Az év ásványa és ősmaradványa az egyik legrövidebb múltra visszatekintő esemény az „év valamije” választások sorában. Ez a mostani szavazás volt a nyolcadik alkalom, hogy sor került a megmérettetésre, és úgy tűnik, bejött a papírforma. Mutatjuk a győzteseket.
A Magyarhoni Földtani Társulat 2015-ben indította útjára Az Év Ásványa és Az Év Ősmaradványa programot, melynek célja annak eldöntése, hogy melyik ásvány, illetve ősmaradvány legyen az adott évben a földtani ismeretterjesztés középpontjában.
A társulat közleménye szerint a választáson nagy fölénnyel nyertek a befutók, az antimonit mögött a csillám-csoport és a goethit végzett, míg a borostyánkő egy tengeri sünt (Clypeaster) és a páfrányfenyőt (Ginkgoites) utasította maga mögé.
Az ásványok mezőnyének győztese 2023-ban az antimonit lett, amely az antimon fém legfontosabb ércásványa (72%, vegyjele Sb).
Formagazdag kristályai rendszerint oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 centimétert is meghaladhatja.
Élénk fémfényű, ólomszürke kristályainak felülete – erős fény hatására különösen – gyorsan fénytelenre, feketére vagy tarkára futtatódik. Az antimont ma használják tűzgátló anyagokban, fémötvözetekben (pl. ólommal az akkumulátorokban), kerámiákban, üvegekben.
Feltehetően a Jurassic Park máig töretlen népszerűsége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a borostyánt választották 2023-ban Az Év Ősmaradványának.
A borostyánkő tulajdonképpen egy „ablak a múltba”, hiszen nem más, mint egykor élt fás szárú növények megkövesedett gyantája.
A növényből kicsorgó gyanta kezdetben mézszerű, csillogó és ragacsos, így képes a vele kapcsolatba kerülő, kisebb-nagyobb növényi részeket és állatokat csapdába ejteni, ezeket nevezzük zárványoknak. A szabad levegőn a gyanta az esetlegesen belekerült zárványokkal együtt idővel megkeményedik, kedvező körülmények között pedig fosszilizálódik.
A világ leghíresebb borostyánkő kincsei a dominikai, a balti és a mianmari borostyánok. Hazánkban is több borostyánkő-előfordulás ismert (pl. Dudar, Pilisborosjenő, Putnok), ám a legfontosabb a Bakony hegységben, az ajkai szénbányászat „melléktermékeként” előkerült, késő-kréta korú borostyánkő, az ajkait, amelyből nemrég új pók- és darázsfosszíliákat is leírtak.
