A mélytengerek élővilágáról még alig tudunk valamit, az biztos, hogy sokkal gazdagabb annál, mint korábban gondoltuk. A tengerek, óceánok mélyén azonban nem csak különleges lények, de értékes fémek is rejtőznek. Az ember pedig ezt is meg akarja szerezni. Bármi áron.
A Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál Antropocén szekciójának filmjei között minden évben drámai erejű alkotásokat láthatunk. A Föld jövőjéért aggódó filmkészítők fontos környezet-és természetvédelmi problémákra, és ezek társadalmi hatásaira hívják fel a figyelmet alkotásaikkal. A mélytengeri bányászat viszonylag új probléma, de annál nagyobb aggodalomra ad okot.
A Megszólal a mélység (Deep rising) című film tudományos, geopolitikai és gazdasági oldalról is alaposan körbejárja a témát, amiről egy laikus nagyon keveset tud. Megszólal a kutató, aki a mélytengeri ökoszisztémák megmentésért harcol, a vállalatvezető, aki zöld átállás címén lobbizik azért, hogy értékes fémeket hozhasson fel az óceán mélyéről. Csakhogy nem minden olyan zöld, mint amilyennek látszik.
Ismeretlen, varázslatos, törékeny
A tengerszint alatt, több ezer méteres mélységben különleges világ rejtőzik, olyan élőlényekkel, amelyek messze túlszárnyalják minden fantáziánkat.
Olyan – sokszor egészen bizarr kinézetű – lények élnek itt, amelyek a hatalmas nyomás, a sötétség és a hideg ellenére is meg tudnak élni, és alkalmazkodtak a körülményekhez.
A tengeri hátságok mentén található, az utóvulkáni tevékenységekhez köthető hidrotermális kürtőket, például a 70-es években felfedezett „fekete füstölgőket”, illetve a 2000-es évek elején felfedezett fehér füstölgőket pedig különösen élénk tudományos érdeklődés övezi, hisz azokra egészen speciális életközösségek épültek. Az itteni tápláléklánc alján baktériumok állnak, amelyekre puhatestűek, rákok, csőférgek alkotta közösség épül. A fehér füstölgők kéményszerű tornyain jóval hűvösebb van, mint fekete társaiknál, a tudósok szerint, talán ilyen lehetett több milliárd évvel ezelőtt a földi élet bölcsője.
A 21. századi aranyláz
A tengerek mélyén a különleges élővilág mellett értékes fémek is rejtőznek. A becslések szerint több milliárd tonna kobalt, nikkel, mangán és más nyersanyag hever a mélytengeri síkságok alján.
Ahogy azt a filmben is láthatjuk, ezek a fémek furcsa, krumpliszerű gumók formájában borítják be az aljzatot.
A kobalt, a nikkel, a mangán és más színes-, illetve átmeneti fémek az akkumulátorok és elektromos autók gyártásához nélkülözhetetlenek, nem teremnek minden hegyoldalban, ráadásul a legtöbb lelőhely Kínában található, de ott is fogynak a készletek, így a mélytengeri lelőhelyek iránt természetesen óriási az érdeklődés.
Ahogy azt a Greendex írja cikkében Mexikótól délnyugatra, a Csendes-óceán alatt, egy amerikai tanulmány szerint mintegy 274 millió tonna nikkel található. A szárazföldön a jelenleg ismert készleteket tekintve legfeljebb 95 millió tonna van. De hasonló a helyzet a kobalttal is. Míg a szárazföldön a becslések szerint 7,5 millió tonna található belőle, addig a tengerfenéken 44 millió tonna.
Felporszívózzák a tengeri aljzatot
A filmben láthatjuk, hogyan is történik ezeknek a polifémes gumóknak a kitermelése. A technológiák kifejlesztése egyelőre még kísérleti fázisban van, a mélytengeri bányászathoz használt nehézgépekből egyelőre csak kevés van még, ünnepélyes bemutatásuk nagy esemény a mélytengeri bányászat felé orientálódó vállalatok életében.
A kitermelés során a bobcat-szerű, kisebb traktor-méretű lánctalpas járművet egy hajóról engedik le a mélybe, ott pedig az szinte felszántja a tengeri aljzatot, és porszívó-szerűen felszippantja a gumókat.
Nem nehéz azt elképzelni, hogy mindeközben mi történik a tengerfenék élővilágával.
Ráadásul a tengeri üledékek a föld legnagyobb szénraktárai közé tartoznak. Ha ezeket megbolygatják, akkor a felszabaduló szén-dioxid formájában visszajuthat a légkörbe, és ez tovább fokozza a klímaváltozást.
Egyébként egy japán kutatás során egy mindössze kétórás tesztbányászat hatásait vizsgálták. A bolygatás területét és annak környezetét egy évig vizsgálták, és jelentős visszaesést tapasztaltak az ott élő állatok körében. A helyreállítás – mint enyhítő körülmény – itt nem nagyon jöhet szóba, mert a regenerálódás elég időigényes, akár több ezer vagy akár több millió évig is eltarthat.
Az emberiség közös öröksége
A mélytengeri bányászat megosztja a Föld országait, a nemzetközi szabályozás részleteinek kidolgozása pedig még folyamatban van. Vannak, akik nagy lehetőséget látnak benne, például Norvégia, mások – több mint 20 ország – a mélytengeri bányászat szüneteltetése mellett foglal állást, többen egyenesen be is tiltanák. Mint ahogy Franciaország meg is tette ezt saját felségvizein. Ahogy az a francia országgyűlés határozatában is áll:
a mélytengerek világa az emberiség közös öröksége, a tudományos ismeretek hiánya pedig nagy kockázatot jelent e területek megóvása szempontjából.
A film kezdő képein John F. Kennedy 1963-as beszédének részletét láthatjuk, amelyben arról beszél, hogy nagyon fontos, hogy megismerjük és megóvjuk világunknak azon részeit, amelyek alapjaiban határozzák meg a bolygó többi részének életét – és ebbe a bennünket körülvevő tengerek mindenképpen beletartoznak.
A kérdés, most, 2023-ban az, hogy feláldozzuk-e az emberiség közös örökségét mértéktelen fogyasztásunk oltárán.
A film producere és narrátora a világhírű színész, Jason Momoa, akinek szívügye lett a film és a mélytengerek megóvása. A francia Matthieu Rytz rendezésében készült Megszólal a mélység bekerült a 2023-as Sundance Filmfesztivál hivatalos programjába, a film magyar premierje itt, a Verzió filmfesztiválon lesz.
A filmet november 23-án, a Corvin Moziban, november 29-én a Toldiban vetítik. Részletek itt találtok. A Verzió részletes programját itt, a november 30-tól online is elérhető filmeket pedig itt találjátok.
