bevezetett jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk.
Magyarországon ekkor már nem voltak magashegységek, ezért a jelzésrendszer kialakításánál nem nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolták a turistautakat, hanem fontossági sorrendjük szerint (kék, piros, sárga és zöld).
A jelzések alapjául szolgáló fehér szín csak az 1930-as évek egységesítése nyomán jelent meg. Ekkor a jelzések szabványos mérte még 24 × 18 centi méter volt, a 10 × 12 centiméteres jelzésalapot „csak” 1979 óta használjuk. 1988-ban adták ki az első magyar turistaszabványt, amely a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó jelzésrendszer műszaki paramétereit határozta meg.
A zöld sáv alatt egy körtúra jelzés látható, ami kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településről kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező, 2–10 kilométer hosszú, könnyebb túraútvonalak jelölésére szolgál
Az azóta eltel közel három és fél évtized alatt rengeteg minden változott, ezért esedékessé vált a rendszer megújítása, korszerűsítése, amit a Magyar Természetjáró Szövetség a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve készített el.
A november 1-jén megjelent és életbe lépett új szabvány (MSZ 20587:2021 – Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása) egy olyan egységes logikára és szakmai érvekre felépített műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket, valamint útmutatót ad azok használatához, értelmezéséhez.
Az új szabvány kapcsán megkerestük Stramszky Juditot, a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatóját, hogy melyek voltak a legfontosabb változtatások, amelyeket az alábbi pontokban foglaltunk össze:
- Fontos részlet, hogy a szabvány tárgya is változott, ugyanis, amíg a régi dokumentum csak érintőlegesen, a különböző útjelzések alkalmazásánál szólt a hálózat felépítéséről, az egyes utak, jelzések használatáról, az új szabvány külön fejezetben, egységes szerkezetben, általános alapelveket is rögzít, amelyek mentén hálózatként, rendszerben szemlélve lehet és kell(ett) ellátni az ország turistaútjait a különböző turistajelzésekkel. Ez különösen fontos az esetlegesen létrejövő új, illetve módosulásra kerülő turistaút/utak országosan egységes rendszerbe illesztésénél.
- A régi szabványhoz képest az egyes jelképek a jelentést jobban leíró neveket kaptak (pl. „omega” helyett „barlang”, „L” helyett „rom”, „irányított kör” helyett „körtúra”.
- A hálózat bővülése kapcsán az alábbi, az elmúlt évtizedekben szerves módon történő változások is bekerültek az új szabványba: egyértelmű lett, hogy a „kereszt” jelzésű turistautak szerepe lehet főúti, de ugyanez a jelzés továbbra is használható összekötő vagy leágazó utak jelölésére is.
- Újabb, leágazó típusú turistajelzések kerültek a(z új) szabványba, és így váltak a gyalogos turistaút-hálózat elfogadott részeivé: ilyen például a kápolna, az emlékmű és a bélyegző.
- Az új szabvány pontosan, jelképenként sorba rendezve rögzíti az utak fontossági sorrendjét, amely nagyrészt egybeesik a történelmileg kialakuló sorrenddel. A fontossági sorrend szerepe kettős: A sáv – kereszt – leágazók sorrendnek elsősorban a hálózat tervezésénél, új/változó utak jelképének megválasztásakor van szerepe, a teljes sorba rendezés pedig több turistaút egy nyomvonalon haladásakor (fonódás) a konkrét útjelzések elhelyezésének egymáshoz képesti sorrendjét is meghatározza.
- A színek megnevezése mellett az új szabványba az egyes színekhez irányadó RAL/RGB/CIELAB értékek kerültek, ezzel segítve az országszerte egységesebb színárnyalatok használatát. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kék és a zöld szín a korábban sok helyen alkalmazottnál némileg világosabb, így jobban látható és megkülönböztethető legyen, illetve a sárga sok helyen különbözőképp használt árnyalatai egységesítésre kerüljenek.
- A régi szabványban függelékben szerepeltek a jelzések elhelyezésének egyes szempontjai (milyen sűrűségben, hová, hogyan). A régi szabvány egyes mérhető értékeket feleslegesen, betarthatatlanul pontosan rögzített, ezen értékek kikerültek az új szabványból. Ugyanakkor az elmúlt 30 évben a technika fejlődése (pl. új, jobb minőségű festősablonok-eszközök) lehetővé tettek a korábbitól eltérő, az út követhetőségét még hatékonyabban lehetővé tevő jelzési módokat . Az új szabvány ezen a területen „csak” az alapelveket rögzíti, így teret hagyva a részletesebb szakmai ajánlásoknak. Ezen ajánlások („MTSZ Szakmai füzetek” legutóbbi verziója 2016-ban készült, és a jövő évben várhatóan pontosításra, újra-kiadásra kerülnek.
- A régi szabvány kizárólag a fehér jelzésalap fehér nyílheggyel bővítését tartalmazta. Az elmúlt évtizedek szerves fejlődésének eredményeképp a gyakorlatban alkalmazott, különálló és kanyarodást előrejelző, a jobb felismerhetőség miatt immár színes nyílformák kerültek be az új szabványba.
- Ugyancsak fontos részlet, hogy az új szabvány továbbra sem foglalkozik a tematikus (pl. tanösvényekkel, zarándok útjelzésekkel), vagy a sportcélú (pl. terepi kerékpáros, lovas) utakkal. Ezek jelentős részét a hazai, hagyományos gyalogosturista szereplőktől viszonylag távolabb elhelyezkedő szervezetek hozták létre illetve tartják fenn. A történelmileg kialakult turistaút hálózatba nem, vagy nagyon nehezen illeszthetőek, így integrálásuk jelenleg még nem megoldott, további sok-sok egyeztetés szükséges. Elmondható ugyanakkor hogy ezen utak hosszának nagyon jelentős hányada a szabványban foglalt jelzésekkel jelölt turistautak nyomvonalán halad – a hosszan együtt haladó nyomvonalon esetleges folyamatos kettős jelölések elkerülése, minimalizálása minden szereplő érdeke.
A turistajelzések jelzésalapjait, grafikai jelképeit, színeit és mindezek alkalmazására irányuló elveit tartalmazó nemzeti szabvány megvásárolható a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában és webáruházában.
Az új szabvány elsősorban a jelzésfestőknek lesz nélkülözhetetlen iránymutatás
Ha idáig eljutottunk, ideje végre megtudnunk, hogy a fentiekből mi látszik a természetben
Két fő gyalogos-turistajelzés létezik: a vízszintes sáv és az álló kereszt. A fő turistajelzések egy adott tájegység útvonal- hálózatának és külső kapcsolódásainak alapvető elemeit tartalmazó turistajelzések. Ezek adják a hálózat gerincét.
A kék sáv mindig hosszú utakat jelöl, de az országot átszelő legjelentősebb turistaútjaink mellett (többek között Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalai) egyes térségi jelentőségű, fő turistaútvonalak jelölésére is szolgál. Ha tehát kék sávot látunk valahol, még nem biztos, hogy az Országos Kékkör valamelyik szakaszán vagyunk, mert például a Bükknek, a Börzsönynek, a Balaton-felvidéknek, a Soproni-hegységnek, valamint a Gödöllői-dombságnak is van “saját" kék sáv jelzésű turistaútja.
Ha a kék sávval jelölt nyomvonalak a turistautak autópályái, akkor a piros sávval rendelkezők az országutak, ugyanis ezzel a jelzéssel vannak ellátva a megyei vagy regionális jelentőségű vándorutak, amelyek olykor több tájegységen vezetnek át. Ilyenek például a Pest megyei, a Közép-, illetve a Dél-dunántúli Piros, a Palóc Piros, a Rákóczi-turistaút, a Móricz Zsigmond-turistaút, továbbá egyes kiemelt jelentőségű helyi útvonalak.
A sárga sáv jelzés többnyire a hálózat jelentősebb bekötő és átkötő turistaútjait jelöli.
A zöld sáv jelzést többnyire az előbbieken kívüli, főként helyi jelentőségű turistautak (pl. Bükki Jubileumi Körtúra, Mecseki Zöldtúra, Vasfüggöny turistaút, Északi Zöldtúra) jelzésére használják.
Bármilyen színű jelzésen is haladjunk, biztosan találkozunk majd a hozzájuk tartozó leágazó utakkal.
A leágazó jelzések a különféle gyalogtúra célpontokhoz vezető helyi utak, leágazások, átkötések vagy útvonalváltozatok turistajelzései. A leágazó jelzések színe mindig azonos a fő turistaút színével.
- Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet.
- Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet.
- Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet.
- Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet.
- Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.
- Kápolna: kápolnához, templomhoz vagy egyéb szakrális helyhez vezet.
- Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet.
- Bélyegző: túramozgalom bejárásának igazolására szolgáló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 kilométer hosszú utat jelöl.
Egyéb turistajelzések
Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településről kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező, 2–10 kilométer hosszú, könnyebb túraútvonalak jelölésére szolgál.
Az idő múlásával mindig akadnak felújításra, újrafestésre szoruló útszakaszok. Ezeket a karbantartási munkákat jellemzően a turista- egyesületek tagjai és/vagy az aktív természetjárók végzik az erdészetek, a nemzetipark-igazgatóságok, a tulajdonosok és a kezelők hozzá- járulásával. Hazánkban a Magyar Természetjáró Szövetség koordinálja és kezeli a jelzésfestéshez kapcsolódó minősítéseket és vizsgákat.
Ez azt jelenti, hogy a szövetség irányítása mellett és a jelzésfestési pályázat keretei között csak minősített vagy vizsgázott személyek festhetnek turistajelzéseket. Ha valaki kedvet kap a jelzésfestéshez, akkor egy tanfolyamot kell elvégeznie. Az oktatás időtartama bő egy hét, amely magában foglal 20 óra elméleti és 20 óra gyakorlati képzést, némi terepi tájékozódási ismerettel kiegészítve. További részletek az mtsz.org oldalon érhetőek el.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
