A tavaly megindult pocokinvázió komoly problémákat okozott a mezőgazdaságban. A legtöbben a vegyszeres rágcsálóirtásra esküsznek, de vannak olyan gazdálkodók, akik méreg helyett inkább egerészölyvek, vörös vércsék, baglyok és más ragadozók segítségét veszik igénybe.
„8 hektár földemre 30 darab úgynevezett T-fát helyeztem ki, még ősszel. Most visszaellenőriztem az eredményt, és csak néhány aktív pocokjáratot találtam a terület bejárása során. Ezzel szemben minden T-fa ülő részén rászáradt sár volt, ami bizonyította a nappali és éjszakai ragadozómadarak aktivitását. Sőt a kiülők tövében sok „meszelést” és köpetet találtam. A föld végén pedig lakott rókakotorék van, így a ravaszdi is besegíthetett a pockok gyérítésébe” – osztotta meg a napokban személyes tapasztalatait Fatér Imre, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programvezetője a közösségi oldalán.
A nyílt, fátlan mezőgazdasági területeken a pockok elleni védelem legegyszerűbb, de annál hatékonyabb módja a T-alakú ülőfák kihelyezése.
A ragadozó madarak a T-fákra szállva figyelik a környezetüket, onnan jól belátják a területet, és amint észreveszik a talajon vagy a növények között mozgó rágcsálókat, azonnal lecsapnak rájuk.
Ezek a nappali ragadozó madarak – az éjszaka aktív baglyokkal együtt – rengeteg mezőgazdasági kártevőt, mezei pockot és más rágcsálót pusztítanak el. Ahogy Fatér Imre írja, hektáronként 3-4 T-fa kihelyezésével nagyon hatékonnyá tehető a biológiai védekezés.
A méregkihelyezés egyébként komoly veszélyeket rejt magában, épp ezért a felületi szórást nem is engedélyezik, hisz az így kihelyezett méreg más állatfajokra és az emberre is veszélyt jelenthet. A mérget csak a pocokjáratokba lehet helyezni, ami viszont meglehetősen munkaerőigényes dolog, ráadásul a tollas és szőrmés ragadozók akkor is elpusztulhatnak, ha nem közvetlenül a mérget, hanem a mérget elfogyasztó pockot eszik meg.
Gradációról akkor beszélünk, ha az adott állatfaj populációjának nagysága jóval meghaladja a populáció átlagos nagyságát. A tavaly nyáron berobbant pocok-invázióhoz hasonló esemény legutóbb 2014-ben és 2016-ban történt. Kedvező időjárási körülmények között egyetlen mezeipocokpár egy év alatt tízszer is fialhat, és akár 150-200 utódjuk is lehet. Az ugrásszerűen megnövekedett populáció egy idő után saját „súlyától” összeomlik az ember beavatkozása nélkül is, ennek időpontját azonban nem lehet előrejelezni.
Főbb mezeipocok-fogyasztó ragadozó madaraink az egerészölyv, a vörös vércse, a barna, illetve a rétihéják, valamint az uhu kivételével szinte az összes bagolyfajunk. Emlősök közül például a róka, az aranysakál, a nyest, a nyuszt, a menyét, a molnárgörény vagy a vadmacska is pusztítja a pockokat.
Az egerészölyv hazánk leggyakoribb ragadozómadara, és ahogy a neve is mutatja, főképp rágcsálókkal táplálkozik, ami mezőgazdasági területeken leginkább mezei pockot jelent. De vajon mennyi mezei pockot esznek meg a ragadozó madarak?
Épp a napokban tette közzé az MME az idei fülesbagoly-számlálás eredményeit, amelyből kiderült, hogy a 2023/24-es téli szezonban 11 629 bagoly tartózkodott biztosan Magyarországon. Ha egy erdei fülesbagoly napi átlagban 2,5 mezei pockot eszik meg, akkor rövid fejszámolás után már meg is kapjuk, hogy ez a 11 629 bagoly a téli hónapok alatt minimum 2 907 250 (!) pockot pusztít el, ami hatalmas szám.
Segítsük hát ragadozó madarainkat, hogy ők is segíthessenek nekünk!
