Bekerült a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba a délvidéki földikutya. Meg is érdemelte, hiszen a kritikusan veszélyeztetett rágcsáló a Kárpát-medence bennszülött faja, a szerbiai Vajdaságon és Magyarországon kívül máshol nem fordul elő. Ezen belül is az állatok kétharmada Bács-Kiskun megyében él, a legtöbb pedig Baja közelében.
A délvidéki földikutya a Bács-Kiskun Megyei Értéktár „Természeti Környezet” kategóriájába került. Jelenleg 188 tétel található az értéktár listáján. Mindenképpen jelentősége van, hogy most már a délvidéki földikutya is a megye kiemelkedő jelentőségű értékei közé tartozik, mert így sokkal nagyobb az esély, hogy a faj megmenthető a kipusztulástól. További cél a faj hungarikummá nyilvánítása, ezt megelőzően azonban előbb a „Kiemelkedő nemzeti érték” minősítést kell megkapnia. Ezt az utat már végigjárta a bajai halászlé is, ami 2015-ben lett hungarikum, talán a földikutyának is sikerül.
Jelenlegi ismereteink alapján Európa legveszélyeztetettebb gerinces állata, Magyarországon és Szerbián kívül sehol a világon nem fordul elő. Egészen 2013-ig úgy tudtuk, alig 300 példány maradt, ám akkor egy addig lezárt katonai területen Baja mellett a szakemberek egy jelentős méretű állományt fedeztek fel. Ez volt az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb jelentőségű felfedezése a hazai és az európai természetvédelem számára.
A bajai állomány a maga 200-250 egyedével a délvidéki földikutya legnagyobb ismert populációja, és az egyetlen olyan, amely emberi segítség nélkül is életképes lehet. Jelentősége ezért felbecsülhetetlen. Megőrzésével szavatolni lehet a faj fennmaradását, egy olyan fajét, ami közel 2 millió éve alakult ki. Meghatározott talajviszonyokat igényel. Nem megfelelő számára sem a kemény szik, sem a laza homok vagy a levegőtlen, agyagos öntéstalajok, mivel ezekben nem tud járatokat készíteni. A nagyjából hörcsög méretű, csökevényes szemű rágcsálóval ritkán találkozni a felszínen rejtett, föld alatti életmódja miatt. Leginkább a túrásait lehet felfedezni, amit azonban könnyű összetéveszteni a vakondtúrással. A földikutya földkupacai azonban nagyobbak, akár egy méteresek is lehetnek.
A magányos életmódú délvidéki földikutya elsősorban föld alatti növényi részeket - gyökereket, hagymákat, gumókat, rizómákat - fogyaszt, de nem veti meg a hajtásokat és a gyümölcsöket sem, ha azok elérhető közelségben vannak. Vizet külön nem iszik, beéri menüjének természetes nedvességtartalmával. Viszonylag hosszú a párzási időszaka (január-március), ami a sajátos, föld alatti életmóddal van összefüggésben. A 28 napig vemhes nőstények évente rendszerint egy almot vetnek, és 2 vagy 4 apróságnak adnak életet. Az ifjú földikutyák még első párzása 10-11 hónapos korukban valószínűsíthető.
Kapcsolódó cikkeink:
Területi védettséget a földikutyáknak!
Föld alatti ritkaság - a földikutya
