Menő és csodaszép, bringázz a Börzsönyben

Mi Verőcéről indultunk, mivel itt akár 15 autó ingyenes parkolására is lehetőség nyílik, bár őrzés nincsen. Már az út elején érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mire vagyunk képesek, mivel Kismaroson rátérünk a Királyrét felé vezető útra, amely már az elején jelentős szintkülönbséget tartogat. Cserébe csendes, kicsi a forgalom, illetve kevesebb a kósza kerékpáros - nem úgy, mint a Duna partján vezető kerékpárúton.

Szokolya az átlagos turistának csak egy útelágazás, pedig két híres festőt is adott a hazai kultúrának. Mányoki Ádám a barokk festészet kiemelkedő alakja, Viski János pedig a 20. század naturista állatképfestője volt. Emlékszobájukat a polgármesteri hivatalban lehet megtekinteni. A település weboldaláról érdemes infót szerezni a nyitvatartási időről.

Ha szerencsénk van, akkor balról fütyül majd nekünk a királyréti kisvasút mozdonya, amellyel a végállomásán találkozhatunk újra. Bár egy nívós étterem is található Királyréten, mi azonban jobban preferáljuk a kis büfét, ahol hamburgert, hot dogot, jégkrémet és csokikat is lehet kapni. Nem árt feltankolni, mert egy kis gurulás után jobbra fordulunk, és nem kevés hegymenetet abszolválunk. A szűk úton nem nagy a forgalom még hétvégéken sem, de érdemes figyelni, mert keskeny az út.
 

Kemény hegymenet és pazar panoráma

Nem sokkal Kóspallag előtt csodálatos kilátás nyílik a Pilisre és a Dunakanyar egy részére. Itt akár pihenhetünk is egy kicsit, ha túl megerőltető lett volna az emelkedő. Egyfajta szintfelmérésre is jó ez az útszakasz. Ha nem sikerül feltekerned, akkor a teljes körnek ne vágj neki, mert nem fog sikerülni egy nap alatt teljesíteni!

Kóspallagra egy 10%-os szerpentinen érkezünk be. Szerencse, hogy a megfelelő irányból indultunk neki a körnek, mert az ellenkező irányból közel sem lenne ilyen mókás. Még ennyire sem rózsás azoknak a helyzete, akik az ország egyik legrégebbi, 1858-as alapítású börtönében raboskodnak Márianosztrán. Érdemes megtekinteni a börtönmúzeumot, amely a több mint 100 éves történetét mutatja be a büntetés-végrehajtási intézménynek. Érdekes, hogy a börtönt közvetlenül a Magyarok Nagyasszonya kegytemplom mellé építették.

 

Innentől Szobig lehet szusszanni egy kicsit, mert lejtős az út, és a kereszteződésben meg is kezdjük túránk talán legszebb részét az Ipoly mentén. Horgászok, strandolók, piknikezők népesítenek be minden kis tisztást, persze ha nem éppen télen tekerünk erre. Kicsit fel, kicsit le, de alapvetően sík terepen haladunk egészen Nagybörzsönyig. Ugyan némi kitérő, de a vízimalmot semmiképpen se hagyjuk ki! 1570-ben már jegyezték a török adószedők dokumentumai, az 1700-as években pedig több molnárcsalád is „kamatoztatta” a Börzsöny-patak adottságait. Az Antal-féle malom nem kevesebb mint 12-16 mázsa búzát termelt ki naponta fénykorában! A település életét bemutató tájházat szintén érdemes megnézni.

Vámosmikola után elbúcsúzunk az Ipolytól, amely innentől Szlovákiában folytatja útját, mi pedig a határ vonalát követve érkezünk meg Drégelypalánkra. Aki nem hallott erről a településről és a község fölé magasodó várról, az nagy eséllyel kihagyta a történelemórákat általános iskolában. Már az Árpád-korban is lakott település volt, de igazi jelentőségét a 12. század végén, a sziklavár megépítésével nyerte el. Az erősség a török uralom alatti harcok jelentős színhelye volt, és itt emelkedett a hősök közé Szondi György, aki a 12000 fős török sereggel szemben napokig védte a várat, majd hősi halált halt a végső ütközetben. Még a támadó Ali pasa is hősként tisztelte a várvédőket, Szondi testét pedig díszes szarkofágba helyezték, amely ma is látható. Sajnos a romokat csak gyalogszerrel lehet megközelíteni, de érdemes!
 

Strandolós-nyaralós életérzés

 

Innen a 2-es számú főúton haladunk tovább a Rétság előtti Bánki-tóig, ahol érdemes pihenőt beiktatni. Pizzériát, éttermet is találunk a gyönyörű tó partján, sőt, strandolási lehetőség is van. Aki gyerekkel tenné meg a Börzsöny-kerülést, annak itt célszerű szállást keresnie, mivel kiváló nyaralóhely, ráadásul kalandpark is várja a kisebbeket. A számtalan magánpanzió mellett egy komolyabb wellnesshotel is épült a tóparton.

Ha nem akarunk a főútra visszatérni, akkor a Juhász Gyula utca folytatásán el tudunk jutni Rétságra. Következő célpontunk Nógrád vára, de ehhez ismét meg kell tenni egy rövid szakaszt a főúton. Gyerekekkel ez nem nagy öröm, de kikerülni sajnos csak földúton, a Jenői-tó felé lehetne. Ha ez a második napunk, akkor még frissen és üdén fogunk feltekerni a nagyon meredek úton a várba, aki viszont egynaposként nyomja le, annak itt már biztosan lesznek erőnléti gondjai. A várból elénk táruló azonban mindenért kárpótol.

A 11. században épült erősség érdekessége, hogy kivételesen nem a törökök rombolták le. Tény, hogy 1663-ban 27 napnyi ostrom után elfoglalták, mégis egy villám végzett vele 1685-ben, amely a toronyba csapott bele, ezáltal felrobbantotta az ott tárolt lőport. A helyreállítást meg sem kezdték, illetve a helyeik „szorgos kezei” is hozzájárultak a várfalak eltűnéséhez. Azóta részben helyreállították, és ásatásokat is folytattak, így ma is látogatható. Meglepő ugyanakkor, hogy egyetlen büfé települt csupán a vár köré, így itt komoly vendéglátós-szuveníres infrastruktúrát nem kell keresnünk. Inkább nézzük meg a panorámát minden irányban!

 

Ha olyan bringával túrázunk, amely földutakon való haladásra is alkalmas, akkor tekerjünk fel a Petőfi-telep felé az aszfalton, majd az erdészeti úton továbbhaladva ereszkedjünk le Királyrétre, ahonnan a már megismert útvonalon térhetünk vissza Kismarosra. Amennyiben országúti bringával vagyunk, akkor marad a 2-es főút Katalinpusztáig, utána pedig a szintén vadregényes Lósi-patak völgyében térhetünk vissza az autónkhoz vagy a vasútállomásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2014. augusztusi számában. 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Négy évszak nyár - a Királyréti Erdei Vasút

Börzsöny-rajongóknak nélkülözhetetlen
Börzsönyi szálláshelyek - igény szerint