Persze a tojók magasabb száma egyszerűen azért is lehet, mert a kakasok egy nem szokványos élőhelyre „bújtak el”.
1991 óta minden évben kétszer túzokszámlálást végeznek, egyet télen, január második felében, egyet pedig tavasszal, pontosabban március végén, április elején. A téli azért egyszerűbb, mert a túzokok nagyobb csapatokban járnak és zömével a repceföldeken tartózkodnak, tavasszal viszont szétszóródnak a dürgőhelyeken, és a magasabb növényzetben nem könnyű észrevenni őket.
Most összesen 1384 túzokot számoltak össze a szakemberek hazánkban. 526 a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén él, amiből 439 példány Dévaványa térségében. Ez a faj legjelentősebb állománya egész Közép-Európában. „Érdekesség, hogy a tojók száma majdnem duplája volt a kakasokénak. A legvalószínűbb, hogy a kakasok egy része valamely közeli, de nem szokványos élőhelyen tartózkodott, így ők kimaradtak a számlálásból” – írja a nemzetipark-igazgatóság.
A Kis-Sárrét szintén tradicionális túzokélőhely, ahol most 14 kakast és 49 tojót regisztráltak. Az itteni állomány ökológiai szempontból szoros egységet képez a határ túloldalán, Nagyszalonta térségében élő túzokokkal. Nagy részük most a magyarországi oldalon tartózkodott, a romániai területen csak két példányt találtak. A Csanádi-pusztákon 7 kakast és 14 tojót számoltak össze, a határ szerb oldalán pedig 8 tojót.
A túzok (Otis tarda) Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft egyedenként.
Forrás: kmnp.hu
