A világjárványt követően a turizmus – ahogy legtöbben mi magunk is – ott folytatja, ahol abbahagyta: az iparág ökológiai lábnyoma drasztikusan növekszik, sok város történelmi központja ismét a túlturizmustól szenved és a turistahadak komoly konfliktusokat generálnak helyben.
Egyesek szerint a fenntartható turizmus, ún. látogatógazdaság, avagy újturizmus jelenthet megoldást, mert az egyaránt törekszik a látogatók és a helyiek jóllétére. Cikkünkben bemutatjuk a turizmus új irányait és azt, hogy ebben milyen szerepe lehet a tudatos természetjárásnak.
Kezdjük inkább az új perspektívát nyújtó kezdeményezésekkel! Ha manapság például Koppenhágában jár valaki és benevez egy kajakos városnézésre, ingyen kapja a túrát, ha közben vállalja, hogy összeszed egy zsák szemetet a vízről – így járulhat hozzá a turista a városlakók jóllétéhez.
A dán főváros, Koppenhága rehabilitált kikötőjében nemcsak evezni, de úszni is lehet
Annak, aki egyedi élményt keres, a Hanza-szövetséghez kötődő gazdag múltja miatt szintén népszerű Gdańsk zsúfolt belvárosában a turisztikai információs hivatalban meleg szívvel ajánlják, üljön villamosra, döcögjön ki Zaspa hatalmas panelnegyedébe, s egy helyi önkéntes kalauzolásával fedezze fel Európa egyik legnagyobb falfestménygyűjteményét.
Ljubljana: Látványkaptár a botanikus kertben
Ljubljanában hasonló elvek mentén ismerheti meg a fenntarthatóság iránt érdeklődő, látogatása során tanulni is vágyó látogató a város Európai szinten elismert, beporzóbarát tevékenységét az ún. méhútvonalon.
Új szálláshely akkor nyílik, ha egy másik bezár
Nem csak külföldön, hazánkban is terjednek az élményt és a tanulást központba helyező egyedi turisztikai látnivalók. Egerben például készült egy applikáció, amelynek segítségével a város különleges, nem feltétlenül a fősodorban található látnivalóit fedezhetjük fel, amelyek történetét ráadásul a helyiek mesélik el.
S persze nemcsak a városi történeteket lehet új köntösben tálalni, maga a fenntarthatóság is lehet (öko)turisztikai cél: egy hortobágyi hódszafari során nemcsak ezt az őshonos állatot ismerhetjük, vagy éppen leshetjük meg, de ökológiai tudásunkat is pallérozhatjuk, ha megértjük, hogy bár a hód valóban tud komoly károkat okozni egyes helyeken, az általa létrehozott vizesélőhelyek ugyanakkor nagyon fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújthatnak a tágabb környezet és az egész társadalom számára.
Koppenhága. Kifejezetten jó ötlet a vízről megcsodálni a dán fővárost.
Az érem másik oldalán ott vannak viszont a járványt követően ismét a tömegturizmus tüneteitől szenvedő városok, a túlzsúfolt repterek, a turistahadak által felvert árak és az általuk okozott k(á)osz.
Mindez csak megspékeli a klímakatasztrófa mindenhol látható nyomasztó jeleit, amelyet egyre kevésbé lehet elrejteni a turisták szemei elől. Dubrovnikban például korlátozzák, hogy egy napon hány óceánjáró hajó köthet ki a városban. Halstattban a turistaáradat elleni tiltakozásképpen paravánnal takarták el egy népszerű kilátópont kilátását 2023-ban, pedig korábban már korlátozták a településre behajtó járművek számát. A parkolási helyzet könnyítése, a kerékpárosok védelme és a levegő tisztaságának javítása érdekében Amszterdamban is kitiltották a nagy turistabuszokat. Bolzano önkormányzata pedig akkor engedi új szálláshely megnyitását, ha egy másik bezár.
Ljubljana. Egy régi kaptár szimbolikus előképe.
A látogatók körében méltán népszerű Bécs új turisztikai stratégiája már nem is a turistákra koncentrál, sőt, ezt a szót sem ismeri. Ehelyett a városban élők és a városba látogatók életminőségének megtartását tartja legfontosabbnak az ún. látogatógazdaság kiépítésével. Nézzük, mit is jelent ez a fogalom!
Létezik egyáltalán olyan, hogy fenntartható turizmus?
A turizmus, mint a világgazdaság egyik legnagyobb és legdinamikusabb szektora óriási kihívás előtt áll, ha komolyan akarja venni az unos-untalan hangoztatott fenntarthatóságot. Rengeteg globális egyezmény született már e témában, legutóbb, 2023 végén az ENSZ klímakonferenciája deklarálta, hogy az iparág legfontosabb célja és egyben legnagyobb kihívása a fenntarthatóság növelése.
Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a turizmus már nemcsak arról szól, hogy lássuk a világot, hanem hogy hozzájáruljon annak megmentéséhez. Szép és nagy szavak ezek, de mit jelent egyáltalán a mostanában sokat hangoztatott fenntartható turizmus kifejezése?
Ha az adott tevékenység ökológiai lábnyomát vesszük alapul, nyilván nagyon leszűkítjük a kört, hiszen, ha repülőre ülünk, jó eséllyel egyből a negatív irányba zökken a mérleg nyelve az utazás ökológiai lábnyomát tekintve. Még akkor is, ha az utazásszervező vagy éppen az utas vállal (átvállal) valamiféle kompenzációt.
Rövid távon utazva, leginkább fenntartható közlekedést és a helyi gazdaságot támogató turisztikai szolgáltatásokat igénybe véve, ne adj’ isten a látogatás ideje alatt önkéntes tevékenységet végezve: ez a – sokaknak talán naivnak tűnő – kép közelít leginkább az ideálishoz.
Az ENSZ definíciója szerint egyébként a fenntartható turizmus a turisztikai fejlesztések három alappillérének az összehangolását jelenti:
- környezeti – az erőforrások fenntartható használata, amely során a helyi ökoszisztémák fenntartását, sőt, fejlesztését segítjük;
- gazdasági – a turizmus hozzájárul az összes érintett társadalmi-gazdasági jóllétéhez, miközben gazdaságilag is megtérül;
- szociális-kulturális – tiszteletben tartjuk és segítünk megőrizni a helyi kultúrát.
Látogatógazdaság vagy újturizmus
Az ún. látogatógazdaság vagy újturizmus azt a fenntarthatósági fordulatot kívánja megvalósítani, amelyre az élet minden területén – nagyon gyorsan – szükség volna. E paradigmaváltás során a látogatógazdaság olyan minőségi élményteret kíván létrehozni egy adott helyszínen, amelyben a látogató (turista) élményeken keresztül tanul és ezzel hozzájárul mind a saját maga, mind a helyi társadalom jóllétéhez.
A világot óvó turizmus segíti visszaállítani a bizalom légkörét és az embert (a látogatót és a helyieket) helyezi a középpontba!
Mindez, végül is összhangban van a turizmus eredeti definíciójával, miszerint a turizmusban a világot békességben megismerni akaró ember vesz részt (aki tehát nem például egy környezeti válság vagy egy háború következtében utazik).
A látogatógazdaság tehát nem azt nézi, hogy egy település mit tehet a turizmusért, hanem hogy a turizmus mit tehet a településért, hogy a helyben élők, az oda látogatók és a köztük kapcsolatot teremtő szolgáltatók jólléte egyszerre érvényesüljön.
Igen, itt a közjó érdeke az elsődleges, amely megmutatkozik az olyan mérőszámokban is, mint például a látogatók és az adott helyszínen élők elégedettsége a turisztikai szolgáltatásokkal kapcsolatban, a környezetvédelmi tanúsítvánnyal rendelkező turisztikai vállalkozások száma és aránya, vagy éppen az, hogy egy adott helyszínre mennyi látogató érkezik a fenntartható mobilitás keretében.
Sose volt nagyobb szükség a tudatos és felelős természetjáróra
A fent leírtak egyesek számára talán túlságosan idealistának tűnhet, s talán valóban az is. A szemléletváltás lassú folyamat, s a turizmus fent leírt módozataira éppen a természetjárók lehetnek a legfogékonyabbak, ezért fontos a szerepük a látogatógazdaság kiépítésében.
Definíciója szerint a természetjárás olyan, a természetben zajló fizikai tevékenység, amely egyaránt hozzájárul a természetjáró fizikai és szellemi fejlődéséhez. Azaz a természetjárás nem csak sport, hanem az egészségmegőrzés mellett szerves része az ismeretszerzés is, sőt, a jó természetjáró otthon is igyekszik hasznosítani a természetben szerzett ismereteit. Persze, ha évente ötször elrepülök a világ egy távoli tájára túrázni, fantasztikus tájakat látni, csodálatos kultúrákat megismerni, akár segíteni azok fennmaradását önkéntes munka keretében – mindezt tehetem a legnagyobb alázattal és odafigyeléssel, mégsem lesz ökológiailag fenntartható.
Márpedig ki más legyen a legharcosabb környezet- és természetvédő, ha nem a természet csodáira rendszeresen rácsodálkozó természetjáró? A felelős természetjáró, a tudatos túrázó az élet minden területén törekedjen ökológiai lábnyomának csökkentésére és mutasson példát!
Sose volt még nagyobb igény a tudatos és felelős természetjáróra, mint manapság, a klímavészhelyzet közepette. Így elmondható, hogy a hazánk alapos megismerését célul kitűző természetjáró környezeti szempontok szerint is jó úton jár, ha külföldi, rövid idejű utazások helyett hazai túrákra, a szomszédos országok, városok és hegyek megismerésére kötelezi el magát.
A tudatos természetjáró komolyan veszi a környezeti szempontokat, s odafigyel arra, hogy minél rövidebb egy út, annál kisebb a lábnyoma. Ha teheti, közösségi közlekedést használ, s ha éppen nem sátrat ver, vagy bivakol valahol az erdő mélyén, akkor a helyi gazdaságot erősítve egy falusi, esetleg ökológiai tanúsítvánnyal rendelkező szálláshelyen száll meg.
Vajdavár, Heves-Borsodi dombság, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Senki ne aggódjon: hazánkban is bőven találunk életre szóló kalandokat ígérő túraterepeket, a világ egyik legcsodálatosabb hegységéről, a magyar történelemhez ezer szállal kötődő Kárpátok fenséges koszorújáról nem is beszélve.
Hallottál már például a hazánk egyik legnagyobb, összefüggő erdőségének otthont adó, legkevésbé ismert középhegységéről, a Vajdavár-vidékről? Ismered a világ egyetlen, határon átnyúló geoparkja, a Novohrad-Nógrád Geopark geoturisztikai attrakcióit? Hallgattad már a bükki Őserdő mellett elvezető túraútvonalról a nagybetűs csöndet? Eveztél már Európa Amazonasán, az öt országban elhelyezkedő, hatalmas zöldfolyosó központi folyóján, a Dráván? Túráztál már a mediterrán térségeket idéző dolomitkopárok virágszőnyegén, vagy éppen hazánk egyetlen igazi hegygerincén a Mátra keleti felében? Láttál már világszenzációnak számító daruhúzást a Hortobágyon? Bringáztál már az alpesi vidékeket idéző, még bölényeknek is helyt adó Őrségben, miközben be-betérsz egy portára sajtot kóstolni, kecskét simogatni?
Bár hazánkban nincsenek magashegyek és a tenger partján sem túrázhatunk, vándorlásaink közepette érdemes azt is tudatosítanunk, hogy a hegyekkel övezett Kárpát-medencében különlegesen magas a biológiai sokszínűség, s ennek megismerése bizony éveken át kiváló szervező ereje lehet túráinknak.
Dolomitkopár
Ha más nem, irány a Kék
És végül, de messze nem utolsósorban: életre szóló kalandot ígér a népszerű Országos Kéktúra, a Magyarország északi tájain végighaladó, az Írott-kőtől Hollóházáig tartó, folytonos, jelzett turistaút is. Ez Magyarország és Európa első hosszútávú turistaútja, amely a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával része az Országos Kékkörnek. Teljesítése semmilyen kötöttséggel nem jár, az útvonalat járva a rendszeres sportoláson túl képet kaphatunk hazánk életéről, tájairól, megismerhetjük mindennapjait, lakóit, történelmét, föld- és vízrajzát, állatvilágát és természeti szépségeit.
A National Geographic által 2020-ban a világ TOP 25 javasolt túraútvonalává választott Országos Kéktúra akár a lokálpatriotizmus és a látogatógazdaság egy új szinonimája is lehetne.
Természetesen mindenki vágyik messzi tájak megismerésére, de hacsak nem gyalog, vagy kerékpárral vágunk neki egy akkora útnak, s valóban elkötelezettek vagyunk a környezetvédelem és a honismeret mellett, akkor tudatos túrázóként azt mondhatjuk: irány Magyarország és a Kárpát-medence csodáinak alapos megismerése!
A tartalom a Tudatos Vásárlók Egyesületével együttműködésben, az Agrárminisztérium támogatásával készült.
