Melegítő PET-palackból - így működik a polár

Az anyag, amely forradalmasította az outdoor öltözködést, amely a flaneling és gyapjúpulcsi korszakának végét jelentette. Az anyag, amelyet elsőként a hegymászók használtak, de ma már szinte mindenkinek a szekrényében lapul egy pár darab. Igen, a polárról lesz szó.

Szerző:
Kaposi Zoltán
Fotó:
Shutterstock
2015. május 15.

Az anyag, amely forradalmasította az outdoor öltözködést, amely a flaneling és gyapjúpulcsi korszakának végét jelentette. Az anyag, amelyet elsőként a hegymászók használtak, de ma már szinte mindenkinek a szekrényében lapul egy pár darab. Igen, a polárról lesz szó.

A Polar fleece néven „anyakönyvezett” zseniális anyagot a Malden Mills Industries (e céget ma Polartec néven ismerhetjük) szabadalmaztatta. Bár már a nyolcvanas években létezett, az igazi felfutásra a kilencvenes évek elejéig várni kellett.

 

A polárszövet többféle alapanyagból készülhet, de a PolartecŽ által használt eredeti alapanyag a PET, azaz a polietilén-tereftalát. Akkoriban ez kevésbé számított, ma azonban a zöld trendek terjedésével új lendületet ad a polárok eladásának, hiszen a mostani termékek jelentős része újrahasznosított anyagokból - akár régi polárszövetek feldolgozásával, avagy (ami még egyszerűbb, ráadásul tonnaszámra rendelkezésre áll) PET-palackokból - készül.

 

Az anyag valóban zseniális. Puha, ezáltal nagyon komfortos, pehelykönnyű és kiválóan komprimálható, azaz igen kis helyre elcsomagolható. Különböző vastagságokban gyártják, amely paraméter a hőszigetelő képességét is meghatározza. A polárszövetek hőkomfortja kiemelkedő.

 

A saját tömegéhez viszonyítva csak rendkívül csekély mennyiségű vizet tart meg, így akár nedvesen is képes a viselőjét melegen tartani. Ez annak köszönhető, hogy hidrofób (víztaszító), azaz a szálak nem képesek átnedvesedni. A szellőzése és lélegzőképessége kiváló, viszont éppen ebből következik a polárok legfőbb hátránya a mai high-tech outdoor anyagokhoz képest. A polár önmagában egyáltalán nem szélálló, így szeles időben az egyébiránt meleg ruhadarabban is könnyen átfagyhat az ember. A könnyű, porózus anyagon úgy fúj át a szél, mint a szitán. A polár korszakában ez nem jelentett problémát, hiszen a klasszikus háromrétegű (aláöltözet, középső réteg, héj) kombinációt használta mindenki. Az outdoor ipar első „válasza” még a softshellek megjelenése előtt a szélálló polár volt - többnyire WindstoppertŽ vagy olcsóbb, „házi” membránokat lamináltak az anyagra.

 

Noha a mai trendek inkább a softshellt részesítik előnyben, a polár nem halt meg. Ellenkezőleg. A softshell az intenzív mozgás, a sport nélkülözhetetlen kelléke, a klasszikus túrázásban ugyanakkor a háromrétegű öltözködésnek és a polárnak még mindig van helye. Hiszen egy korszerű polár vízlepergető, hő- és lángálló, napjaink egyik legfontosabb trendjének megfelelően pedig újrahasznosított, illetve újrahasznosítható.

 

Előnyök és hátrányok:
+ könnyű
+ olcsón előállítható (nem ritka vagy drága alapanyagokból készül, így még a nagy márkák termékei is megfizethetőek)
+ zöld (újrahasznosított anyagokból készül és újrahasznosítható)
+ kiváló hőkomfort
+ nedvesen is melegen tart
+ a gyapjúnál tartósabb

- bolyhosodik, kopik
- nem szélálló (kivéve, ha szélálló membránnal kombinálják)

 

Általánosságban kijelenthetjük, hogy a polár az egyik legjobb ár-érték arányú termék, még a nagy márkák kínálatában is. De vajon mi a különbség egy kétezer forintos áruházi és egy csúcskategóriás polárfölső között? Egyáltalán érdemes-e ennyit kiadni egy alapvetően olcsón előállítható termékre?

 

A válasz itt is - mint az outdoor világában mindenhol - a felhasznált technológiában keresendő. Az olcsó polárok alapanyaga olcsóbb polárszövet, amelynek a teljesítménye a kilencvenes évek elejének hasonló termékeivel sem vetekedhet. Kevesebb hőt képes megtartani, nem vízlepergető, nem rugalmas, illetve ami talán a legfontosabb, könnyen bolyhosodik, tehát gyorsan elhasználódik. Az elvékonyodott, kibolyhosodott anyag pedig már korántsem nyújtja azt a teljesítményt, amelyre új korában képes volt. Egy olcsó polárpulcsi élettartama töredéke csupán egy minőségiének, így valójában már elgondolkodtató, hogy a kettő közül melyik is a drága.
 


Megjelent a Turista Magazin 2013 októberi számában.

Cikkajánló