Csontszáraz a Szilas-patak medre több hosszú szakaszon is, az itt-ott megmaradt kis vízállásokban csapdába esett halakat napok óta próbálják menteni.
Hétfőn este értesült arról Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes, hogy a Szilas-patak több hosszú szakaszon is teljesen kiszáradt, és százával pusztulnak a védett halfajok, amelyek a megmaradt kisebb vízállásokban próbáltak menedéket találni.
A fenékjáró küllő egy ujjnyi magas vízben próbál túlélni
A Szilas-patak kis vízhozamú, de eddig állandó vizű patak volt. Ez az a patak, amelynek duzzasztásával létrejött a Naplás-tó, a Gödöllői-dombságban ered és egészen a Dunáig csordogál. Az extrém szárazság miatt most azonban teljesen kiszáradt több helyen is. Balázs úgy tudja, hogy a Naplás-tó feletti szakasz is száraz, de onnan nem tudnak megrekedt halakról. A Naplás-tótól lefelé szintén csontszáraz a meder nagyon sokáig, de itt még maradt néhány mélyedésben víz, itt estek csapdába a halak.
A Szilas-patak kiszáradt medre, és elpusztult halak a még iszapos talajon
A Szilas-patak a Rákos-patakénál szerényebb faj- és egyedszámú, de stabil halállománnyal rendelkezett. Ezek részint a Dunából úsztak fel, részint pedig a patak tározójából, a Naplás-tóból szabadultak el lefelé. Amint tudomást szerzett Balázs a bajba jutott halakról, néhány civil önkéntessel egyből a helyszínre sietett, hogy mentsék, amit még lehet. Természetesen az itt illetékes Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai is mentették a halakat, végül a két nap alatt úgy 6-700 halat sikerült átmenteniük a Szilas-patak alsóbb, még csörgedező részére.
A néhány helyen megmaradt kevéske vízből mentik a halakat
Az alsóbb részen viszont csak azért van víz a mederben, mert ezen a szakaszon két helyen is kap tisztított szennyvizet a patak, így tulajdonképpen most ez adja a patak vizét.
Szendőfi Balázs és a Természetvédelmi Őrszolgálat egyik tagja engedi vissza a halakat az alsóbb szakaszon
A bajba jutott halak túlnyomó része fenékjáró küllő volt, ami egy védett halfaj hazánkban, emellett zömmel domolykót, kisebb számban bodorkát és küszt sikerült átmenteniük a helyszínre érkezőknek.
Bajba jutott halak várják a sorsukat
Sajnos sok idegenhonos faj is volt a halak között, naphal, ezüstkárász, kínai razbóra és törpeharcsa, viszont ezeket a törvény szerint nem szabad visszaengedni. A helyszínen sok civil próbálta már jó szándékkal menteni a halakat az illetékesek kiérkezése előtt, de fontos tudni, hogy halmentés a törvény szerint csak szakfelügyelettel történhet. Az őshonos és az idegenhonos fajokat külön kell választani, az idegenhonost elpusztítani, és csak az őshonos fajok engedhetők szabadon. Sajnos, mivel sokan ezzel nem voltak tisztában, így a mentés elején sok idegenhonos faj is visszakerült a még csordogáló Szilasba.
Ha bajba jutott halakkal találkozunk, akkor elsőként mindenképpen jelezni kell ezt a helyi illetékeseknek, ami lehet
- vagy a helyi vízkezelő, illetve a horgászati kezelő, vagy ha ilyen nincs az adott helyen
- akkor a helyi természetvédelmi őrök.
Balázs elmondása szerint a mai napon a még élő halak nagyját sikerült átmenteni, kisebbek maradtak csak, de a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai és önkéntes civilek még a következő napokban megpróbálják felkutatni azokat a helyeket, ahol esetleg mentésre szoruló halak lehetnek.
A kiszáradt Szilas-patak medrében csak néhány csigaház van már csak
Sajnos a következő napok nem kecsegtetnek semmi jóval, hiszen a nyár legforróbb napjai jönnek, és csapadékra egyáltalán nem számíthatunk. A rengeteg tűzeset mellett sorban száradnak ki tavaink és folyóink, nemrég például a debreceniek kedvence, a Vekeri-tó kiszáradása volt a hírekben, de a mórahalmi bivalyrezervátum tava, a Nagyszéksós-tó is kiszáradt, és a napokban mentettek ki 45 kiló halat Borsodban a kiszáradt Bársonyos-patakból. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Tiszát tápláló két folyó közül a Fekete-Tisza forrása is az elapadás határán van, épp hogy csak csepeg, amit itt tudtok megnézni.
