A legfrissebb felmérések szerint a speciálisan kiképzett méreg- és tetemkereső kutyák a kaszálás okozta vadpusztulás felmérésében is hatékonyak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg- és tetemkereső kutyás egysége az elmúlt hét évben már bizonyította eredményességét a mérgezett vadállatok felkutatásában. Az egység azonban más természetvédelmi problémák esetén is hatékonyan bevethető, így például a kaszálások során elpusztított, védett gerinces állatok és apróvadfajok, az akaratlanul okozott természetvédelmi kár felderítésében.
Az iparszerű mezőgazdaság térhódításával az alkalmazott technológiák fejlettebbé, a gépek nagyobbakká és hatékonyabbakká váltak, ezzel párhuzamosan viszont az agrárterületek állatvilága komoly veszélybe került. Az egyre nagyobb sebességgel és vágásszélességgel dolgozó kaszagépek megjelenésével a pengék elé kerülő állatok túlélési esélye rendkívüli mértékben csökkent – számolt be parlagi sas védelmére életre hívott PannonEagle program a honlapján.
Mint írják a közleményben, a kaszálás okozta károk mérséklése, megelőzése mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási szempontból fontos, hisz az elpusztult állatok között éppúgy találunk védett és fokozottan védett fajokat, mint apróvadakat: mezei nyulakat, fácánokat, őzgidákat. Az elkaszált állatok bomló tetemei a szálas takarmányba keveredve állategészségügyi kockázatot is jelentenek, ezért itt a gazdálkodók érdekei is megegyeznek a természetvédelem és a vadgazdálkodás szempontjaival.
A kaszálás okozta vadpusztulás mértékéről korábban nem készültek felmérések, tanulmányok, hiszen a kisebb gerinces állatok tetemeinek egyedi felkutatása meglehetősen munkaigényes és komplex feladat. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (a közelmúltig Szent István Egyetem) kutatói, Katona Krisztián és Bíró Zsolt, valamint Deák Gábor az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője, a németjuhász Falco segítségével tavaly egy jászsági mintaterületen végeztek felméréseket a kaszálás okozta elhullásról.
Az idén májusban nyugdíjba vonult Falco a közel 100 hektáros területen 149 kaszálásnak áldozatul esett állatot talált. A kaszálás okozta pusztulásban a leginkább érintett gerinces csoport a hüllőké volt, ezek az összes talált tetem 57%-át jelentették, 30%-a emlős, ezen belül is többségében rágcsáló volt, 6 %-ot tettek ki a madarak. Az összes tetem 11 %-a őz volt, de találtak mezei nyulakat és fácánokat is, ami jelzi, hogy a gépi kaszálás nem csupán természetvédelmi probléma, de vadgazdálkodási szempontból is károkat okoz. A kutatók az eredményeiket a Journal of Vertebrate Biology című neves cseh szaklapban publikálták.
A szakemberek szerint természetvédelmi szempontból fontos megelőző intézkedés lehet a kaszálandó területek előzetes felmérése, a fokozottan védett madárfajok – pl. a túzok vagy a hamvas rétihéja – fészkeinek felderítése. Ez rendkívül időigényes munka, amelyet általában a nemzetipark-igazgatóságok terepi munkatársai végeznek el különböző módszerekkel. A biztos fészkelések esetében a fészekalj megfelelő nagyságú kaszálatlan terület, ún. védőzóna kijelölésével megóvható. Az utóbbi években folynak kísérletek a fészkek távérzékeléssel, drónnal történő felderítésére is – a módszer kidolgozás alatt áll, de az első eredmények pl. a túzok esetében reményt keltőek.
